Befogadott rajongó

Tizenharmadik fejezet

Sokkolva támolyogtam el az ágyig, ahol csak a pizsamám és a törülközőm foglalt helyet. Bendi része az ágyon teljesen rendbe volt rakva. Üveges tekintettel bámultam a hűlt helyére, de a belsőm azt súgta, biztosan nyomós ok miatt távozott ennyire hirtelen, minden szó nélkül. Végül is lementem a recepcióra, ahol Richard még mindig intézte a szobát. Odaálltam a másik portáshoz és megkérdeztem tőle:

-Tetszik emlékezni egy magas, sötét hajú, jóképű fiatalemberre egy sötétbarna sporttáskával az oldalán? Kijelentkezett? Esetleg nem hagyott egy üzenetet?

- Igen hölgyem, fél órája jelentkezett ki, és üzenetet is hagyott. Azt mondta, adjam oda egy sötétszőke, nagyon kékszemű molett lánynak. Ennyit mondott még: nagyon sietnie kellett, hogy elérje a legközelebbi repülőt. - Átadta a lapot, amin firkált gyöngybetűkkel ennyi állt: 

Amint tudlak, felhívlak, viszont nem fogsz tudni elérni a repülő miatt. Ne aggódj és ne haragudj rám kérlek, viszont az ügyvéd, akinél próbaidőn vagyok megbetegedett és a felesége felhívott, hogy siessek hozzá haza Magyarországra. 15 percem volt visszaérni a hotelbe, összepakolni és megírni neked ezt a kis levelet valamint elérni a gépet. Légy jó Gyöngyös és még egyszer ne haragudj!

Végtelenül megnyugodtam. Megköszöntem a portásnak, és leroskadtam a legközelebbi selyemmel borított fotelbe. Hosszan fújtam ki a levegőt, ezzel próbáltam meg visszahozni magamat az élők sorába. Reesh is végzett közben, aggódva jött oda hozzám.

- Hallottam, mit mondott a portás. Ezek szerint nincs nagy probléma, viszont borzasztóan nézel ki. Hozzak egy pohár vizet? – jött elő az úriember énje.

- Nincs rá szükségem, köszönöm! Kicsit le kell nyugodnom, ennyi az egész. Pár perc múlva jobban leszek, csak iszonyatosan pánikba estem, amikor a szobába beérve teljes rend és szinte üresség fogadott. A legrosszabbra gondoltam, viszont csak haza kellett mennie az ügyvédhez, akinél próbaidőn van, mert megbetegedett. – még egy nagy levegőt vettem és vissza is tért belém az élet. – Neked sikerült elintézni mindent? Nem okozok ezzel túl nagy kavarodást neked? – kérdeztem tőle aggódva.

- Ne legyél buta! Miért mondtam volna, hogy megcsinálom az ügyintézést és veled szeretném tölteni az időmet, ha ez kavarodást okozna? – mosolygott rám kedélyesen. Felsegített a fotelből és elindultunk fel. A lépcsőn megkérdezte: – Sikerült már összepakolnod?

- A sokk miatt még nem jutottam el odáig, viszont most megyek, és megcsinálom. Ha végzek bekopogok. Körülbelül fél órás procedúra lesz, mert meg szeretném még mosni a hajamat. Utána pedig le kéne adnom a ruháimat mosásra, mert kezdek kifogyni a tisztákból. Szerencsére három napnál többre csomagoltam, de így is elég kevés maradt.

- Rendben, addig én is elintézek egy-két dolgot. – elváltunk a negyediken, én elindultam a szobánkhoz vezető folyosón, ő pedig tovább lépcsőzött az ötödikre.

Miután összepakoltam a szobában, beleraktam egy fürdőben kikészített kosárkába a szennyeseimet és megmostam a hajamat, kimentem az erkélyre, az idős ügyvéd úrról gondolkodtam utána pedig Reeshről. A vele töltött idő múlásával egyre jobban éreztem magamat a társaságában, bizonyos pillanatokban piszkos gondolataim is támadtak róla. Nagyon megnyugtató volt számomra a lénye, a Richardossága. Kezdtem elhinni, hogy a plátói szerelemből akár még lehet is valami. Végül megcsíptem a kezemet, hisz ismét álmodoztam. Az erkélyen eltöltött percek félig-meddig megszárították a hajamat, de még mindig vizes volt kicsit, ettől hullámossá vált egyébként szög egyenes hajam. Felkaroltam minden holmimat, levittem a szennyesemet a mosodába, majd felcaplattam az ötödikre. Reesh nagyon szélesen vigyorgott rám, mikor ajtót nyitott. Leraktam utazótáskámat az asztalra, bevittem a fürdőbe az odavaló holmikat, cipőmet, bakancsomat beraktam a szekrénybe. Reesh figyelemmel követte a cselekményeimet, amikor a bakancsomat raktam el, füttyentett egyet. Rávillantottam egy ezerwattos mosolyt, amit ő egy szemöldökig érővel honorált. Amikor végeztem a szoba belakásával, tudatosult bennem, hogy kiszellőztetett.

