Jungkook POV.
Elérkezett a nap de az idő mintha csak kín keservvel telt volna. Próbáltam elfoglalni magam és az iratokra fókuszálni de tekintetem mindig az óra mutatóira kalandozott. Egy részem azt kívánta bár eljönne már a 8 óra a másik viszont, hogy bár megállna az idő. Válaszokat akartam kapni de mégis féltem tőlük.
Ma vagy visszakapom őt és vele együtt önmagam vagy örökre elvesztem mindkettőt.- gondoltam miközben kocsiba ültem de végül megrázva fejem a gázba tapostam.
Bármi is fog történni választ fog adni az önostorozó gondolataimra melyekkel napról napra meg kell vívnom magamban. Mióta elment magával vitte egy részem és azóta, hogy visszatért egyszerre taszít el magától és vonz mégis amit már nem tudok tovább csinálni.
Magaménak akarom tudni őt teljesen de ahhoz választania kell, nem mehet el és tarthat meg közben, nem létezhetek két helyen. Így túl fájdalmas mindkettőnknek.- gondoltam magamban miközben a késő őszi szellő átmozgatta a lábamnál pihenő sötét leveleket. Annál a padnál vártam rá ahonnan tökéletes rálátás nyílt a parkra és azokra a cseresznyevirág fákra melyeket tavasszal a leginkább szeretett figyelni ahogy kivirágoznak.
Mindig is ez volt a kedvenc helye.
Biztos voltam benne, hogy a parkot említve rögtön tudni fogja hogy mire gondoltam.
- Felvehettem volna egy kabátot.- sóhajtok kihűlt kezeimre lehelve egy kis melegséget.
Az év ezen szakában már nem éppen kellemes az esti időjárás amit én magam is érezni kezdtem a padon való üldögélés közben de nem mozdultam. Helyette a sötét eget fürkésztem melyet egy felhő se fedett várva, hogy szokásához híven lihegve befusson és elnézést kérve a késésért helyet foglaljon mellettem. Csak vártam és vártam de hiába bambultam az eget egyre tisztábban kezdett kirajzolódni az este végkimenetele.
- Miért nem jössz már?...
Hirtelen lépéseket hallottam mire azonnal felkapom fejem de meglátva, hogy csak egy futó aki esti edzését végzi idegesen nézek órámra mely 10:28-at mutatott. Meglátva a mutatókat szomorkás mosoly húzódik ajkaimra majd felállok az azóta teljesen kihűlt padról.
Azt hiszem megkaptam a válaszom.- suttogom magam elé ahogy a leparkolt autóm felé veszem az irányt.
Hyewon POV.
Egy hasogató érzés térít magamhoz majd megemelve elnehezült pilláim nézek szét a helységben. Arcomon még mindig érzem anyám ütésének nyomát és a vágást amit gyűrűje okozott közben.
Most emelt rám először kezet.
Talán mert eddig sose volt velem gondja vakon követtem bárhová és tettem amit mondott. Most először ellenkeztem az akaratával amit úgy tűnik nem viselt valami jól. Egyik szó követte a másikat majd már csak annyi rémlik hogy ellök én pedig a szekrénynek csapódok. Biztos akkor vesztettem el az eszméletem...
Szobám padlóján feküdtem mely jobban megnézve most mintha a feje tetejére lett volna állítva. Asztalomról minden könyvem lesöpörték a korábban pedig az éjjeliszekrényen pihenő lámpa darabjai most beterítették a padlót. Lassan felülök de azonnal fejemre is kapok mely úgy hasogatott mintha szét akarna szakadni. Feltapászkodva az asztalhoz indulok azonban megtorpanok mikor meglátom, hogy világos van.
Máris reggel lenne? Azonnal meg kell találnom Naeunt mielőtt túl késő lenne...- indulok az ajtóhoz azonban a kilincs nem mozdul. Bezártak.
ESTÁS LEYENDO
Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT
Fanfic[ PERFECTLY WRONG FOLYTATÁSA] Naeun több mint egy év után visszatér Koreába de korántsem ugyanakként aki korábban volt. Apja tökéletes vezetővé formálta őt ez idő alatt és sikerült teljesen kiölnie magából érzelmeit. Jungkook a sokkoló viszontlátás...
