Befogadott rajongó

Huszonkettedik fejezet

Nem sokáig tudtam töprengtem rajta, mivel mindketten kikászálódtunk az ágyból, Reesh kiment az erkélyre elszívni egy cigit, én pedig bevonultam a fürdőbe rendbe szedni magamat. Hajamat ma lazán felkontyoltam, szempillaspirál, tus, sötétkék, lila és fehér szemhéjpúder egyvelegéből megalkottam az évszázad sminkjét, alakomat tökéletesen kiemelő fekete farmerem és az egyik legnagyobb dekoltázzsal rendelkező, több helyen direkt szakított pólóm mellett döntöttem, majd megigazítottam az ágyat. Reesh már teljes harci puccban ült az egyik fotelben, és nézte a híreket, amikor végeztem mindennel.

- Készen vagyok Reesh, felőlem mehetünk. – mondtam némi kihallható izgalommal hangomban.

Arcát végre rám szegezte, nem a TV-re. Végig mért tetőtől talpig, mire szemében pajkosság forrott. – Ezt már nevezem, Gyöngyös! Legszívesebben nem is engedném most már, hogy itt maradj, ezt a szettet látni kéne másnak is! Csodálatosan szexi vagy! – forró vágyakkal töltött el az imént hallott, vér szökött orcámba, kicsit remegni kezdett kezem, viszont nagyon reméltem, hogy legalább hasonló bókot fogok kapni. Felkészültnek láttam magamat egy dologra.

Lassan odaléptem Richard éjjeliszekrénye mellé, kivettem egy szál cigit a dobozából, számba dobtam, majd direkt pucsítva lehajoltam táskájához, melynek egyik zsebében tudtam, hogy három öngyújtó szokott lenni. Nagyon lassan kutattam az Iron Maiden-es gyújtó után, már guggolva. Direkt aljzottam Reesh-t, játszani támadt kedvem, amíg a fürdőben voltam. Lassan, kecsesen kiegyenesedtem, odasétáltam Reesh mellé a fotelhez, kezeimmel megtámaszkodtam a karfákban, és kissé előre dőltem. Pont annyira, hogy kicsit jobb kilátása nyíljon a melleimre.

- Gyere ki velem az erkélyre egy kicsit! – suttogtam kedélyesen fülébe. Reakciója belül nagyon megnevettetett, viszont igyekeztem megtartani a csábos, kifürkészhetetlen tekintetemet. Kissé elsápadt a meglepetéstől, viszont láttam mimikáján, hogy elképesztően tetszik neki a kis játékom. Teljesen képes volt türtőztetni magát, mindössze ajka remegett kicsit, a megszokottnál gyakrabban harapott rá. Gallérjánál fogva óvatosan felhúztam együltő helyéből, majd megfogtam jobb kezét és mellkasomra helyeztem. – Érzed azt, amit én érzek mindig, amikor veled vagyok? – mondtam ártatlanul, akár egy cserkészlány. – A szívecskémnek szüksége van egy olyan férfira, aki mindent meg tud adni nekem, amire szükségem van. És az jelenleg egy... - direkt elharaptam a mondatot, vadul rámosolyogtam, számban a cigivel, és kimentem az erkélyre. Richard habozás nélkül követett. A korlátnak löktem ügyelve arra, hogy ne essék bántódása, mégis erélyesen, majd meggyújtottam a cigit és nagyon mélyet szippantottam belőle. A füstöt szenvedélyesen arcába fújtam, majd két ujjaim közé fogva eltartottam magamtól, és beleharaptam pont oda, ahova korábban egy puszit nyomtam a kulcscsontjához. Richard egyre kevésbé bírta visszafogni magát, még jobban magához húzott, szenvedélyesen-erősen megmarkolta csípőmet, és szépen fokozatosan keze átvándorolt fenekemre. A köztünk lévő magasság különbség miatt nem tudtam ajkaival játszani anélkül, hogy lehajolt volna hozzám, hisz fejem búbja éppen szájáig ért.

- Gyöngyös, mire van szükséged? – lihegte bele szenvedélytől túlfűtött hangon hajamba.

