Fáradtan dőlök hátra székemben mikor az utolsó iratot is aláírva és lepecsételve helyére tettem. A felkelő nap fénye bevilágítja irodám mire ásítva elnyújtózom. Máris holnap lenne? Úgy tűnik ismét átdolgoztam az éjszakát de legalább kész vagyok. Gyorsan válaszolok apám üzenetére ami egy vacsora meghívásra szól majd felpattanok székemből.
A tegnap ide küldött bőröndökből felöltöztem majd lehúzva egy kávét feketén készen is álltam a napra. Lesütött öltözékemről az irodai munkakör de szerintem az elegáns megjelenés alap követelmény egy munkahelyen, főleg ha te vagy a főnök.
Szokásos fekete kocsim már a bejáratnál várt rám hogy elvigyen az egyetemre. Egy kis dugót leszámítva zökkenőmentesen oda is értem, hiszen számoltam a lehetőségével. Seoul nagyváros várható hogy nem csak én sietek a dolgomra.
Első utam szekrényemhez vezetett mint mindig majd indultam is az órákra.***
Viszonylag hamar eljött a dél én belőlem pedig kezdett kipárologni a reggeli kávém hatása. Van erre egy kávézó így eldöntöttem hogy benézek hogy még se úgy nézzek ki mint egy hulla a nap hátralévő részében.
Mire a kapuhoz értem már a fél egyetem ott topzódott figyelve valamit. Nem tudom hogy mi ennyire érdekes de engem nem izgat így próbáltam átvágni a tömegen.
Mikor észrevették hogy én vagyok az, szétszéledve utat engedtek nekem ami habár meglepett nem volt ellenemre.Mikor rálátásom nyílt a kapura pillantottam meg egy fekete kocsit amire először azt hittem az enyém de közelebb érve hozzá összeszorult a szívem. Egy 68-as Ford Mustang.... Az nem lehet...
Sietős léptekkel készültem elhagyni a helyet mikor egy erős kéz fogott csuklómra. Nem akartam felé fordulni. Pontosan tudtam hogy ki az és azt is hogy nincs képem a szemébe nézni a történtek után.
Nem törődve vele erőszakosan a kocsihoz rángatott, majd az anyósülésre lökött és rám csukta az ajtót. Pillanatokon belül helyetfoglalt mellettem a kormány mögött majd a gázba taposott.
Egyikünk se mondott semmit. Ő se én se. Az ő oldaláról nem tudom az okát de én tudtam bármit mondanék csak kifogás lenne. Felesleges a szó hiszen mindketten tudjuk hogy mások lettünk ez alatt az egy év alatt.Befordulva az ismerős utcába már biztos voltam benne hogy hova tartunk. Perceken belül már leparkolt a garázsban de még mindig nem törte meg a köztünk honoló csendet. Szó nélkül kiszállt majd az én oldalamhoz lépve kinyitotta nekem az ajtót. Amint kiszálltam derekamnál fogva vállára kapott mint valami krumplis zsákot és úgy vitt be a házba. Idegesen kapálózni kezdtem de láthatólag meg se koccant neki.
18+
Mire feleszméltem már az emeleten voltunk egyenesen a hálószoba irányába haladva. Rövidesen már az említett szobába léptünk ahol végre leemelt válláról magával szembe.
- Jungkook-
- Fogd be.- mondta majd az ágyra lökött és rám vetette magát. Csókjai olyan hevesek és mohók voltak hogy alig tudtam levegőhöz kapni két érintés között. Éreztem ahogy pulzusom az egekbe szökik durvaságára és a gondolatra hogy már egy éve nem ért hozzám most pedig mint egy éhes oroszlán veti rám magát. Még a prédájának a szerepét is élveztem.
Kezeim nyakán át vezettem hajába de ő rögtön ráfogott és fejem felé szorította őket. Ajkai nyakamra vándoroltak megszívva az érzékeny bőr felületet mire felszisszenek.
Lábaim automatikusan dereka köré kulcsolom mire ő felkap és lesöpörve a kupacban álló iratokat az asztalra döntött.- Pont itt voltunk az utolsó pillanatban. Rémlik? - suttogja lihegve de mielőtt válaszolhatnék erőszakos táncba hívja ajkaim miközben mutató ujját lassan végig húzza hasfalamon. A jóleső érzésre felsóhajtok mire alsó ajkamba csíp fogával.
YOU ARE READING
Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT
Fanfiction[ PERFECTLY WRONG FOLYTATÁSA] Naeun több mint egy év után visszatér Koreába de korántsem ugyanakként aki korábban volt. Apja tökéletes vezetővé formálta őt ez idő alatt és sikerült teljesen kiölnie magából érzelmeit. Jungkook a sokkoló viszontlátás...