Befogadott rajongó

Tizenhatodik fejezet

A rozé elkortyolgatása után Reesh bedobta, hogy karaokézhatnánk. Egyikünk sem ellenkezett Ollie-n kívül, ő nem szállt be énekelni, csendes megfigyelője maradt előadásunknak. Kiválasztottunk négy örökzöld kedvencet és átvettük a bár felett a hangulat irányítását. Az első számnál még Flake, Doom és én is énekeltünk, de bele kellett törődnünk, hogy ezt a showt is Richard és Till fogja elvinni. Amíg ők teljesen beleélve énekelték a YMCA-t, mi Flake-val és Doommal felkaroltuk Olliet és nekiálltunk táncolni. Semmivel sem törődtünk, átadtuk magunkat a zenének, önfeledten próbáltunk táncolni. Óriásiakat nevettünk egymás béna mozdulatain, mégsem hagyott alább a lendület. Flake bevetette mindegyik jól ismert mozdulatát a fellépésekről; Doom s én összekarolva jártunk twist utánzaton át, cha-chán keresztül mindent, Ollie pedig hosszú végtagjai miatt sámán-táncokra hasonlító mozdulatokat végzett a zene ritmusára. Az utolsó szám után mindannyian megittunk még egy kör tequilát és becsatlakozott hozzánk Till és Reesh is, majd egészen hajnali egyig mulattunk. Végül mindegyikükkel táncoltam kettesben; mindannyian más-más tánc műfajába vittek. Csorgott rólunk a víz, amikor kifulladva leültünk a boxunkba. Kicsit kezdett a fejembe szállni az alkohol, de tudtam, hol vannak a határaim: egyetlen egy gyenge Malibu-kólát ittam utoljára. Éppen a megfelelő szinten voltam becsiccsentve: megeredt a nyelvem, viszont nem voltam önnön kívüli állapotban. Till, Reesh és Flake még ivott két kör Jagert, Doom és Ollie egy-egy tequilával zárták az estét. Háromnegyed háromkor döntöttünk úgy, hogy elindulunk haza. Komótosan felöltöztünk, összeszedelőzködtünk és elindultunk a hotelbe. Legszívesebben Reesh-be karolva sétáltam volna, viszont a kissé lemaradt Till megszólított, így hátra mentem hozzá.

- Te miért jöttél el egészen idáig, csak azért hogy megnézhess minket élőben? Elég hosszú az út, kimerítő is. A vonatjegyek sem olcsóak ilyen hosszú távra.  – kérdezte, miközben komótosan ballagtunk. A többiek hozzánk képest fényévekre voltak már.

- Ha valamit nagyon szeretne az ember, nem számít, hova kell mennie érte. Én pluszban elég spontán is vagyok, ez által sosem okoz fejtörést, menjek-e valahova, vagy sem. Számomra az utazás kikapcsolódás, kaland és szenvedély. Otthon még nem sejtettem, hogy veletek fogok visszamenni a hotelbe egy bárból, ahol ittunk, énekeltünk és táncoltunk, ahol még Ollie-t is láttam kibontakozni végre. Szeretlek titeket, szeretem a zenéteket, és szeretem a német kultúrát. Ez az este még jobban rávilágított arra, hogy gyengéd érzelmeket táplálok Richard, Cristoph és te irántad. Amikor táncoltunk és karjaitokban voltam, maga volt a mennyország, azt kívántam, bárcsak ne engednétek el soha. – miután kimondtam és láttam Till borostás arcán és világos szemein a csodálkozással elegyedett gyengédséget, csak akkor fogtam fel a szavaim súlyát. Az alkohol segítette ki számon egyébként igaz gondolataimat. Viszont már nem volt mit tenni... - Remélem kielégítő választ adtam. Till habozott kicsit, mielőtt válaszolt: 

- Én sem szívesen engedtelek el, nagyon hajtott a vérem és nagyon jól táncolsz! Most már világos, örülök, hogy jól érezted magad a koncerten és most is, köszönöm szépen! – kacsintott rám, majd megfogta karomat, óvatosan magával vont egy terebélyes fa mögé, s egy apró csókot lehelt homlokomra. Nem volt tolakodó, sem erőszakos. Hosszan megölelt, majd megpöccintette orromat, mivel arcomon teljes meglepődés ékesedett. Én is átöleltem kidolgozott hátát, pár másodpercig csak álltunk, majd tovább indultunk, nehogy feltűnést keltsünk. Belül sikítoztam, jobb volt ez az este, mint egy lányregény... Nem igazán értettem, miért történt ez az egész kettőnk között, ám nem volt alkalmas az idő arra, hogy ezen rágódjak.

Az előre sietett fiúk bevártak minket egy padnál, amin helyet is foglaltak. Reesh szájából cigi lógott, miközben Flake-val és Ollie-val hangosan vitatkozott egy összeesküvéselméleten a csernobili erőmű felrobbanásáról. Nekik is enyhén beütött az alkohol mennyisége, pedig azt gondoltam, picivel jobban bírják. Doom csak ült és felénk nézett mélykék szemeivel. Valami féltékenységre utaló bujkált abban a tekintetben. Nem gondoltam biztosra, mivel a friss levegőtől még jobban fejembe szállt a pia. Till rászólt a vitatkozó felekre, hogy hagyják abba és indultunk is tovább, de a vita nem maradt abba. Egészen a hotelig kísért minket. A hotel előtt elköszöntünk egymástól, mivel Flake és Till elmentek egy másik bárba, Ollie felment a szobájába Reesh pedig elszívott még egy cigit; persze én őt vártam. Doom kicsit tétovázott az ajtóban, majd visszajött hozzám, és megölelt. Ismét sikítottam belül, szívem vadul kalapált, hormonjaim fejembe szöktek s gyengéden magamhoz szorítottam. Közben szenvedélyesen, mégis kihallhatóan félve belesuttogta a fülembe:

- Nagyon jól éreztem magamat! Jól táncolsz, kislány! – Reesht is vállba bokszolta még, mielőtt elnyelte az óriási hotel.

