Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Tizenhetedik Rész

A reggeli eseményeket követően csak a munkával akartam foglalkozni remélve, hogy az eltereli a fejemben örvénylő gondolatokat. A heves szóváltásunk óta nem beszéltem Jungkookkal, de még nem találtam megoldást a történtekre. Itt az irodában egésznap próbálom kerülni de tudom, hogy ez nem elég valamit ki kell találnom.

De mit?

Hiszen már valószínűleg mindent sejt.... Máris vége lenne? Eddig tartott volna hogy rájöjjön az egész nyitjára? A kulcsra ami megváltoztatott mindent?

Engem, őt és minket.

- Ezt alá tudnád írni?- lép mellém mint aki megérezte, hogy minden gondolatomnak ő a főszereplője. Némán bólintva aláírtam majd fordultam vissza a papírjaim felé de ő az asztalon pihenő kezemre fogott. - Figyelj ami a reggelt illeti én-

- Bocsánat de most jutott eszembe, hogy ezeket mindenképp oda kell vinnem Hyunjinnak.- pattantam fel.

- Most rögtön?

- Igen most.- hadartam el egy szuszra majd szó szerint kirohantam a helyiségből egyenesen Hyunjin asztalához.- Itt vannak a papírok.

- Máris? De hisz csak egy óra múlva fog kelleni.

- Nem baj itt vannak.

- Minden rendben? Sápadtnak tűnsz.

- Igen, de most inkább visszamegyek a helyemre folytatni a munkát.

- Ne hajtsd túl magad. - hallom kifelé menet de ügyet se vetek rá. Vissza érve óvatosan körbenézek majd mikor meglátom, hogy asztalom üres egy megkönnyebbült sóhajt eresztek.

- Ha Jungkookot keresed ő már elment.- hallom hátam mögül mire ijedten kapom a hang irányába a fejem.

- A szívbajt hoztad rám. Egyáltalán mit keresel itt?

- Be kellett fejeznem néhány másolatot de most végeztem.- ránt vállat Hyewon.

- Jungkook hova ment?

- Jimin mintha azt mondta volna, hogy beülnek valahova.- gondolkozik el.

Legalább nem fog a szállodában várni rám...

- Mindegy érted jöttem megyünk?

- Értem?

- Igen nálad van a kulcs.

- Ja, igen. Elhozom a cuccaim az asztalomról és mehetünk is.- mondtam neki mire bólintott. Gyorsan asztalomhoz siettem majd felkaptam a táskám és a kabátom.

- Itt vagyok mehe- - léptem Hyewonhoz de megtorpantam mikor megláttam őt egy idősebb hölgyel.

- El se hiszem, hogy ilyen nagyra nőttél.- borul a fiatalabb nyakába amit a másik egy halvány mosollyal arcán fogad. Még sose láttam őt ilyen mosollyal korábban. Ez most nem az a lenéző önelégült vigyor volt amivel mindig rám néz, sokkal inkább egy szeretet és tiszteletet sugárzó mosoly. Kigondolná, hogy van valaki akire így tud nézni...Ki lehet ez a nő?

- Nagyon rég találkoztunk. - engedi el Hyewon.

- Igen, hiszen akkor még olyan fiatal voltál. A temetés óta nem láttalak...- szomorodik el az idősebb mikor Hyewon kiszúr engem a folyosó végén. Arca mintha elsápadna de gyorsan visszafordul az idős hölgy felé. Óvatosan megindulok feléjük majd egy mosollyal arcomon lépek az idősebb mellé.

- Bocsánat, hogy megzavarom a beszélgetést de akkor előre megyek a kulcsokkal.

- Nocsak csak nem Hyewon egyik barátja vagy?- mosolyog rám az idegen mire Hyewonra pillantok aki kérlelő tekintettel néz vissza rám.