- Arra, hogy engedj nekem! – nem mondtam mást, kezébe adtam a cigit amiből ő is mélyet szívott, átkaroltam hátát, közben mellkasát csókoltam végig, mire ő a magasba emelte fejét. Kezem egyre lejjebb csúszott, végül hátáról medencecsontja felé baktatott kezem. Kicsit játszadoztam a nadrágjával, kezem le-le csúszott férfiasságához, viszont szándékosan kevés ideig hagytam ott minden egyes alkalommal. Végül egy hirtelen mozdulattal eltávolodtam tőle, kivettem kezéből a szálat két mély szippantással elszívtam és bementem a szobába. Nagyon mély és fájdalmas sóhajt hallatott. Tudtam, hogy másra számított, viszont mint mondtam, játszani támadt kedvem. Igaz, hormonjaim már mind dolgoztak, viszont képes voltam visszafogni magamat.

Elfeküdtem az ágyon, kigomboltam nadrágomat, viszont a sliccet direkt nem húztam le teljesen. Vártam, hogy Reesh végre befáradjon az erkélyről. Nagyon kíváncsi voltam rá, mit tesz majd velem, hisz egészen eddig mindketten a „jó kislány és kisfiú" szerepünket játszottuk, annak ellenére, hogy mindketten tisztában voltunk azzal: vágyunk egymásra.

Reesh lassan bejött az erkélyről, és földbe gyökerezett a lába, mikor meglátott. Én egyik kezemmel a belsőcombomat vakartam csak azért, hogy idegesítsem, viszont ő ezt nem tudhatta, mivel nem voltak röntgen szemei, nem láthatott át nadrágomon. Alsó ajkára harapott, és mellém ült az ágyra. Én felültem, majd nagyon lassan levettem róla szürke pólóját és egy nagyon-nagyon hosszú, fogszámlálós csókot adtam neki, amit viszonzott is. Bizsergett mindenem, rajta is érezni lehetett, majd' felemészti a vágy. Lassan lehúztam saját pólómat is, ami alatt az akkor nálam lévő legszexibb melltartó lapult. Ledöntöttem az ágyra a férfit, majd beleültem ölébe. Lehajoltam hozzá, majd fülébe suttogtam:

- Csak engedj, emlékszel? – ráharaptam fülcimpájára, mire ő ismét sóhajtott. Amikor lejjebb akartam csúszni ölében, megragadta a nyakamat egyik kezével, lehúzta fejemet és vadul smárolni kezdett velem. Mindketten a megfulladás szélén jártunk, viszont iszonyatosan nehéz lett volna akkor elszakadni egymástól. Több nyála volt a számban, mint a sajátomból, viszont imádtam Reesh ízét. Amikor végre elszakadtunk egymástól egyikünk sem türtőztette tovább magát, úgy bújtunk ki ruháinkból, mintha az életünk múlott volna rajta. Mindketten felajzottak voltunk, nagyon meglovagoltam volna a felettem tornyosuló szexistent, akiről tiniként, és egyetem alatt álmodoztam. A fürdőben készülődés közben feltéptem a leragasztott sebeket, amiket az álmok lehetetlensége okozott vele kapcsolatban, ezért kívántam meg kicsit játszani vele, ha már itt volt a lehetőség rá ennyi idő múlva, viszont nem állt akkor még szándékomban az, hogy lefeküdjek vele. Nem féltem többé; késznek éreztem magamat arra, aminek most, vagy soha meg kellett történnie. Én mindenütt bizseregtem, az ő férfiassága úgy meredezett, akár egy büszke zászlórúd a fronton. Az izgalomtól kissé elfelejtkeztem a külvilágról, legszívesebben átvettem volna a vezető szerepét, és én akartam felülre kerülni; ekkor Reesh hirtelen széthúzta lábaimat, és megpuszilta szeméremajkaimat. A hirtelen gyönyörtől köpni nyelni nem tudtam. Fokozatosan gyorsított, nyelvével is becsatlakozott a menetbe, viszont mielőtt először eljutottam volna a csúcsra megcsörrent a telefonom. Nagyon nem akartam felvenni, kis ideig ignoráltam is, amikor Richard legnagyobb bánatomra abbahagyta, amit elkezdett, és ránézett az éjjeliszekrényemen hagyott telefonomra.

- Úgy gondolom, ezt fel kéne venned, bármennyire sem akarjuk...