Befogadott rajongó

Huszadik fejezet

- Szio, Gyöngyös, köszönöm szépen! – zihálta és végig mérte a kezemben tartott kosár tartalmát – Hová-hová ezzel az adag gönccel, jelmezbál lesz s nekem nem is szóltak? – kuncogott rám, majd kifújta magát, hisz nagyon sietett hogy elérje a liftet.

- Szia Till, jó ismét látni! Mikor is találkoztunk utoljára? – nevettem rá – A nagy Till Lindeman nem tud valamiről? – kérdeztem tőle ironikusan - Egyébként kezdtem kifogyni a ruhákból, s leadtam a szennyeseimet mosásra, mivel Richard miatt elhúzódott az ittlétem, ami persze meg sem fordult a fejemben otthon csomagoláskor.

- Richie jobban szereti ruha nélkül látni az „áldozatait", viszont ha gondolod, holnap elmegyek veled valamelyik boltba és segítek választani pár vadabb ruhadarabot, mert ahogy elnézem azt nem hoztál. – mondta kacér éllel hangjában, s szemében pajkosság csillogott. Nagyon jól állt neki ez a stílus is, tegnap este ez a Till nem mutatkozott meg igazán, csak a komolyabb és felelősségteljesebb. Egy kicsit töprengett, mielőtt folytatta volna, kezével megigazgatta a felsőjét, majd ismét rám emelte tekintetét – Nem szeretnék belerondítani a szenvedélyetekbe, viszont lenne kedved átjönni hozzám kicsit beszélgetni? Reggel óta szeretném összehozni, de nem vezetett egy felé az utunk. – kicsit elmélyítette amúgy is mély és nagyon férfias hangját, kék szeme az én világos szemeimet fürkészte, ám eközben megérkeztünk az ötödikre, én pedig sietve, enyhén sokkolva kiléptem a liftből. Pillanatnyi habozás után válaszoltam:

- Ha elmondod, hányas szobában laksz, lehetséges, hogy meglátogatlak, viszont mindenképpen vissza szeretném vinni a ruháimat, és Reesh-sel is beszélnem kell róla. Persze nem az engedélyét szeretném kérni, mindössze ha már fizeti nekem a részemet nem szeretnék minden szó nélkül lelépni.

- 617, a hetedik emeleten, balra a folyosó közepén. – intett, és a liftajtó bezáródott. Örültem, hogy Till szeretne beszélgetni velem, én is nagyon szívesen beszélgetnék vele, de tényleg meg kell még beszélnem Richarddal.

Amikor beléptem a szobába meleg gőz csapott meg a fürdőszoba irányából. Gyorsan leraktam a szekrény elé a kosarat, és elindultam a fürdőbe. Bent a kádba Reesh éppen vizet eresztett. Ő maga egy szál törölközőben állt, és fogat mosott. A mosdókagyló feletti óriási ovális tükörből nézett rám, nem fordult meg.

- Ahszt hittem máh sohasem éhsz vissza, kehzdtem aggóni – mondta szájában a fogkeféjével és a kád felé bökött, miután kiköpte a felhabzott fogkrémet és megfordult – bocsánat! Arra gondoltam, megmártózok ebben a hatalmas kádban – nézett rám sokat sejtetőn. Nekiállt felém közeledni, végigsimított a karjaimon és egy pici puszit nyomott az arcomra amitől teljesen elöntött a pír és belesuttogta a fülembe: - Lenne kedved csatlakozni hozzám? Mind a ketten bőven elférnénk benne. – lehelte és apró puszikat nyomott a nyakamra.

Karjaimon végigfutott a hideg, a szőr is felállt az összes végtagomon, annyira izgalomba hozott ez a lehetőség. A puszik is megtették hatásukat, egyszerűen bizsergett mindenem. Mérlegelni kezdtem magamban a helyzetet. Nem látott még teljesen meztelenül, mi van ha meggondolja magát a látványtól? Én sem láttam még őt, nem voltam teljesen felkészülve rá, mégis vonzott a gondolat megnyílni előtte és őt is végig mérni tetőtől talpig egy szál semmiben. Egy újabb szintre lépne kapcsolatunk, de még mindig nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy meg kéne szabadulnom a fehérneműimtől is. Mindig ez okozta a legnagyobb nehézséget, ha alkohol fogyasztása nélkül feküdtem le valakivel. Ezen tépelődtem, mikor, homlokát fejemre hajtotta és megölelt.

