Befogadott rajongó

Tizennyolcadik fejezet

- Szia Gyöngyvirág! Jó újra látni, remélem nem zavarok! – mondta kissé meglepve ám szinte kacagva Doom, és bejött a szobába. – Richie is itt van, vagy szobát cseréltetek?

- Itt vagyok Schneider. – mondta Reesh is majdnem nevetve, majd felkelt az ágyról és elé lépett. – Pont jókor jöttél, nekem ugyanis el kell mennem sajnos, Paul telefonált, hogy szüksége lenne rám. Gyöngyöst pedig egyedül kéne hagynom, ami nagy szívfájdalmam, de remélem te tudsz segíteni nekünk.

- Szíves örömest, ha kell a holdra is elrepítem a leányzót! – kacsintott felém a szín józan Doom, amire én rögvest úgy éreztem, felgyullad az arcom. Nem hittem volna ennek előtte, hogy ennyire pajkos néha.

- Arra azért nem lesz szükség, viszont nekem indulnom kell. Még egyszer elnézést a kellemetlenségért, amint tudok, érkezem! – mondta bűnbánón Richard, megölelt, felvette a bakancsát, magához vette a kabátját és kilépett az ajtón. Amikor becsukódott Doom azonnal lehuppant az egyik fotelbe, beletúrt sötét, divatosan vágott, dús hajába és maga alá húzta a jobb lábát.

- Hogy s mint van a hölgyemény? Sikerült kihevernie a tegnapi éjszakát? – húzogatta fel-le a szemöldökét, mintha mindenről tudna. Kicsit természetfeletti érzésem támadt, hisz csak gondoltam rá reggelinél, erre itt van és vesébe látóan, huncutul kérdez. – Ne neheztelj annyira Richire, ha Paulról van szó mindent és mindenkit kizár, és csakis rá koncentrál. Az egyetlen nyugtató dolog az egészben, hogy van gyereke, máskülönben azt hinném gyengéd érzelmeket táplál a saját neme iránt. – Amikor ezt kimondta, egyből felgyülemlettek bennem a csókjaink által belém égett emlékek és megmosolyogtam Doom viccét.

- Nem haragszom rá, kicsit még örülök is, hogy most itt vagy. Így van lehetőségem még személyesebben megismernem téged! – mondtam neki teljesen őszintén, és próbáltam nem vicsorogva rámosolyogni, ami kissé nehezen ment, hisz mégiscsak róla volt szó. – Egyébként rendkívül jó estém volt tegnap, nagyon jól éreztem magamat a társaságotokban, bár sajnáltam, hogy Paul nem volt velünk. Úgy lett volna igazán kerek a történet, de a táncok miatt járulékos veszteség volt az egész. Te hogyhogy itt vagy most?

- Áh, azt mondjam, amiért tényleg jöttem, vagy találjak ki valamit? Először kitalálok valamit, és utána elmondom, miért jöttem valójában. – válaszolt önmagának. Fél perc elteltével belekezdett meséjébe. – Úgy gondoltam, feljövök Reeshez, hogy megkérjem, nézze meg a hátamon lévő egyik anyajegyemet, mert attól félek, elkapartam éjszaka, és titkon reméltem, talál majd vizsgálat közben pár pattanást is, amiket kinyomkod. – próbálta meg előadni halálosan komoly arccal és hangnemben, ám a végére szeme már nevetett. – A valódi ok az volt, hogy megkérdezzem tőle, tudja-e hogy érezted magadat velünk, mivel mindannyiunk közül vele ápolod a legszorosabb viszonyt. Nem voltam benne biztos, hogy egy szobában laktok-e, de nagyon reméltem, hogy végül itt talállak nála. Ha kell egy hosszú éjszaka után, ha kell úgy, mint most. – kis gondolkodás után felderült a szeme és nevetve hozzátette: - Vagy a kettő együtt! Legalább így személyesen tőled tudakolhatom meg, hogy érezted magad. – nézett rám boldogan.

- Lehetséges az, hogy mágus családból származol, Doom? Reggeli közben rád gondoltam, erre tessék, itt ülsz velem szemben és a félig hosszú estémről fogok beszélgetni veled.

- Gondoltál rám? – vágott közbe mondandómnak meglepve – Milyen hízelgő! Miért gondoltál rám? – A kisugárzása miatt úgy gondoltam, nincs veszíteni valóm, elmondom neki, hogy gondolok rá, milyen hatással volt rám, amikor belesuttogott a fülembe búcsúzáskor és mennyire levett a lábamról tánc közben, ahogy a karjába zárt. Mindezt kifejtettem neki, arcszíne pedig fokozatosan kezdett hajazni egy csipkebogyóéra.

