Befogadott rajongó

Huszonhetedik fejezet

A szobában sötét volt, egyetlen egy lámpa sem égett, mindössze a függönyön átszűrődő fények világították meg valamelyest a helyiséget, miután becsuktam magam mögött az ajtót. Szememnek hozzá kellett szoknia a sötétséghez, ez idő alatt igyekeztem fülelni, hátha Reesh már visszaért, és alszik, ám nem hallottam jellegzetes hortyogását. Ennek ellenére nem akartam nagy zajt csapni, ezért nem is álltam neki megkeresni a villanykapcsolót, hanem elővettem telefonomat, felkapcsoltam rajta a vakut és képernyővel lefelé elhelyeztem az egyik szekrényen, hogy levehessem a lábbelimet és kibújhassak pulcsimból, úgy, hogy közben nehogy hasra essek saját magamban. Abban a pillanatban, amikor fejemen húztam át a ruhadarabot, a vaku lekapcsolt és kicsivel távolabb egy erőteljes csapódásra lettem figyelmes. Szívem egy-egy dobbanás helyett egyszerre kettővel kezdett el verni, nem tudtam, mi és hol van a szobában, agyam leblokkolt, lábam a földbe gyökerezett; mindössze a hallásomra hagyatkozhattam. Lépések zaja ütötte meg fülemet, majd ismét egy csapódás. Ezek után minden zaj el ült, nem történt semmi. Adrenalinszintem úgy megugrott, ami után csodának számított nem elájulni. Úgy éreztem magam, mint egy para-horror filmben a mit sem sejtő áldozatok kínkeserves haláluk előtt.

Pár perc elteltével éppen kezdtem megnyugodni, és álltam neki telefonom után tapogatózni a sötétben, amikor valaki egyik kezét vállamra helyezte, másikkal pedig kissé erőszakosan közelebb húzott magához, fejemet állam alatt átfogva szájához emelte és vadul megcsókolt. Rettenetesen megijedtem, egyáltalán nem számítottam ilyesfajta akcióra már az éjszaka folyamán; lefagytam. Kezei nyakam köré vándoroltak, vaskos, keménybőrű hüvelykujjaival orcáimon körözött, majd szépen fokozatosan levándoroltak csípőmre, és végül teljesen magához ölelt. A csókunk még mindig tartott, én viszont két okból nem ellenkeztem. A sokk nem engedte; rájöttem, ki is a „rejtélyes" ijesztegető.

Medvecukor és dohány illatot árasztott az illető, akinek érintését ezer közül is megismerném. Beletúrtam Richard dús, éjfekete hajába, és megcirógattam a tarkóját. A férfi csókunk közben eleresztett egy érezhető félmosolyt, majd lassacskán ajkaink elváltak egymástól, ám egymás karjaiban maradtunk még hosszú perceken keresztül. Fejemet mellkasára hajtottam és hallgattam olyan szapora szívverését, mint enyém is volt.

- Hát végre megjöttél kedves! – suttogta Richard még mindig egybe fonódva, majd megcsókolta nyakamat és fejét fejemre hajtotta. Kimondatlanul is úgy éreztük magunkat, mintha ezer és egy éve nem találkoztunk volna.

Miután elváltunk egymástól, Reesh megkereste a villanykapcsolót majd farzsebéből elővette a telefonomat és nyájasan vissza adta nekem.

- Jól rám ijesztettél Richard! – mondtam neki kissé sértetten, ám belül egyáltalán nem nehezteltem rá. – Örülj neki, hogy nem rúgtalak tökön, amikor hozzám értél. Az egyetlen ok, ami visszatartott, a medvecukor illatod volt. Szerencséd volt! – nevettem már a végére. Ő időközben helyet foglalt a megvetett ágyon és ledobta a felsőjét. Arcán a kisebb kiakadásom közben láttam a kárörömöt, de még ez sem tudta elrontani felhőtlen jókedvemet, amit leginkább Till miatt éreztem.

- Most mondjam azt, hogy megérdemelted, amiért ilyen későn jöttél, vagy megelégszel annyival, ha annyit mondok, ijedten csókolsz a legszenvedélyesebben? – kacsintott rám. Bőven nem tudta, hogy nem az ijedtség miatt csókoltam úgy, ahogy.

