Hello Stranger | HYUNIN

35. rész

- Gyere, Jeongin, gyere. - húz magával Seungmin és Felix, míg én próbálok megszökni tőlük.

Ma van a felelsz vagy mersz szakkör és nekem semmi kedvem sincs részt venni rajta úgy, hogy tudom ki lesz még ott. Főleg azok után, ami a parkolóban történt tegnap. Aznap végül nem mentem el Jisungékhoz, inkább haza furikáztattam magamat a barátaimmal, hogy gondolkodhassak egy picit. Sajnos semmire sem jutottam.

- Nem akarok. Kérlek engedjétek, hogy nyugodtan haza menjek. Így jobb lesz mindenkinek. - próbálom őket győzködni, ám nem engednek belőle.

Képtelen vagyok feladni a harcot, amit egész nap folytattam velük. Így fehér zászlót mutatva nekik, hagyva, had vezessenek. Már bőven a mérnöki karon voltunk és érzem, hogy a gyomrom összeszorul a gondolatra, hogy bármelyik pillanatban összefuthatok Hyunjinnal.

Egyenesen a klub felé tartunk, amikor is velünk szemben egy ismerős alak tűnik fe. Ő az. A lábaim ott helyben legyökereznek és a folyosón megállva, csak nézem őt, ahogy közelít felénk. Szólásra nyitom a számat és felemelem a kezemet, hogy köszönjek neki, de ő csak egy komoly pillantást vetett rám, és elsétált mellettem. Miért csinálják azt az emberek, ha bajuk van velem, hogy nem köszönnek?

Csalódottan sóhajtok fel és túrok bele a hajamba, majd a barátaimra nézek, akiknek a szemében tisztán látom a sajnálatot. Utálom, ha valaki sajnál, olyan megvetendőnek érzem tőle magamat.

- Jól vagy? - kérdezi Seungmin, mire elindulok.

- Menjünk. - vezetem most én őket, egyenesen a klubbig, ahol már majdnem mindenki ott volt.

Köszönve nekik, leülök a szokásos helyemre és körbe nézve felmérem ki hiányzik. Chan, Hyunjin és Changbin az, akiknek a székei magányosan állnak.

- Komolyan, hol bóklásznak ezek a jó madarak?! - türelmetlenkedik Jisung.

- Itt vannak. - bök fejével az ajtó felé Minho, ahol egyszerre lép be a három fiú.

Elsőnek Chan, mögötte Changbin és nem utolsó sorban Hyunjin is megérkezik. Csendben helyet foglalnak és a kettő szervezőre néznek, akik időközben felálltak.

- Hát, akkor nagy szeretettel köszöntelek titeket a sokadik felelsz vagy mersz foglalkozásunkon. - néz rajtunk végig egy nagy mosollyal Jisung. - Nem is húznám tovább a szót, kezdjünk is bele. - ül vissza a helyére.

- Ezzel pörgetünk. - rak le egy üveget Minho, amit megpörget. - A szabályok szerintem érthetőek.

- Mégis mikor akartátok elmondani, hogy együtt vagytok? - jön a hirtelen kérdés Hyunjintól úgy, hogy az üveg meg se állt.

- Tessék? - kérdezek vissza meglepődve. Erre nem csak én de a többiek is felkapták a fejüket.

- Miről beszélsz, Hyunjin? Nem így vannak a szabályok. - húzza össze a szemöldökét nem tetszőn Minho.

- Szarok bele a szabályokba. - állítja meg a lábával az üveget, ami pont rám esik. Lelkemig hatoló tekintettel néz rám, amit képtelen vagyok tartani.

A fejemet hol Chanra és hol a barátaimra kapom, segítségkérően. Nem várhatják el azt, hogy pont én válaszoljak. Nem szeretném a kapcsolatunkat mindenki előtt kiteregetni, főleg úgy, hogy még nagyon friss volt.

- Hyunjin, elég volt az illetlen viselkedésből! Minden szakkörön drámázol? - háborodik fel Minho, teljesen jogosan.

- Mert te nem vagy kíváncsi, hogy Chan és Jeongin mikor akart beavatni a kis titkukba? - emeli feljebb a szemöldökét a velem szemben ülő. Direkt rám akarja kényszeríteni, hogy kimondjam.