- Nos, nem tudtommal nem származok mágus családból, de lehet szerelmi bájitalt kevertek az italodba tegnap. Nagyon kedvelem az olyan nőket, akik nyílt lapokkal játszanak, vonz az életerejük s a magabiztosságuk, örülök, hogy elmondtad. Ám valamit nekem is el kell mondanom neked! – mondta, hangjában valamiféle csalódottság tükröződött. Kicsit megrémültem, ám kíváncsian hallgattam – Engem Berlinben vár egy nő. Egy nő, akit másfél éve ismerek, és szeretjük egymást. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen önmegtartóztató életet kell élnem a turnék alatt, ám a szívem hozzá húz, és nem szeretnék játszani veled! Rettenetesen jól esett, hogy elmondtad, mit érzel, ám nem viszonozhatom érzéseidet. – nézett rám biztatóan, majd felállt, mellém lépett és haverian beleboxolt a vállamba és magához öltelt. Nem olyan ölelés volt, mint Reesh-sel, inkább testvéries. – Nehogy búslakodni kezdj emiatt Gyöngyvirág, mert egyesével fogom kitépni a hajszálaimat! Inkább fogjuk fel úgy, mint egy erős köteléket, amit nehezen fog elvágni bárki is. A szerelem és a gyengédség sokszor vezet nehéz, már-már kilátástalan helyzetekhez sajnos...

- Remélem a közeljövőben megkéred a kezét, Doom, mert ha nem teszed, én fogom megtenni úgy, hogy nem is tudom kiét kéne! – összeszedtem magamat az előbbi sokkból, hiszen teljes mértékben igaza van: nem várhatom el tőle, hogy viszonozza az érzéseimet, Richard miatt is rosszul érezném magamat, valamint hűséges a barátnőjéhez, ami nagyon nagy szó!

Megbeszéltük a tegnap történteket, tisztázta, hogy az alkohol miatt kissé többet engedett meg magának, mint kellett volna. Ám az a tekintet, amivel nézett rám és Tillre, mikor beszélgettünk, egy életre beleégett az agyamba. Kitárgyaltuk a barátnőjét, a kapcsolatomat Reesh-sel, és Paullal, az egész Rammstein rajongói történetemet előadtam neki is szóról szóra, mint Richardnak is tettem anno. A karizmája miatt úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném, a Bendivel való kapcsolatom jutott eszembe róla. Szinte vakon megbíztam Doomban már most, hisz ő is bizalmat szavazott nekem azzal, hogy elmondta, szerelmes most.

- Szóval azt mondod, Richie képes volt megállni, hogy ne folytassa, amit elkezdett? Anyám, ez tudod mekkora szó? Nagyon régen mutatott be nekünk komoly nőt, viszont nem hittem volna, hogy ennyire... komolyan gondolja veled! Nem rosszból, viszont Richie már csak Richie... Nagy előrelépést jelentesz az életében, remélem hosszabb távú kapcsolatotok lesz, mint egy-két hét, hisz már most sokkal többet sikerült elérned nála, mint másnak fél év alatt. – a Paulról szóló történetre pedig ugyan azt mondta, mint Reesh is. Idővel jobb lesz.

Még nagyon sokáig kérdezgettem Reesh eddigi kapcsolatairól, Doom kedvesen, néha humorosan válaszolt is rájuk, majd a téma átterelődött a barátnőjére, kiről, mint kiderült Ulrikének hívják, vékony, imádja a gyerekeket, rendkívül jó szónok és természetvédő. Nem áradozott róla, éppen mértékletesen beszélt Ulrikéről tiszteletbe tartva érzéseimet iránta. Nagyon jól eső gesztus volt. Az egész délutánt átbeszéltük, néha könnyes szemmel hallgattuk a másikat, igaz, ez legtöbbször a nevetés miatt volt. Megosztottuk egymással a legáltalánosabb szokásainktól kezdve, az elvontokon át, a hóbortokon keresztül minden egyes butaságunkat, még a szexuális életünkről is tabuk nélkül voltunk képesek mesélni. Rengeteg érdekes információt osztott meg velem a bandáról is, többek között azt, hogy az egyik videoklip forgatása közben eltörte a kezét, ami miatt majdnem le kellett mondaniuk egy koncertet Ukrajnában, ám csodával határos módon fájdalommentesen tudott színpadra állni és végig tolni a baleset után két és fél héttel megrendezett koncertet. Valósággal ittam a szavait, ő pedig érdeklődően, kíváncsiságtól csilingelő hangon kérdezett folyton. A legtöbb dologról egyezett a véleményünk, szinte nem is akadt olyan téma, amiről külön álláspontot képviseltünk volna. A gyengéd érzelmeim át is fordultak hirtelen személyes, jóbarátiakba, amit egyáltalán nem bántam.

Elszaladt a nap, mindketten meglepődve kaptuk a fejünket a nyitódó ajtó irányába, amin Reesh Paullal a nyomában belépett.