Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Ötvennyolcadik Rész

Kézenfogva Hyewont indultunk az egyenruhás után a végtelennek tűnő kopott folyosókon míg ő egyszer csak megtorpan előttünk majd kilökve a vele szemben álló ajtót int, hogy menjünk be.

A helység még a folyosóknál is barátságtalanabb volt de belépve még sem ez a tény, hanem az asztalnál várakozó személy hökkentett meg. Érkezésünkre felkapja fejét és egy biztató de mégis kimért mosolyt eresztve int, hogy foglaljunk helyet mellette.

- Jennie? Mit keresel itt, hol van Yoongi?- motyogom alig hallhatóan.

- Munkában volt amikor idehoztak így nem tud erről, jó lenne ha ez így is maradna.- emeli mutató ujját ajkaihoz mire egy aprót bólintok azonban az ajtó hangjára társalgásunk megszakad és mindhárman egy emberként kapjuk fejünket az újonnan érkezett illetőre.

Az elegáns férfi szó nélkül helyet foglalt velünk szemben és az asztalra pakolva egy rakás iratot rendezgetni kezte azokat. Kihasználva az időt jobban szemügyre vettem az úgy harmincas évei végében járó pasast. Elegáns megjelenése magas fokozatú rendőrtiszti rangra utalt, kezén pihenő gyűrűje pedig arra engedett következtetni házas. Összevetve azzal ami az én kezemet díszítette az övé jóval divatja múltabb volt, rég családja lehet de ha gyerekei nem is, felesége. Karakter elemzésem Hyewon szakítja félbe, ki lábával az asztal alatt belém rúgott. Megérezve a fájdalmat visszatérek a valóságba ahol a velünk szemben ülő férfi egyenesen engem figyel. Úgy tűnt ő is ugyanúgy a kilétem próbálta felmérni a külső megjelenésem alapján mint fordítva.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan befáradtak hölgyeim.- köszörüli meg torkát az idősebb, kinek hangja sokkal kopottabb volt a vártnál. Kimért de mégsem barátságtalan, mely halvány megnyugvást hozott mindhármunkra.

- Gondolom tisztában vannak vele de kötelességem ismertetni a jogaikat mielőtt bármit teszek.

Míg ő belekezd a sablonossá vált formalitás ledarálásába, magam elé bambulva igyekszem összeszedni gondolataim és mondanivalóm. Több oka is lehet annak, hogy behozattak. Számunkra a legkedvezőbb egy szimpla tanú meghallgatás lenne, de a többiekkel ellentétben az én esetemben ez sokkal komplikáltabb. Fogalmam sincs mit találtak vagy, hogy a boncolás folyamata hol tarthat. A golyók amiket anyám testébe repítettem nem tűnnek el nyomtalanul és jelen helyzetben mégha önvédelemmel is takarózom a helyzetre való tekintettel mélyen legbelül tudom, hogy minden habozás nélkül húztam meg a ravaszt.

Aznap készen álltam ölni.

A velem párhuzamosan szemben ülő férfi befejezve jogaink ismertetését az asztalra könyökölve jobban szemügyre vesz minket. Tettére halvány érintéseket érzek bőrömön mire egy magabiztosságot sugalló szándékkal megszorítom a két oldalamon ülő barátaim kezét kik úgy tűnik kevésbé érezték ugyanezt magukban. Hazudnék ha azt állítanám hogy nem félek hiszen nekem is egyre és egyre több veszteni valóm van...

De én voltam az, aki miatt Jennie és Hyewon ebbe az egészbe belekeveredett így az én felelősségem az ő biztonságuk mely jelen esetben az enyém előtt áll.

- Először is szeretném ha mindhárman elmondanák a vonatkoztatásukat az ügyben. A Kim kisasszonyok kezdhetik első körben.- nézett a két oldalamon ülő lányokra kik egy mély levegőt véve sorban elmondták az álltaluk szerzett információt. Jennie mindent részletesen elmondott a ShinHyevel való találkozásról, a fekete üzletről és a halottnak hitt anyám kereséséről. A nyomozó nem kérdezett sokat, mindössze papírra vetette az általa fontosnak vélt információkat majd miután ideiglenesen kiengedte őt, Hyewon felé fordult.

Megérezve a fiatalabb idegességét egy biztató mosolyt küldve felé megszorítom kezét mely úgy tűnt valamelyest könnyít idegességén a következő tette mégis váratlanul ért.