Befogadott rajongó

Tizenkilencedik fejezet

A Doom által előcsalogatott felhőtlen jókedvem és titokzatosság hirtelen köddé vált, ereimben megfagyott a vér. Richard ártatlan képet vágott, amikor tekintetünk találkozott, majd egy pillanatra Paulra nézett, és ismét rám. Ekkor már bocsánatkérőn, jelezve, hogy ne nehezteljek rá Paul miatt. Abban a pillanatban mélyebb levegőt sem tudtam venni, hisz eljött a pillanat, amit napok óta kétes érzésekkel várok. Paul száján jámbor mosoly ült, viszont szemei sugározták a fájdalmat. Keserűség fogott el, úgy éreztem, jobb ha fel sem állok, tekintetem hamar elkaptam Paulról, mikor rám nézett és a lábaimat fixíroztam, amikor Reesh megtörte a számomra kissé kínos csendet.

- Tudjátok, hogy Paulhoz mentem, hisz szüksége volt rám. Ez idő alatt, míg nem itt voltam, rengeteg dolgot átbeszéltünk, többek között a történteket veled, Gyöngyös. Úgy gondo...

Paul félbeszakította – Hadd fejezzem be én, Reesh! – a férfi vállára helyezte kezét, s úgy folytatta - Mint mondta, megbeszéltünk dolgokat. Amíg ide tartottunk össze szedtem magamat, és elhatároztam, nem fogok tovább bujdosni, és életjeleket sem adni magamról. Ami történt, megtörtént, most már elfogadtam, hogy így alakult. Nem haragszom rád egyáltalán, szinte meg is értelek. Köszönöm az őszinteséget, viszont akkor, abban a helyzetben szíven ütött az egész napos lódításod, úgy éreztem nem szolgáltam rá. Túltettem magamat rajta, Reesh elmondta, hogy vele is ugyan ez volt, viszont érvelt melletted és még jobban meggyőzött, hogy nem kellett volna így reagálnom. – bocsánatkérőn nézett rám, vonásai mégis ellágyultak, szemében már nem lakolt tovább szomorúság. Nagyon rosszul éreztem magamat, hogy ő kért tőlem bocsánatot, s nem én tőle, ahogy kellett volna, de nem tudtam megszólalni. Helyette odaléptem hozzá, és nagyon szorosan megöleltem. Arcomat beletemettem a vállaiba, és pár könnycsepp legurult arcomról, melyet ingének anyaga szívott magába. Ő egyik kezével átkarolta derekamat, másikkal pedig megsimogatta a bal karomat. Doom és Reesh közben tisztelettudóan egy hangot sem hallattak. Amikor elváltunk, csak ennyit sikerült kinyögnöm:

- Egy kicsit mézeskalács illatod van. - Paul és Reesh összenevettek, Doom pedig sokat sejtetően nézett rám nagy mosolygások közepette. Kövek gördültek le a szívemről, nagyjából már éreztem, hogy a belső békém is lassan helyreáll.

- Ha Paul maga alatt van, mindig süteményt eszik, legyen az linzer, palacsinta vagy mézeskalács. – mondta Doom, amire a másik két férfi hevesen bólogatni kezdett.

- Az egyik cukrászdából jövünk, ahol Paul pont mézeskalácsot, én pedig oroszkrém tortát ettem. Viszont nulla huszonnégyben képes lenne süteményt falatozni. – kuncogta Richard. Ennél a kijelentésnél beugrott, milyen élvezettel ette a mézeskalácsot is, amikor velem volt.