- Nem muszáj, virágszál! Mindössze arra gondoltam, a legjobb módja lenne, hogy kieresszük a gőzt. Nem szeretnék tolakodó lenni, ha úgy érzed, nem vagy kész rá, nem erőltetem! – nézett rám bocsánatkérőn. Hiába, aki nappal úriember, felajzott kedélyállapotban is igyekszik az maradni. Arckifejezése bocsánatkérőből szeleburdivá változott - Viszont ha olyanok közvetlen közelében töltjük az időnket, akiket nagyon-nagyon kedvelünk még jobban el lehet lazulni. – ennél a kijelentésél minden gátlásomat levedlettem, arcomat belefúrtam tónusos, enyhén szőrös mellkasába és olyan erővel szorítottam magamhoz hirtelen felindulásból, gondolkodás nélkül, hogy felszisszent. Ezernyi pillangó repdesett fejemben és pocakomban is, olyan izgatottá váltam, mint amikor levették a szüleim a pótkereket a biciklimről és gátlások nélkül száguldhattam az utcán tova. Igaz, akkorát estem, mint az ólajtó, mégis boldog voltam. - Ugyan ez volt a helyzet itt is. - Felforrt a vérem, korábbi romantikus hangulatom felülkerekedett rajtam és kissé félve, de megcsókoltam Reesht, aki előtte lehajtott fejjel állt tőlem maximum tizenöt centire, és mélykék szemeivel engem vizslatott. A csókunk ismét szenvedélyes volt, először ajkaink játszottak egymással, utána nyelvem pajkosan átficánkolt szájába, és megkereste övét. Nem vettünk levegőt, mindketten beleadtunk apait-anyait. Felsőtesteink egymásnak voltak nyomva, ujjaimat hátán föl-le huzigáltam, ő pedig a fenekemet masszírozta éppen olyan gyengéden, ahogy mennyei volt. Egyszer csak félbeszakította a csókot, kezeit fenekemről átvezette a pólóm aljához, és direkt csikizve, lassan, mélyen a szemembe nézve lehúzta rólam. Orcáim kezdtek elvörösödni, ahol ujjai testemet súrolták bőröm valósággal izzott. Nem tudtam mit csináljak, úgy állhattam, mint egy kezdő modell az első fotózásán instrukciók nélkül. Reesh látta az esetlenségemet, nem is tétovázott sokáig, hátam mögé lépett, nyakamat csókolva átkarolt, ügyes ujjaival kigombolta nadrágomat, és lehúzta a zipzárat is. Azt a pillanatot nekem szentelte, csak rám gondolt, éreztem az ajkain. Én kiléptem nadrágomból, majd fülemhez lehajolva megkérdezte, még mindig mögöttem állva:

- Biztos vagy ebben? Nem szeretnélek kényszeríteni virágszál, ha nem szeretnél megszabadulni a többi ruhadarabodtól, csak állíts meg! – teljes mértékben felajzott ezzel, hogy még mindig képes megállni, ne tépje le rólam a melltartómat és a bugyimat. Magabiztosan megfordultam, szemébe néztem és szabad utat engedve neki bólintottam, csináljon amit jónak lát. Nyomott egy puszit a homlokomra, közben kikapcsolta a melltartómat, lehúzta pántjait vállamról. Ujjai játszottak bőrömön, amitől kicsit kirázott a hideg, de nagyon jóleső érzés volt. Végülis a melltartóm a földön kötött ki. Nagy megkönnyebbülésemre nem bámulta meg nem túl nagy melleimet, ehelyett levette magáról a törölközőt és bele ült a habos vízbe. Formás fenekét enyhén rázta, miközben eltipegett a kádig, megállt előtte, és válla fölött biztatóan rám mosolygott, hogy kövessem. Gyorsan kibújtam a bugyimból, melltartóm mellé dobtam és szinte remegve az izgalomtól elindultam a kád felé. Életemben először nem éreztem magamat kényelmetlenül a 83 kilóm és 162 centim miatt. Lábujjaimmal kitapasztaltam, mennyire meleg a víz. Tökéletesen forró volt, épp annyira, hogy lassan, de biztosan bele is ereszkedtem, egyből Reesh kinyújtott lábai közé. Óvatosan nekidőltem Reesh mellkasának és kikapcsoltam az agyamat. Ő kibontott hajammal játszott, és kicsit később ennyit mondott:

