Befogadott rajongó

Huszonharmadik fejezet

Édesanyám neve ékesedett a kijelzőn. Szívem kihagyott egy ütemet, hisz az elmúlt napokban szinte teljesen elfelejtkeztem a családomról. Igaz, már 5 éve nem velük élek, ám heti háromszor felhívjuk egymást édesanyámmal, és egyszer-egyszer elmegyek hozzájuk Pécsre. Tudta jól, hogy eljöttem Németországba, ám akkor jutott eszembe: megígértem neki, amint vége a koncertnek és hazaérek, átmegyek élménybeszámolót tartani neki és apunak. Bűnösnek éreztem magamat, habozás nélkül fel is vettem a telefont.

- Szia anyu! – mondtam bűnbánó hangsúllyal magyarul.

- Édes kislányom, örülök, hogy végre elértelek! Óriási meglepetésemre Bendi tegnap felhívott, hogy neki haza kellett jönnie, viszont tőled egy árva élek még, ne aggódj értem SMS-t sem kaptam! Hiába nem élünk már együtt, tudod jól, hogy nem szeretem, amikor nem adsz semmiféle jelet magadról, főleg akkor, ha megbeszéltük, mikor hívsz! – mondta anyukám zaklatottan, ám pár mély lélegzetvétel után lecsillapodott, s folytatta. Én mindez idő alatt lélegzetvisszafojtva hallgattam őt, és arcomat belefúrtam Reesh mellkasába – Mikor jössz haza Magyarországra? Apád már tűkön ül, alig bírja abbahagyni a folytonos kérdezősködést afelől, mikor láthat végre téged. Én meg aggódok, és tépelődök, mikor lesz vajon alkalmas neked, adsz-e végre életjelet magadról... Hiába vagy felnőtt, mégis külföldön vagy, s megígérted, hogy írni fogsz! – szúrta belém ismét a kést.

Könnyek szöktek a szemembe, fájt, hogy felhúztam anyut. Gyenge volt a szíve, mégis olyan volt, akár egy szikla; kitartó, temperamentumos, családösszetartó lélek, akinek nem lehetett nemet mondani. A példaképem volt, s sohasem állt szándékomban az, hogy fájdalmat okozzak neki, vagy feleslegesen kelljen aggódnia miattam. Számomra az volt a legnagyobb szó, ha azt mondta: büszke rám. Erre most itt fekszek A férfi ágyában, ráadásul az ölében pár lépésre attól, hogy együtt átéljük az évszázad orgazmusát, ehelyett lelkiismeretfurdalásom támadt anyukám miatt. Felültem az ágyban, magamra húztam a takarót, közben Reesh is felült mellém, fejét vállamra hajtotta és apró csókokat lehelt kulcscsontom köré, néha pedig szemöldökét ráncolva igyekezett bármit is leszűrni arckifejezéseimből, hisz nem értett semmit. Fejemet tenyerembe hajtva potyogtak könnyeim, legszívesebben üvöltöttem volna a jelenlegi helyzet miatt, ám nem volt merszem hozzá. Apu is szerette a Rammstein-t, megígértette velem, hogy kiselőadást fogok tartani koncert után, amint hazaérek majd, és nem vehetek neki semmit az ajándékstandoknál. Tudtam, sokat jelent neki, hogy megengedhettem magamnak egy ilyen kiruccanást, és eljutottam a koncertre, mivel ő a betegsége miatt sohasem tehette meg ugyan ezt. Ágyhoz volt kötve, édesanya segítségére szorult a nap huszonnégy órájából tizennyolcban.

- Anyuka... Ne haragudj rám! – nagyon szippantottam, és letöröltem egy könnycseppet – Kicsit elhúzódik az ittlétem, de ne aggódj! Mondd meg apunak, hogy amint hazaérek Magyarországra, egyből hozzátok megyek, s elmesélek mindent töviről hegyire! Nagy meglepetés fogja érni, hisz izgalmas napokat tudok a hátam mögött. Vigyázok magamra, viszont a legfontosabb, és amiért maradok még: vigyáznak rám. – Itt Reesh-re tekintettem, aki biztatóan rám mosolygott, hisz egy félmosoly kíséretében mondtam, hogy vigyáznak rám. Sok erőt adott ezzel, majd zárszónak ennyit mondtam: - mondd meg apukának, hogy az egyik ígéretem megszegem.

Tudtam, hogy anyukám rájött ennyiből, férfi van a dologban; hallottam egy mély sóhajtást a vonal túlsó végéről, és ennyit mondott:

- Gyöngyvirág, ha vasvillát adnék a kezedbe, megnyernéd az ördögfióka versenyt... Miért nem ezzel kezdted! – komiszan belenevetett a telefonba, majd teljesen lenyugodva elköszönt tőlem. – Akkor majd ha elindulsz haza, írj. Nem aggodalmaskodom többet. Kellemes időtöltést nektek!