A kezdeti nehézségek után mind a négyen kimentünk az erkélyre, miután Paul és Richard levette a bakancsát valamint kabátját, és csevegés közben végig néztük a naplementét. Paul elmondta, hogy tegnap nem miattam nem jött el velünk a bárba, rettenetes fejfájása volt, valamint Ariellel is találkoznia kellett a válási ügyintézés miatt. Mint kiderült a beszélgetés alatt, Paul is tudta már, hogy Reesh és köztem nagyon forr a levegő. Még körülbelül fél órán át beszélgettünk arról, hogy milyen lehet versenyszinten dartsozni, aztán Doom felkelt a fotelből, megigazgatta a ruháját és haját, majd ennyit mondott:

- Nagyon jó tudni, hogy már minden kényesebb ügy megoldódott, valamint külön örülök nektek is gerléim, de nekem muszáj elmennem, hisz vár az én kis rezeda szagú szobám, fel kell hívnom Ulrikét. – ránk nézett és eleresztett egy ezerwattos mosolyt; Paul is indulni készült, ő fáradtságra hivatkozott. Összeszedték magukat, mindenkivel megöleltük egymást, majd mindketten távoztak. 

Amikor már csak ketten voltunk Richarddal a szobában, előjött a romantikus énem. Arra gondoltam, bárcsak elhoztam volna magammal a gyertyáimat otthonról, amiket most meg tudnék gyújtani vagy a fürdőben, vagy az erkélyen és az illatuktól még jobban átszellemülnék elveszett szerelmesbe. Nem szerettem volna Reesht is megfertőzni a romantikámmal, hisz láttam rajta amikor leült az ágyra, mennyire el van merülve a gondolataiban, valamint mennyire jó kedve van, ezért úgy döntöttem, elmegyek a ruháimért a mosodába. Felvettem a papucsomat, és elindultam a földszint felé. Reeshnek talán fel sem tűnt a távozásom, de nem nehezteltem rá ez miatt egyáltalán. Nem siettem, teljesen komótosan mentem végig a folyosón, és végig a legnyálasabb filmrészleteket pörgettem gondolatban; az összes csók jelenetet, az összes megható szerelmi vallomást és hülye indokot, miért szereti a férfi a bugyuta, szerencsétlen női karaktert. A lifthez érve éppen annyira ocsúdtam csak fel, hogy belépjek. Pechemre éppen egy nagyon szenvedélyes dal játszódott le a háttérben, ami miatt nekiálltam akaratomon kívül mosolyogni, és még közelebb kerültem ahhoz, hogy minden egyes gyengéd érzelmemet megpróbáljam kitépni magamból, akár egy szőrszálat az epilátor, csak azért, hogy ne járjak végre ennyire a fellegekben.

Amikor leértem a mosoda elé egy kör alakú asztalkán az összes ruhám illatozva, kivasalva, összehajtva várt egy rózsaszín füles kosárban, tetején egy cetlivel, amin a nevem állt. Hálásnak éreztem magamat, hogy kivételesen nem nekem kellett elvégeznem ezt. Az asztalkától jobbra fogasokon egy fekete zakó száradt, mellette egy csodálatosan szép, kissé királynői hangulatot idéző, hófehér, dekoltázsánál csipkés, hosszú uszállyal rendelkező menyasszonyi ruha lógott. Egyből beleképzeltem magamat a ruhába, és az egész esküvőmet is megterveztem pár perc alatt, amikor is ott termett mellettem egy velem egy idős, szőke, magas nő szigorú kontyba fogott hajjal és leakasztotta a ruhát. Kicsit meg voltam szeppenve, azt sem tudtam feldolgozni, honnan kerülhetett oda annyira elmerültem az esküvőm képzeletbeli szervezgetésében. Szép estét kívánt, és eltűnt a hallban. Miután felocsúdtam megfogtam a kosarat, és elindultam vissza fel. Szerencsére kicsit lecsillapodott kedélyállapotban vágtam át a hallon, ami szinte teljesen üres volt, leszámítva a befásult portást és egy nagyon elegáns, burzsujnak tűnő negyvenes éveiben járó házaspárt. Ismét liftbe szálltam. Éppen, mikor csukódott volna be az ajtaja, egy jellegzetesen hátra-oldalra eltűrt, sötét hajkoronával rendelkező, magas, erős kiállású férfi sietett felém. A lábam kinyújtásával sikerült megállítanom az ajtó csukódását, így még Tillnek volt ideje beszállni mellém.