Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Harminchetedik Rész

Unottan figyelem ahogy az az utolsó csepp kávé is az üvegedény oldalának koppan, majd kezembe fogva a sötét folyadékot tartalmazó kis csészét foglalok helyet a kanapén. Az idő mintha lelassult volna az utóbbi időben.

Az újév után vége a szünetnek és megkezdődik az utolsó vizsgaidőszakom is. Jó oldala a történetnek hogy minden lemaradásom sikerült behoznom így nem lesz gond.

Gondolataim sokkal inkább foglalkoztatta az egy héttel korábbi konzultációm és az eredménye. Végül fel sem hívtam Jacksont, hogy megköszönjem neki amiért segített elhatározásra jutnom ebben. De talán jobb is így. Mióta visszament New Yorkba nagyon elfoglalt nem zavarhatom ilyen jelentéktelen telefon hívásokkal...

- Min gondolkozik ennyire az a szép buksid?- karol át Jungkook hátulról fejét nyakamhoz fúrva. Megmosolyogtatott a gesztus de ki tudna ellenállni azoknak a gödröcskéknek.

- Azon, hogy fel kéne hívnom Jacket...- mondatomra azonnal maga felé fordította arcom majd habozás nélkül párnáimra vetette magát. Csókja követelőző volt de édesebb mint a mézvirág.

- Bátor vagy hogy más férfiakon jár az eszed a pasid jelenlétében de ugye tudod, hogy ennek még következménye lesz?- mondta tettetett komolysággal továbbra se engedve le lágy érintését arcomról.

- Igazán? Mondd csak az előtt vagy az után, hogy elkésel a saját konferenciádról?- kérdeztem nevetve férfi karórájára mutatva.

- Annyit kések amennyit akarok mind nekem dolgoznak.- lépett mellém vállat rántva, majd kivéve kezemből a még gőzölgő kávét lassan eldöntött a kanapén.

- Ugye tudod, hogy ha nem érsz oda időben az apád teljesen ki fog borulni?

- Kit érdekel az öreg, felnőtt vagyok nem küldhet a szobámba. Ellenben én megbüntethetlek téged ha más férfiakról ábrándozol.- mondta mély hangján míg hosszú kecses ujjaival lágyan fülem mögé türve sötét tincsem olvasta tekintetem.

- Én is felnőtt vagyok.

- Épp ezért nem egy szimpla szobafogság lesz a büntetésed.- simított finoman kulcscsontomra mielőtt azonban lejebb vezethette volna ujjait kezére fogtam.

- Tudod, hogy ezt most nem hagyhatod ki. Sokat készültél és számítanak rád.- mondtam mire sóhajtva felült.

- Sok van ma a rovásodon ugye tudod?- kérdezi fejét ingatva miközben leemeli kabátját.

- Vigyél esernyőt nem szeretném ha megáznál.- léptem mellé megigazítva nyakkendőjét.

- Észben tartom, van még valami?

- Ami azt illeti lenne...

- Mondd.

- Szeretnék bemenni a kávézóba. Rég nem láttam Lisát és-

- Szó se lehet róla.- vágott szavamba magához húzva.- Nem akarom, hogy egy percre is egyedül legyél kint.

- Még mindig a konzultáció után történteken idegeskedsz? Nem, volt ott senki mindössze a képzeletem játszott velem.

- Nem, amilyen zaklatott voltál biztos vagyok benne hogy láttál valamit. Amíg utána nem járunk ki követett és miért nem hagyom hogy kiszolgáltatottan mászkálj Seoulban.

- A te rovásodon is sok van ugye tudod?- sóhajtottam beleegyezően mire egy halvány mosolyt eresztve gyors csókot lehelt párnáimra.

- Igyekszem haza amint végeztem Hyeol perceken belül itt lehet szóval nem leszel egyedül. Zárd be az ajtót rendben?