Tudtam, hogy nem szabadna engednem, hogy a Till iránt táplált érzéseim eluralkodjanak rajtam, főleg akkor, amikor újdonsült pasim mellett vagyok, ezért fogtam magam, és kimentem az erkélyre. Richardnak ki kellett mennie mosdóba, volt időm rendbe szedni gondolataimat. Leültem az egyik fotelbe, lábaimat magam alá húztam, az asztalkára készített pokrócot magam köré terítettem és látszólag az eget tanulmányoztam. Igazából igyekeztem megszabadulni a Till iránt táplált érzéseimtől és gondolataimtól. Nehéz munka volt, hisz oly csodás volt a vele töltött idő minden egyes másodperce, ám Reesh felsőteste szerencsére kellőképpen visszarángatott a „megfelelő" valóságba. Körülbelül tíz perc múlva agyam már csak és kizárólag kettőnkre összpontosított Richarddal; bementem a kellemesen meleg szobába, ahol a férfi már mindössze egy alsónadrágban csukott szemmel feküdt az ágyon. Odamentem az ágy mellé, és óvatosan ráfeküdtem Reesh-re, úgy, hogy fejem mellkasán legyen, bal kezemmel vállán köröztem és nem szóltam semmit. Richard erre kinyitotta szemét, vékony ajkait mosolyra húzta, majd csókokat lehelt fejem búbjára, és átölelt. Szavak nélkül is tudtuk: ez az egyik legtökéletesebb pillanat együttlétünk óta. Mindketten elkántáltunk egy-egy szeretleket és álomba merültünk.

Az éjjeliszekrényen álló óra szerint hajnali fél ötkor kínzó álomra ébredtem: rányitottam Reesh-re és Tillre otthonom hálószobájában, ahogy ketten egy nővel játszadoznak. Éreztem, hogy maró könnyek folynak végig orcámon, orrom eldugult az engem környékező sírástól. Agyam teljesen elborult, pedig tudtam, hogy semmilyen valóságalapja nincsen az álmomnak. Teljesen felébredtem, esélytelen lett volna visszaaludnom, ezért fogtam magam és a lehető legóvatosabban elhagytam a szobát, miután magamra kaptam Richard egyik fekete bőrkabátját és belebújtam a bakancsomba. Ki kellett tisztítani a fejemet, úgy éreztem ott helyben fel tudnék robbanni.

Amikor kiléptem a liftből és a kijárat felé haladtam, az egyik portás szavak nélkül ugyan, de elég feltűnően gondolt hülyének. Nem is igazán okolhattam érte, mert egy relatíve nagy kabátban, álmos arccal és kócos hajjal hagytam el az épületet hajnalban, amikor még mindenki alszik.

Miután elhagytam a hotelt és vélhetően megfelelő távolságra kerültem a Rammstein lehető legtöbb tagjától, találtam egy kis tavat a belvárosban, ami köré kényelmesnek tűnő egyszemélyes padokat helyeztek ki. Meg is céloztam az egyiket; helyet foglaltam, majd hosszú időn keresztül révedtem a vízre.

Mi van akkor, ha azért álmodtam ilyen szörnyűségeset, mert a tudatalattim így tiltakozik az ellen, hogy szeressem Till-t és Richie-t is? Vajon ez már megtörtént velük a valóságban is? Mi van akkor, ha ez nem csak egy álom volt? Mondjam el Reesh-nek, hogy gyengéd érzelmeket táplálok Till iránt? Meséljek neki az esténkről részletesebben? Vajon meddig maradhatunk békességben és szeretetben együtt Richarddal? Gondolataim csak úgy cikáztak körbe-körbe, egymást hajkurászva. Már azt sem tudtam, hová legyek, mikor egy hatalmas placcsanással vízbe ugrott egy kecskebéka: ez hozott vissza a valóságba.

A reggeli hideg, valamint az, hogy még nem állt neki pirkadni, hideget eredményezett; kezeim kezdtek nagyon fázni ezért zsebre dugtam őket. Richard kabátjának bal zsebében találtam egy doboz cigit. Mivel mélyponton voltam nem is volt szükség gondolkodási időre, hogy azonnal rá is gyújtsak.

Három-négy szál és körülbelül fél óra után neki állt felkelni a nap. Gyönyörű volt, mint mindig, elérzékenyülten gondoltam vissza gyerekkori napfelkeltéimre, melyeket bolondfejű Bendivel néztünk végig telkükön lévő kis házuk tetejéről. Nagyon romantikus volt, rengeteg érzelmet váltott ki belőlem már annyi idősen is, nem ám most. Könnyeim ismét utat törtek maguknak, ám ezek a gyönyörtől, nem a szenvedéstől. Hogy képes valaki egy reggelen ennyit sírni? Kérdeztem magamtól kissé nyersen eme költői kérdést. Eleget bömböltél Gyöngyös, szedd össze magad, engedd el a rémképeket a kapcsolataiddal kapcsolatban és élj meg minden egyes momentumot, vagy nagyon sürgősen vess véget ennek az egésznek. Gondolkodtam hangosan.

Miután a nap teljesen kibújt a távolban lévő hegyek mögül, én is összeszedtem magamat, és elindultam vissza a hotelbe egy hirtelen meghozott döntéstől vezérelve, ami óriási kihatással lesz a közeljövőmre nézve.