- Szerencsésnek érzem magamat, hogy most itt ülök veled ebben a kádban, miközben ápolt tincseidet ujjam köré csavarom és kellemes eperillatát magamba szívhatom. Teljesen kikapcsolsz, ilyenkor nem gondolok arra, hogy szükségem lenne egy cigire, sem arra, hogy mennyire hiányoznak néhanapján a gyermekeim, megszabadítasz a folytonos szorongásomtól is. Amikor a szemeidbe nézek, az agyam képes leszedálni magát, és elveszni bennük olyannyira, hogy azt sem tudom, ki vagyok. – hajamat elengedte, két ujjával maga felé fordította arcomat és szemembe nézve, teljesen kipirosodva, kis kihagyás után megszólalt: - Minden egyes alkalommal felrobbantod a hormonháztartásomat. – rácsodálkoztam, és felnevettem, nem számítottam rá, hogy ezt fogja mondani. – Úgy érzem a leggyengébb érzéseimet te uralod. Tudtam, hogy jó napom lesz, amikor melletted ébredtem, tudom, hogy sosem fogok unatkozni, ha veled vagyok, tudom, hogy a legotrombább pólómat sem fogod leszólni és ha lepattog a körömlakkom, nem szidsz majd le. – babrált kicsit a füleimmel, majd körözni kezdett ajkam mellett hüvelykujjával.

Kezdtem elveszíteni a türelmemet, mivel tudtam, mit szeretne mondani, de egyszerűen nem bírta kinyögni azt a konkrét három szót. Elérzékenyültem szavaitól, mégis legszívesebben ráripakodtam volna, hogy mondja már ki. Végülis egy-két csendes, nagyon szenvedélyes perc után az ölében megszeppenve kinyögte:

- Beléd szerettem! Elraboltad szívemnek azt a darabját, amit nem a gitározásnak, a cigarettának, a gyermekeimnek és a bandának áldoztam fel. Ez a darab csak rád várt a jelek szerint! A jellemed miatt nem bírtam türtőztetni magam, beléd habarodtam. Kérlek ne haragudj rám ezért, nem tehetek semmit az érzéseim ellen, és nem is szeretnék tenni ellenük! Nagyon boldog vagyok, hogy eljöttetek Bendivel pont erre a koncertünkre, és elhagytad a kártyátokat – a hangja elcsuklott, szemében könnyek gyűltek – ám nem csak a meghatottságtól: hangja nevetett a kártyás résznél. - Karjait átkulcsolta a mellem alatt, arcát pedig hajamba fúrta. Elfordultam tőle, lábaimat felhúztam és kezeimet rátettem övéire. A türelmetlenségemet örömkönnyek zivatara váltotta fel, amelyek mint az eső potyogtak a forró, habos vízbe. Meghatódtam, és ennyit mondtam nagyon halkan:

- Legyen elég ennyi, hogy én is szeretlek Richard Kruspe! – akármennyire is lehetetlen ez a szerelem. Gondoltam magamban. 

Meglepődtem, milyen könnyen hozzá tudnék szokni ehhez, ám egy kis idő múlva már teljesen kiürült a fejem, minden egyes érzékszervemmel igyekeztem a jelenleg iszonyatosan gyengéd, érzéki Richardra összpontosítani.