Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Harminckettedik Rész

Naeun POV.

- Rendben ha beszélni akarsz beszéljünk. De nálam csináljuk, mert meg fogsz fázni ha tovább állsz a hidegben.- fogott csuklómra Jackson de én nem mozdultam.- Gyere.

- Nem, itt és most szeretnék beszélni veled.- ráztam meg fejem, majd leülve egy padra intettem, hogy csatlakozzon.

- Kezdesz megijeszteni Naeun, mi a baj?- ült mellém én pedig egy mély levegőt véve felé fordultam.

- New Yorkban a repülőtéren...amit akkor mondtál nekem.

- Hogy, szeretlek.

- Még most is kitartasz mellette?

- Természetesen.

- Ostoba feltételezés volt, hogy egy percig is kételkednél magadban. Azt mondtad nem kell sietnem a válasszal így kihasználtam az időmet és gondolkoztam mit is kéne tennem vagy mondanom.

- Értem, és mire jutottál?

- Az életem minden fontos pillanatában mellettem álltál, megvédtél ha bántottak és támogattál mikor senki más. Te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben és nagyon szeretlek de...

- Nem mint férfit...- fejezte be mondatom.

- Nagyon sajnálom, és azt is hogy ennyi várakozás után el kell utasítsalak... Féltem hogy ha ez a beszélgetés megtörténik valami visszafordíthatatlan kárt okozok és örökre megutálsz. Én soha nem akartalak bántani és most hogy össze töröm a szíved a legundorítóbb embernek érzem magam a világon...

- Ne is folytasd tovább ezt a baromságot. Mégis, hogy tudnálak megutálni ezért? Sose kérj elnézést az érzéseidért ami pedig a szívemet illeti nem hazudok neked igen fáj de számítottam erre, idővel az is rendben lesz.

- Nem akarlak elveszíteni, mint bátyámat.- töröltem meg szemeim mire ő szorosan magához húzott.

- Soha nem fogsz. Ez végső soron az én hibám, ha nem megyek el New Yorkba évekkel ezelőtt és hamarabb elmondom az érzéseim talán máshogy történtek volna a dolgok.

- Lehet...

- Azt a Jeon gyereket... Tényleg ennyire szereted?- kérdezi mire elkapom tekintetem.- Semmi baj, nem fogsz megbántani ha őszinte vagy velem.

- Igen...

- Gondoltam.- ölt szomorkás mosolyt arcára.- Min vesztetek össze pontosan? Nem hiszem hogy kis dologról lenne szó ha elrohantál.

- Önzőség lenne részemről ha most erről beszélnék.

- Nem, hiszen te mondtad a bátyád vagyok. Meghallgatom ha a kishúgomat bántja valami szóval gyerünk Picúr bökd ki. 

- Azt szeretné ha szakemberhez fordulnék és elkezdenénk egy terápiát, de én nem akarok agyturkászhoz menni. Nem vagyok őrült. Kidobni egy rakás pénzt azért hogy beszélgessek egy vadidegennek a magánéletemről. Baromság. Ami nekem kell úgy se tudná visszaadni mindegy hány doktori lóg a rendelője falán.

- Szerintem rossz oldalról közelíted meg a dolgot és ami azt illeti azok a köpenyes agyturkászok egész jól értik a dolguk. Nekem is rengeteget segítettek.

- Te voltál terápián?- kérdeztem meglepetten mire bólintott.

- Tudod amikor Yuna kisebb volt a szüleinknek elég nehéz időszaka volt még a válás is szóba jött amit én elég nehezen viseltem így elvittek egy szakemberhez. Neki hála sokkal könnyebben átvészeltem azt az időt és azóta ha bármi kétségem támadna magamban, csak felkeresem őt.