Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Harmincnyolcadik Rész

Hyewon POV.

- Szia én vagyok. Tudom, hogy azt mondtad csak akkor hívjalak ha okom van rá de történt valami... Hívj vissza.- hallatszik vissza Naeun a hangrögzítőn mire idegesen indultam vissza az előszobából.

- Mi a gond?- fordul utánam Jimin aggodalmasan de én nem lassítok.

- Naeun hívott, nem tudom mi történt de ha keresett okkal tette. Ismered hiába falaz nekem, nem tud hazudni. A hangjában volt valami nyugtalanító, és biztos vagyok benne, hogy anyám keze van a dologban.- mondom szinte fújtatva majd a szekrényhez sietve cuccaim egy táskába kezdem tömni míg Jimin el nem kapja csuklóm.

- Nyugodj meg. Számítottunk erre, épp ezért jöttünk el ide. Itt biztonságban vagy, Shinhye keze ide nem ér el.- simított arcomra.

Igaza volt. Hetekkel ezelőtt mikor elhagytam anyámat és a házat melyben évekig fogvatartott a végrendelettel együtt Jimin javaslatára a családja Jejun pihenő nyaralójába jöttünk, hogy a tárgyalásokig meghúzzuk magunkat. Utálom, hogy a történtek ellenére is másokra kell támaszkodnom és, hogy mindezek után még Jimint se tudtam eltünteti anyám radarjáról. Bárhová is menekülök bármit is teszek valakit mindig magammal rántok.

- Biztonságos? Az anyám keze mindenhová elér Dél Koreában... Tudtam, hogy ez rossz ötlet. Nem lett volna szabad belekeverjelek téged, el kellett volna mennem az államokba a nagyihoz.- temettem arcomat kezeim közé. Folyamatos taktikázás és menekülés. Az új lap amire vágytam semmiben se más mint az anyám mellett töltött életem...

- Ne mondd ezt. Nem kevertél semmibe az én döntésem volt, hogy melletted maradok és egy percig se bánom. Életem legjobb időszaka volt ez a pár hét.

- Nem akarom, hogy anyám módot találjon rá hogy ártson neked. Nem hagyom.- szipogtam könnyeimmel küszködve de érintését érezve bőrömön fellélegzem. Ő az egyetlen aki a legnagyobb bajban is képes a földön tartani. Nem tudom, hogy nem láttam ezt benne már a legelejétől.

- Tudod, hogy bárhová vakon követlek. Mit akarsz tenni?

- Azt hittem a tárgyalásig meghúzhatom magam de úgy tűnik ideje a saját kezembe vennem a dolgokat.

Jungkook POV.

Napok teltek el azóta, hogy Naeunt gyakorlatilag megtámadták az otthonunkban de hiába van azóta csend én mégis egyre paranoiásabban védelmezem őt. Még úgy is, hogy utólag sikerült meggyőznöm a távoltartási végzésről amíg az ismerősöm azt el nem rendezi nem vagyok sokkal nyugodtabb. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy igyekszem folyamatosan magam mellett tartani őt ha pedig ez nem megoldható mindig gondoskodom róla, hogy valaki mellette legyen. Naeun továbbra se győz nem tetszésének hangot adni de tudja, hogy bele őrülnék az aggodalomba ha egy percig is magára marad.

- Van valami hír a távoltartási végzésről?- kérdezi gondolataim főszereplője helyetfoglalva mellettem a kanapén.

- Már csak idő kérdése. Szerintem 2 napon belül már minden rendelkezésünkre áll.- húzom ölembe a feltűnően megkönnyebbült lányt.

- Miért érzem, hogy ez a sóhaj nem maga a papír miatt hangzott el?

- Te is tudod, hogy szeretek veled lenni de egy ideje úgy bánsz velem mint egy porcelán babával.

- Természetes, hogy megvédem azt ami az enyém.

- Én csak azt mondom jó lenne egyszer úgy beülni egy kávézóba, hogy nem lohol a nyakamban 2 gorilla öltönyben.- sóhajt mire akaratlanul is elnevetem magam.