- Gyöngyös, nem tudom emlékszel-e arra, mit mondtam a pékségnél, amikor megkérdeztem, hogy maradsz-e. – igenlően bólogattam neki. – Sikerült leszerveznem valamit, amíg a régi szobátokban voltál. Ma este elviszlek abba a bárba, amit Schneider említett. Megkérdeztem a fiúkat, mit szólnának ahhoz, ha te is jönnél. Nem ellenkeztek! – mondta teljesen feldobva. – Remélem van is kedved elmenni!

- Richard Kruspe, te földre szállt angyal! Nem kívánhatna egy magamfajta lány ennél jobb esti elfoglaltságot! Persze, hogy van kedvem menni, rettenetesen örülök neki, hálásan köszönöm az invitálást! – gyermekin ugrándoztam örömömben és teljesen vöröslött a fejem. Richard is felkelt, csatlakozott hozzám az ugrándozásban. Két koravén majom, gondoltam.

Miután végre abbahagytuk az őrültködést, megbeszéltünk minden apró részletet. Kilenckor találkozunk a bár bejáratánál a csapattal. Nagyon sokat kérdeztem a fiúkról, de Reesh egyikre sem válaszolt, azt mondta, majd ma este minden kiderül és ha önmagamat adom biztosan a szívükbe zárnak majd. Gondosan előkészítettem társalgás közben az estére szánt ruháimat. Izgultam, hogy hogy fognak viselkedni, milyenek is valójában. Fel-alá járkáltam a szobában, ezért Reesh megkérdezte:

- Szeretnéd, hogy megcsináljam a körmeidet? – kérdezte egy váratlan fordulattal, hogy végre elüljek a seggemre. – Egy ideje szemezgetek velük, és most lenne is időnk rá, ha nem tervezel semmit addig, amíg nem indulunk el. – igennel válaszoltam neki, majd helyet foglaltunk az asztalnál. Levettem a táskámat, aminek helyére Reesh egy fekete férfi neszeszert helyezett. – A hölgy most a véletlen szerencsének köszönhetően három színből is választhat. A jártasságomból kiindulva a fehér és fekete kombinációt ajánlom, viszont szabad a vásár! – váltott át konzervatív hangnemre. Imádtam, ha valaki kapható erre, én is egyből kapcsoltam.

- Ha uraságod úgy véli, legyen ahogy a legjobbnak látja! – nyújtottam felé kissé husis ujjaimat. – Csak ne tessék sokat szórakozni vele, én kifejezetten az egyszerűség pártfogója vagyok. – Tényleg jártas mozdulatokkal, villámgyorsan és tökéletesen pingálta ki mind a tíz körmömet. Jobb kezem fehér lakkot, bal pedig fekete lakkot kapott.

- Készen is volnánk, remélem elnyerte kegyed tetszését! Viszont most bocsásson meg, módomban áll lezuhanyozni, szeretném eltávolítani magamról a felhalmozódott méreganyagokat és kellemetlen szagokat.

- Köszönöm szépen, lekötelez eme csodás munkával! Megértem helyzetét, tegyen úgy, én addig ledőlök ama kényelmes nyoszolyára és átadom magamat a pihenés élvezeteinek. – Nagy hahotába torkollott az óstílusú beszélgetés. Reesh elvonult fürdeni, és pedig ledobtam magamat az ágyra. A körömlakk erős illatától kissé megfájdult a fejem, viszont hála az égnek nem vészesen. Ismét volt időm az estén gondolkodni. A Paullal való összeütközésünk megint nekiállt fájni, de eszembe ötlött mindaz, amit Richard mondott délelőtt, miszerint ha időt töltünk együtt, feloldódik a helyzet. Az ugrasztott ki a gondolataimból, amikor meghallottam Reesht dúdolni a zuhany alól. Ahhoz képest, hogy ő bent volt, tökéletesen hallottam, mit dúdol. A You are so beautiful volt az. Bekapcsolódtam az önálló zenés estjébe; amikor végzett és az ágy előtt állt, még akkor is azt énekeltem.