A hirtelen hangulatváltozás következtében nagyon elfáradtam, elment a kedvem mindentől. Nem volt kedvem vázolni Reesh-nek a beszélgetést, mindössze megcsókoltam vállát, és fejemre húztam a takarót.

- Nyugodj meg virágszál, remélem nem történt baj! – mondta aggódva lovagom, majd átkarolt.

- Nem történt semmi, csak a hangulatváltozás miatt kimerültem. Anyukám kicsit leszidott, de nem sértődött meg hálisten'. – korábban meséltem már Reesh-nek a szüleimről, tudta kik ők, milyen jó és rossz tulajdonságaik vannak, tehát nem faggatott tovább. Nyakamig lehúzta a takarót, és nyomott állkapcsomra egy-két apró puszit. Megnyugtatott, de a fáradtságot nem mulasztotta el.

- A legjobb lesz, ha alszol egyet, szemeid alá mosómedvék költöztek telelni! Nekem el kell mennem most a stúdióba, el is késtem kicsit. Szeretnéd, hogy beszéljek Tillel? Pár óra múlva felhívom, hogy jöjjön be hozzád, ha már ébren leszel, s nem leszel egyedül. Az utóbb elkezdetteket pedig szeretném befejezni minél hamarabb! – tette hozzá pajkosan, viszont kihallottam hangjából a fájdalmat, hogy nem tudtuk befejezni most. Én is rettentően sajnáltam, viszont ekkor még ehhez sem volt kedvem.

Miközben Richard sietősen felöltözött, megbeszéltük, hogy nem kell felhívnia Tillt, ha olyan hangulatban leszek majd, meglátogatom személyesen, mivel előre nem tudtam megmondani, leszek-e jobban aznap.

- Úgy sietek vissza, ahogy csak tudok virágom! Pihenj, és nyugodj meg!– már kabátban és bakancsban állt a tükör előtt, majd odajött az ágyhoz és nyomott egy szeretetteljes puszit homlokomra. – Igazán szeretlek! – suttogta, majd kilépett az ajtón.

Melegség járta át minden egyes porcikámat, miután kimondta: szeret. Egy ilyen kaliberű férfi, mint ő egészen eddig csupán a filmvásznakon szeretett bele olyan nőkbe, mint én is vagyok.

Richard több millió nő álma világszerte, hisz világos szemei bujaságot sugároznak, mosolya ártatlan mégis csalogató, arccsontja szívdöglesztő, fekete haja vadóc; testét mintha Zeusztól kölcsönözte volna, sajátosan kidolgozott mellkasára mindenki szívesen ráhajtaná fejét, kezeivel mindig jó helyen matat, sármja magával ragadó. Mindig tudja, mit mondjon azon a tökéletesen mély hangtónusán, melytől bárki egyből kilépne a bugyijából. S végül, de nem utolsó sorban vér profi gitáros, zeneszerző. Egyszóval ő A tökéletes férfi.

Erre azt mondja egy plusz kilókkal küzdő, világos szemű, nem túl nagy mellű, átlagos ruhákat viselő, buksza szájú, körömrágós, közel harminc éves nőnek, akinek a talpraesettségén és a modorán kívül mindössze a formás feneke az egyetlen olyan tulajdonsága, ami megfoghat egy férfit, hogy szereti.

Az ágyban fekve ezeket a gondolatokat összevetve úgy éreztem magamat, akár egy brazil szappanopera csúnya főszereplője, akibe beleszeret a milliomos-csemete jóképű Juanito, kacskaringós összeesküvések áldozatai lesznek, majd a sorozat végén összeházasodnak és lesz 5 gyerekük. Ismét a kettősség érzése támadt fel bennem: túl szép, hogy sokáig tartson ez az egész; ki szeretném élvezni minden egyes pillanatát a vele eltöltött időnek, ha már egyszer úgyis vége lesz. Hiszen mégiscsak ő Richard Kruspe... biztosan fel fogok ébredni a hosszan tartó téli hercegnő álmomból, s kezdődik elölről egyhangú mindennapjaim robotikus ismétlődése Magyarországon. Ám benne van a pakliban az is, hogy komolyan gondolja, hosszú távra tervez, s nem fog elhagyni az első adandó alkalommal. Akkor viszont megütöttem a főnyereményt, és igyekeznem kéne nem elriasztanom magam mellől.

Miközben a lehetőségeken rágódtam az ágyban, elbóbiskoltam.