Perfectly You ( Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Huszadik Rész

Hyewon POV.

Az út zökkenő mentes volt, már már túlságosan is gyors. Nem akartam ilyen hamar visszamenni Koreába ahol anyám már vár rám abban az óriási idegen házban amit egyáltalán nem neveznék otthonomnak.

Az elején csak kiakartam használni a lehetőséget, hogy elszabadulhatok a látóköréből de a végére egész jól éreztem magam. Még Jimint illetően is.. a történtek után azt hittem frusztráló lesz csak kettesben utazni vele de végül egyáltalán nem bántam. A New Yorkban töltött napok alatt mintha egy kicsit jobban megismertem volna ki is az a Park Jimin. Azt hittem kellemetlen és zavaró lesz az érzés, hogy vele kell lennem tekintve, hogy néz rám de egyáltalán nem azt váltotta ki belőle mint amire számítottam. Nyugodt volt, profi és biztonságot nyújtott a tudat, hogy ott volt.

Korábban sose láttam dolgozni de most, hogy testközelből tanúja lehettem egészen elképesztett mennyire profi, szinte mintha egy másik emberré válna mikor munkáról van szó, és nem tagadom ez eléggé vonzó. Fel se tűnt de annyira megszoktam már a közelségét, hogy egyáltalán nem idegen az érintése.

Belegondolva rég nem voltak ilyen nyugodt napjaim mikor nem kellett minden lépésemre figyelnem és azon igyekeznem, hogy tökéletes legyek a nap 24 órájában... sokkal kimeritobb mint azt bárki gondolná.
Ez a nyugalom és biztonság érzet azonban egyre kezd halványulni ahogy belépünk korea légkörébe. A régi elvárások és megfelelési kényszer érzem ahogy szép lassan újra tonnás súlyként nyomják a vállaim míg a New Yorkban érzett nyugalom teljesen eltűnik. Visszajöttünk.

Mikor a gépünk leszállt Jimin felajánlotta, hogy menjünk egy taxival de végül elutasítottam. Nem akarom, hogy anyám meglássa. Ha tudomást szerez róla, hogy még mindig tartom vele a kapcsolatot azok után hogy megpróbált minden szálat elvágni köztünk abból semmi jó nem sülhet ki. Nem akarom hogy ennek Jimin igya meg a levét. Inkább engem higyjen hidegnek minthogy miattam sérüljön...Anyám sokkal többre képes, hogy elérje a céljait mint azt bárki gondolná.
Néha még én magam is úgy érzem, hogy egyáltalán nem ismerem őt...

- Megjöttünk. - fordul hátra a sofőr mire feleszmélve fizettem majd kiszálltam a kocsiból.

Lassú kimért léptekkel haladtam a bejárat felé majd egy mélylevegőt véve beléptem az üres házba. Körbe nézve az eddig visszatartott lélegzetem most egyszerre engedtem ki. Megkönnyebbültem.

Úgy tűnik egyedül vagyok.

Bőröndöm a lépcsőnél hagyva indultam az emeletre egyenesen a szobám felé. Nyugodtan fogtam a kilincsre és léptem be az üres szobába majd asztalomhoz léptem, hogy letegyem kulcsaim.

- Csak, hogy itt vagy.- hallom hátam mögül mire megugrom de nem fordulok meg.- Üdv itthon.

- Hol van Jeongin?

- Dolgozik mint mindig.

- Mit csinálsz a szobámba?- kérdezem de hangom kevésbé erőteljes mint azt szeretném.

- Jöttem hogy üdvözöljelek, nézz rám.- mondja mire lassan felé fordulok.- Nézz magadra milyen rendezetlen a külsőd tiszta kóc a hajad. Gyere rendbe teszem.- húzta ki a széket sminkes asztalommal szemben jelezve, hogy foglaljak helyet én pedig tettem amit kért.

Ahogy végighúzta hajamon a fésűt libabőr futott végig az egész testemen.

Elszoktam a közelségétől.

- Olyan szép hajad van jobban kéne vigyáznod rá. Egy lánynak a haja a kincse, nem igaz?

- Igen...