Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Huszonhetedik Rész

Mikor magamhoz térek Jungkook nyugodtan pihenő pillái fogadnak. Már teljesen elszoktam tőle, hogy mellette ébredjek de ahogy régen úgy most is én vagyok az aki előbb kell.

Óvatosan kimásztam mellőle majd megkerülve az előtérben álló csomagokat a konyha felé vettem az irányt. Jungkook még tegnap idehozatta minden cuccom de nem volt idő azóta elrakni őket így azok ellepik az előteret.

A kávéfőző rotyogása kitöltötte a teret míg én álmos szemekkel néztem szét az üres nappalin. Ki gondolta volna, hogy ismét itt ébredek...

Ha visszagondolok már az sem volt a terv része, hogy egyáltalán Koreába leszek. Mikor felszálltam az amerikába tartó gépre mindent hátra akartam hagyni, az országot az életem és az érzéseim de úgy tűnik végül egyik se sikerült.

Kezembe fogva az elkészült csésze kávém léptem ki a teraszra. A kora reggeli hűvös levegő kellemesen csípte az arcom míg a felkelő nap sugarai lassan megmutatkoztak a távolban fekvő fák és házak mögül.

Gyönyörködve a látványban kortyoltam a forró kávémba mikor a terasz ajtó kivágódott hátam mögül és hirtelen két erős kar font körbe. Meglepettségemben még a kávém is elejtettem ami immár a terasz deszkáit áztatta sötét színére.
De nem volt időm bármit is reagálni, izmos karjai egyre szorosabban szorították derekam míg hátam egészen mellkasának nem simult. Éreztem bőrömön szapora lélegzetvételét ahogy arcát nyakamba fúrva próbálta rendezni légzését.

- Valami baj van?- kérdeztem halkan de ő csak megrázta fejét.

- Azt hittem eltűntél...- lihegte mire óvatosan tincseire simítottam.

- Mint látod nem mentem sehova, jól vagyok. Bár ugyanez a kávémról már nem mondható el.

- Majd kapsz másikat.- dörmögte álmos hangon.- Miért nem keltettél fel?

- Úgy tűnt jól aludtál nem akartalak felébreszteni.

- Hát most már fent vagyok. Menjünk reggelizzünk valamit.- nyomott puszit arcomra majd csuklómra fogva befelé próbált húzni.

- Előbb feltakarítom a kávém.

- Majd a személyzet elintézi.- próbál húzni magával azonban az én lábaim a földbe gyökereznek.

- De ez nem az ő dolguk én csináltam a kupit.

- Naeun pontosan ez a dolguk.- nevetett majd közelebb lépve hozzám hajolt, míg szinte az orrunk hegye is összeért.- Én vagyok az erősebb szóval gond nélkül becipellek ha nem fogadsz szót.

- Persze én meg majd hagyom.- forgattam szemet látványosan mire ő másodpercek töredéke alatt csípőmre fogott és mire feleszméltem már a vállára is kapott.- Tegyél le Jungkook, ez nem vicces.

- Nem hagytál nekem más választást.- ütött fenekemre mire felsikkantottam.

- Hé. Vedd el onnan a kezed.

- Mert különben? Megversz?- kuncogott magában majd újra ráütött.

- Ha nem teszel le most azonnal akkor ma este a kanapén alszol.- szóltam mérgesen mire ő leemelve válláról a falnak szorít.

- Tudtommal ez az én házam ergo én hozom a szabályokat. Engem te nem tudsz a kanapéra küldeni.- horkantott fel.

- Akkor én megyek egy másik szobába.- indulnék el azonban fejem mellett megtámasztott karjai gátolnak ebben.

- Nem alhatsz máshol csak mellettem.

- Miért is?

- Mert az enyém vagy ilyen egyszerű.