- Mit mondott? – kérdezte Richard egykedvűen.

- Azt, hogy jól táncolok. Bár szerintem nincs igaza. – amikor befejeztem, Reesh azonnal elnyomta a cigit, közelebbjött, rám kacsintott, majd egyik kezét lapockámra helyezte, másikkal a kezemet fogta és lassan nekiálltunk keringőzni az utcán. Ő dúdolt én pedig nevettem. Egyszer-kétszer rálépett a lábamra, ezt leszámítva elvarázsolt ezzel a tettével. Annyira bizarr volt, hogy már csak azért is átadtam magamat az élvezetnek. Két sötétbe öltözött, becsiccsentett ember bakancsban keringőzik egy ötcsillagos szálloda előtt hajnali három tájékán. Sütött a hold, a környék csendes volt és kihalt.

- Szerintem igaza volt. A filmekben általában a nő lépked a férfi lábán, s nem fordítva, most mégis felcserélődtek a szerepek. – mondta pírba borult arccal. Elindultunk fel a szobájába, ami most már a közös szobánk volt.

Amikor beléptünk elöntött egyfajta boldogsággal ötvözött zavar az alkohol miatt, úgy éreztem, most mindent szabad. Átöleltem a bakancsát éppen lehúzó Richardot hátulról és nem engedtem el. A józan eszem azt diktálta, nem szabad mást. Kissé nehezen, de sikerült is megállnom minden egyéb tettlegességet. Nem lepődött meg, kidobta kezéből a lábbelit és ő is magához szorított. Így álltunk a bejárat előtt hosszú perceken keresztül, míg végül Reesh megtörte a csendet:

- Szeretném ismét átélni a tegnapit. Szeretném, ha veled ismételhetném meg... Nagyon szeretném, ha mindennap a karomba zárhatnálak, ha minden nap ma lenne... – nem mondott mást. Örömkönnyeket fakasztottam. Kiszakadtam az ölelésből; egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megszabadulok pár felesleges ruhadarabtól, hogy kényelmesebben érezzem magamat, szélsebesen levettem magamról a pulóveremet és a farmeremet. Konstatálta a helyzetet, ő is lekapta magáról kabátját és pólóját, így végre láthattam enyhén kidolgozott, tökéletesen-enyhén szőrös felsőtét. Átkaroltam nyakánál, arcomat a lehető legközelebb toltam az övéhez, együtt lélegeztünk. Ő lenyúlt a fenekemhez és felvett magára. Meglepett, hogy minden erőfeszítés nélkül tartott karjaiban, miközben én átkulcsoltam lábaimat a hátán és nyomtam ezernyi puszit az arcára, amit apró kacajokkal hálált meg. Még mindig a nyakát átkarolva csimpaszkodtam rajta, amikor nekiállt közeledni az ágy felé. Óvatosan lerakott rá, és felém támaszkodott. Egymás lelkében turkáltunk világos szemeinken keresztül, végül elkapta tekintetét, felkelt és lekapcsolta a villanyokat. A beszűrődő fényben visszabotorkált az ágyhoz, ismét felém támaszkodott és hosszan megcsókolt. Szája forrón siklott enyémen, majd szerfelett lassan és szenvedélyesen nyelvével becézgetni kezdte ajkaim. Halkan sóhajtottam, beletúrtam sötét hajába. Gyomromban ezernyi pillangó fészkelődött, lábaim zsibbadtak az élvezettől. Megimádtam Reesh ízét, a módot ahogy csókolt. Vad volt, mégis tapintatos és szerfelett szenvedélyes. Egyik kezével pólóm alatt végig a pocakomat simogatta, másikkal tovább támaszkodott. Legszívesebben rögvest letéptem volna magamról a még rajtam lévő ruháimat! Mindketten tudtuk, hogy ez egy elronthatatlan pillanat. Pozíciót váltottunk, ő hátára feküdt és ölébe vett, az ujjait végig húzta kulcscsontomtól egészen a bugyimig, ott megállt és hüvelykujjával körözött oldalamon. Nagyon kéjes pillanat volt, megtalálta az egyik legérzékenyebb pontomat. Én lehajoltam hozzá, egymáshoz simult felsőtestünk, átkaroltam a nyakát, és apró csókokat leheltem ajkaira, csípőmmel pedig lassan köröztem ölében. Tónusos felsőteste izzott, éreztem szívverését, együtt lélegeztünk. Most ő nyögött fel egészen halkan. Richard fenekemnél benyúlt a bugyim alá, mire én elvettem ajkaimat övéről, kezemmel elhessegettem övéit fenekemről, megtiltva neki, hogy tovább menjünk. Majd' szétvetett a vágy, hogy folytassa, viszont kissé elborult agyam még ittasan is mást diktált. Fájó pillantást vetett rám amikor leszálltam róla, nekem is rettenetesen fájt, hisz a bőröm és szívem valósággal égett az izgalomtól. Fájdalmunkat egy nagyon hosszú, vad csókkal enyhítettem, ám nem sokkal később lelassítottunk, finoman ízlelgetve egymást, mintha egy méregdrága pezsgő vagy bor utolsó kortyát élveznénk ki, végül elváltunk egymástól. Nem szóltunk, csak önfeledten pihegtünk és összekulcsolt kezekkel bámultuk a plafont.

Végül én egy pólóban kiskifliként, ő egy nadrágban, nagykifliként bújtunk össze és aludtunk el.