Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Huszonkilencedik Rész

Hyewon POV.

Miután megbizonyosodtam róla, hogy mindenki elment előhalásztam ékszeres dobozomból a pótkulcsot aminek létezéséről még anyám se tudott, majd óvatosan elfordítottam a zárban. A halk kattanást követve kidugtam a résnyire nyitott ajtón fejem és a biztonság kedvéért mégegyszer körbenéztem.

Tiszta volt a terep.

Gyors léptekkel siettem anyám irodája elé majd nyitottam be a sötét helységbe. Csak az asztali lámpát kapcsoltam fel nem akartam túlságosan magamra hívni a figyelmet. Ha a személyzet bármelyik tagja meglát itt azonnal jelenti az anyámnak.

Tudtam mit keresek de fogalmam se volt merre kezdjem. Habár anyám rendezetten és áttekinthetően tárolta iratait nem tartottam valószínűnek, hogy ezeket a fontosabb papírokat csak úgy elől hagyná.

Először a két könyves polc mappáit néztem át majd áttértem az íróasztala fiókjaira. A helység tökéletesen árulkodott a jelleméről melyet igazán az óriás antik faíróasztal koronázott meg ami ugyanazt a tekintélyt parancsoló aurát keltette akárcsak ő.

Tudtam, hogy egyre fogy az időm de igyekeztem mindent pontosan ott hagyni ahol volt. Anyám mániákus maximalizmusa a környezetén is meglátszott, mindennek megvolt a maga helye és ha valami akár csak egy centivel is alrébb került mérföldekről is kiszúrta és akkor kő kövön nem maradt.

Minden lehetséges helyet átkutattam de fogalmam se volt róla hol lehet a nagymamám aktája minden adatával együtt. Türelmetlenül indultam újra az első állomásomhoz a könyvespolchoz hátha figyelmetlenségemben elhaladtam valami mellett, azonban lábam megakadt a kis rongy szőnyegben én pedig orra buktam.

Nem sokkal a zajt követően sietős léptek visszhangzottak a folyosó irányából mire én ijedten bújtam a tölgyből készült antik íróasztal alá. Az ajtó lassan nyílt egy hangos nyikorgást követve.

A korábbi léptek most egyre közelebb és közelebb értek miközben én próbáltam visszafogni a remegést mely úrrá lett rajtam. Az illető már majnem az asztalhoz ért mikor hirtelen megtorpant majd lekapcsolva a lámpát és megigazítva anyám asztalon pihenő névtábláját becsukta maga mögött az ajtót.

Megkönnyebbülten eresztettem ki eddig visszafojtott levegőm, azonban meghallva a zár kattanását ijedten kaptam fejem a kijárat felé. Tudtam ha anyám itt talál mindennek vége.

Szerencsére tisztában voltam vele hogy tart egy pót kulcsot az egyik fiókban így nem volt akkora a baj mint azt elsőre gondoltam.

Óvatosan kimásztam az asztal alól azonban most nem kapcsoltam vissza a lámpát. Szemem hamar megszokta a sötétséget és az ablakon beszűrődő hold fénye elég megvilágítást adott hogy kiigazodjak.

Tekintetem azonnal megakadt a rongy szőnyegen melyben megbotlottam hiszen egyáltalán nem számítottam rá. Korábban egy hatalmas perzsa szőnyeg állt itt így nem csoda hogy váratlanul ért a szintkülönbség.
Kíváncsian guggoltam le, hogy jobban szemügyre vehessen az anyagot mikor szemet szúrt egy apró rés a parkettán.

Körmeimmel finoman felfeszítve szinte azonnal elemelkedett egy téglalap alakú darab mire elkeredtek szemeim. A parketta alatt egy titánium széf volt elrejtve melynek létezéséről még én magam se tudtam.
Amint megláttam biztos voltam benne, hogy itt kell lennie amit keresek.

Újra és újra próbálgattam logikai sorrendben a kombinációkat mikor eszembe jutott a legjelentőség teljesebb számsor mindkettőnk életében. Gondolkodás nélkül beütöttem őket mire a fém szerkezet kinyílt.