Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Negyvenhatodik Rész

- Halo?- szólok bele de nem érkezik válasz.- Kivel beszélek?- ismétlem de a vonal végén csend honol.

Válasz hiányában átirányítottam a hívást majd félre tettem a készüléket.

- Ki volt az?- kérdezi a velem szemben ülő szőkeség mire vállat rántok.

- Passz nem szólt bele biztos valami kölyök szórakozik. Na de mi van Taehyunggal?- térek rá az engem foglalkoztató kérdésre mire barátnőm félre nyeli italát.

- Tessék?- köhög mire felvonom szemöldököm.

- Azt hitted azután, hogy tegnap ledobtál egy ilyen bombát nem fogok rákérdezni mi a helyzet?

- Hát ami azt illeti...

- Igen?

- Arra jutottunk hogy szünetre van szükségünk.- mondta halkan mire én nyeltem félre kávém.

- Mi?! Kinyírom azt a tökfejet!

- Nem Nana félre érted. Én kértem szünetet...- mondja védekezően maga elé emelve kezeit mire méginkább meghökkenek.

- Szóval tisztázzuk. Te aki évekig odáig voltál érte és kemény megpróbáltatások árán megszerezted magadnak időt kértél.- nézek rá mire bólint.- Mégis mi a fene történt? Már nem tetszik?

- Nem erről szó sincs sokkal inkább az ellenkezője.- válaszolja elpirulva.

- Mostmár végképp nem értem.

- Az apja úgy két hónapja felajánlott neki egy óriási lehetőséget amire mindig is vágyott. Ő vezethetné a céget...

- Dehát ez fantasztikus.

- Amerikában...- fejezi be mondatát mire lefagy a mosoly arcomról.- Pontosan tudod, hogy ez mit jelent számomra.

Igen, tudtam. Egyrészt még hátra van több hónap a végzős évünkből másrészt a Shin család amerikai részlegét már Jackson vezeti. Barátnőmet az itteni iroda vezetésére szánják szülei Koreában. Sose lesz jövője vagy dolga az államokban.

- Az az idióta szinte azonnal vissza akarta utasítani miattam...

- Nem hagytad annyiban ha jól gondolom.- sóhajtok mire bólint.

- Egész életében erre vágyott szörnyen érezném magam ha miattam maradna le róla de túl makacs és úgy tesz mintha ez rendben lenne. Nem akarom, hogy megalkudjon miattam és ez állandó feszültséget okoz kettőnk között.

- Nincs rá mód, hogy megoldjátok ezt?

- Tudod, hogy nem hiszek a távkapcsolatban túl sok embert láttam már szenvedni miatta. Ráadásul 10 órás időkülönbség van... Egyikünknek sose lenne jó. Nem tudnék úgy lenni valakivel hogy nincs mellettem és nem láthatom amikor akarom. Sőt...- mondta egyre halkabban míg én megtörve figyeltem ahogy a szőkeség arcán egy könnycsepp fut végig majd azt követve sok másik.

- Aznap este mikor felajánlották a pozíciót neki vacsorát főztem, a kedvencét. Akkor akartam felvetni az összeköltözés lehetőségét...

- Yuna...

- Mielőtt felhozhattam volna megszólalt a telefonja. Látnod kellett volna az arcát mikor meghallotta a hírt... szinte sugárzott a boldogságtól de amikor aztán rám nézett és realizálta mit is jelent ez olyan szomorú arckifejezést öltött hogy belesajdult a szívem.

- Mit akarsz tenni?- nézek rá de szemei mindent elárultak.- Már meghoztad a döntésed nem igaz?

- Nem fogok a boldogsága útjába állni, ha ennek én nem leszek a része akkor el kell fogadnom.