Hello Stranger | HYUNIN

25. rész

!+18!

- Hogy micsoda? - kérdezem tőle sokkoltan.

- Azt kérdeztem, hogy meleg vagy? - ismétli meg Hyunjin, miközben a szemembe néz. A nagy zavaromban, hogy most lepleztek le, egyszerűen köpni-nyelni nem tudtam. Így csak felnevetek idegességemben, amire a fiú összevonja a szemöldökét.

- Én? Meleg? Attól még, hogy csókolóztam meg összebújtam veled, nem azt jelenti, hogy meleg vagyok. Komolyan azért hívtál ide, hogy ezt megkérdezd? - próbálom elsimítani a helyzetet viccelődve. Viszont látom az arcán, hogy nem hisz nekem.

- Rendben. Akkor máshogy kérdezem. Bejön neked Chan, igaz? - kérdez rá az egyértelműre, mire a mosolyom lefagy az arcomról. Ilyen feltűnő lenne? Mondjuk, ott volt a táborban és simán halhatta a veszekedésünket.

- Chan a legjobb barátom. - jelentem ki enyhe felháborodtsággal, mire a ő felnevet és megforgatja a szemét. - Ezen mi olyan vicces? - vonom fel a szemöldökömet.

- A legjobb barátod, akit kedvelsz. - rakja hozzá. - Szerintem nem emlékszel rá, de amikor a buliban rám találtál azt mondtad, hogy dobtak téged. Az Chan volt, nem? Mással láttad együtt. - mondja el az igazat, mire muszáj volt egy mély levegőt vennem, hogy lenyugodjak. Lebuktam. És nem akárki előtt, hanem Hyunjin előtt, ami még veszélyesebb.

- Miből gondolod, hogy ő volt az?- faggatom tovább.

- Nos, a részleteket szerintem nem nekem kéne elmesélni, hanem másnak. - utalna valakire, viszont bennem csak egy kérdőjelet hagy.

- De kicsi Innie. - becéz le, ami miatt tőlem egy horkantást kap. - Egyébként látszik a szemeidben, ahogy ránézel. Meghát egész kirándulás alatt figyeltelek benneteket, viszont már előtte feltűnt a viselkedésed miatt. - mondja el az érveit. Sajnos, ha akarnám se tudnám letagadni ezt előtte. Viszont ekkor egy veszélyes elhatározásra jutok magamban, ami lehet, hogy segíthet.

- Attól még, hogy a buliban történtek dolgok közöttünk, az nem azt jelent, hogy én is olyan mocskos buzi vagyok, mint te. - vágom a fejéhez. A szavaim miatt tisztán lehet látni Hyunjin szemeiben a meglepődöttséget. Biztosan nem erre számított.

- De te is ilyen mocskos buzi vagy. - mosolyodik el féloldalasan. Közelebb hajol az arcomhoz, enyhén elfordított fejjel, mire én reflexből pofon vágom, ami számomra egy védő mechanizmus volt. Viszont akkorát ütöttem, hogy még a fiú feje is balra nézve maradt, ami még tőlem is szokatlan. Nem szoktam ekkorát ütni.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyi erő van azokban a kecses kezeidben. - fordítja rám a tekintetét és mélyen a szemembe néz, ahol már hűlt helye sincs a "kedvesebb" Hyunjinnak. A fejemben ennél a pontnál megszólalt a vörös riasztó és éreztem, ha most nem megyek el, akkor nagyon megjárom.

- Mennem kell. Felix és Seungmin már biztos végeztek az ebéddel. - nyelek egy nagyot és ellököm magamtól a fiút, aki időközben vészesen közel jött hozzám. Sarkon fordulok és elindulok vissza. Viszont Hyunjin erősen megragadja a karomat és a falnak ránt, így beszorít maga és a fal közé. Nem merek felnézni a szemeibe, pedig érzem, hogy engem néz és egyáltalán nem aranyos szemekkel.

- Szóval így játszol, Jeongin? - veszi komolyabbra a hangját. - Akkor megmutatom az én játékomat, amit már ismerhetsz. - mondja határozottan, mire nekem a szemeim kidüllednek. Hyunjin-féle játék? - Felix és Seungmin meg tud várni. - rakja hozzá és erősen megfogva a karomat magával húz.

- Hé! Hova viszel? - próbálok ellenkezni, viszont ő sokkal erősebb nálam.

Egy kicsi szobába húz be, ami egy raktár féleség lehet. Ahogy bevissz, elenged és becsukja az ajtót, amit kettő kulcsra zár. Mivel egy raktárban vagyunk, egy darab kicsi ablak van, amin jön be a fény, így eléggé sötét van bent. Viszont így is mindent jól lehet látni. Tele van a hely felmosókkal, dobozokkal, csavarhúzókkal, és még egy létra is volt bent. Kicsit hasonlítot arra, ahol a táborban meghúztuk magunkat, amikor eltévedtünk. Viszont számomra ez a hely ijesztőbb a pókhálók miatt és a dühös Hyunjin miatt is, akivel jelenleg kettesben vagyok bezárva.