Hello Stranger | HYUNIN

4. rész

- Nem hiszem el, hogy ilyen elkényeztetett gazdag segg, hogy még a kabátját se képes kimosni. - szidom magamban a fiút, miközben a kicsi nappalinkban ülök egy labor víz előtt és Hyunjin kabátját mosom egy kefével és egy szivaccsal. Sajnos a mosógépünk nem hozta ki a világos szürke kabátjából a csokifoltot, így kézzel kell megoldanom.

- Komolyan, ki vesz magának ilyen drága kabátot.... - esek kétségbe, ahogy látom, hogy nem akar kijönni a folt. Hiába sikálom már több, mint fél órája, olyan, mintha egyre rosszabb lenne. - Oké, csak 2 évet és 3 hónapot kell dolgoznom ahhoz, hogy ezt vissza tudjam fizetni. - nyugtatom magamat.

-Te meg kihez beszélsz? - kiabál ki nekem a bátyám a szobájából, aki nagy eséllyel végighallgatta a szidalmazásomat.

-Senkihez. - válaszolok neki, majd nagyot sóhajtva hátrahajtom a fejemet a kanapéra, amikor bevillan egy ötlet. Hipó.

Egyből felpattanok a földről és a velem szemben lévő kicsi fürdőszobába megyek, ahol megtalálhatom a megoldást. Utoljára anyukám használta még a balesete előtt, ami már több éve volt. Sohase láttam hasznát, hogy mire is jó a hipó, hiszen egy sima mosás is ki tudja hozni a ruhából a foltot. Viszont, azt tanultam kémiából, hogy nagyon erős maró hatása van. Így csak reménykedni tudok, hogy ez legalább kihozza.

Ahogy beérek a fürdőszobába, leguggolok a csap alatti szekrényhez, mivel anyukám mindig itt tartotta a vegyszereket. Kinyitom az ajtaját és ott kezdek el utána keresgélni. Erősen vissza is kell emlékeznem, hogy fel tudjam idézni, hogyan is néz ki a hipó. Viszont, ahogy megpillantok egy full fekete üveget egyből tudom, hogy az lesz az. Kiveszem onnan és letekerve a flakon kupakját mélyen bele szagolok.

- Ughh. - húzom el egyből a fejemet és összeráncolom a szemöldökömet a hirtelen megcsapó szagra. Az orromhoz kapok, amit szinte már alig érzek az intenzív szag miatt. - Ez lesz az. - beszélem meg magammal és vissza is tekerem rá a kupakot. Ezután csak felállok és elhagyva a fürdőszobánkat, visszamegyek a nappaliba, ahol már ott vár Hyunjin kabátja. Visszaülök a helyemre és helyet adok a kabátnak.

- Oké, csak kevés kell rá és nem szabad sokáig rajta hagyni. Azt hiszem. - bizonytalanodom el, ahogy a kezembe lévő vegyszert nézem, amin semmiféle utasítás sincs. Ha esetleg Hyunjin ki akarná fizettetni velem, akkor csak 2 évig és 3 hónapig kellene egyetem mellett dolgoznom. - Jól van, csak 2 év és 3 hónap egy kis boltban, ha elrontom. - nyugtatom magamat és lassan le is tekerem a kupakját, majd óvatosan a kabátra öntöm, ahol a folt van.

Több ideig rajta kell hagynom, hogy elérje a hatását. Így addig felállok és a szobámba megyek, hogy megnézhessek egy részt a BL sorozatomból, amit éppen pár napja kezdtem el. A szobám nem a legnagyobb, pont elég hely van, hogy elférjen egy asztal, szekrény és egy ágy. A falai szürke színűek, így még jobban összeszűkíti a teret. Lefekszek az ágyamra és az ölembe veszem a laptopomat. Gyorsan megnézem az üzeneteimet és válaszolok annak, akinek kell, majd már indítom is a sorozatomat.

Nem tudom mennyit időt tölthettem el a gép előtt, mert amikor befejeztem a sorozatomat a nap már majdnem lement. A kevés kis napfény, pedig éppenhogy beszűrődött még a szobámba.

- Várjunk csak...- gondolkodok el hosszasan, miközben magam elé bámulok. Olyan érzésem van, mintha valamit elfelejtettem volna. A laptopomra nézek és ekkor látom, hogy már 4 részt is megnéztem ma. Mintha valamit elfelejtettem volna. Viszont ekkor, mintha valami hirtelen fejbe csapott volna, úgy pattanok fel az ágyról.

- A KABÁT! - kiáltok fel, ahogy észbe kapok és azzal a lendülettel állok fel és rohanok ki a nappaliba. A fiú ruhája ott hever a földön már vagy 4 órája és gondolni se merek, hogy hogyan fog kinézni ezek után.