Hello Stranger | HYUNIN

29.rész

Már két nap telt el Hyunjin születésnapja óta. Ő pedig betartotta az ígéretét, mert se telefonon se barátokon keresztül nem keresett, ami nem rá vall. Viszont én ezt akartam és a kívánságom végre teljesült, így inkább befogom a számat és megpróbálok boldog lenni.

Most pedig éppen Felixre várok a házamban, mivel megbeszéltük, hogy eljön hozzám és filmezünk egész este, majd itt is alszik. Szeretnék neki mesélni a Hyunjin által átélt éjszakámról és még egy pár dologról, mint például Chan. De nem jött. Már vagy fél órát késik, ami nem jellemző rá. Lehet csak nagy a forgalom és azért nem ér ide, így addig is nem akartam zaklatni. Viszont ennyi idő után, már muszáj ráírnom, hogy legalább merre van.

Kiveszem a zsebemből a telefonomat és a nappaliból a szobámba sétálok, ahol az ágyamra leülve megnyitom a beszélgetést Felixszel.

19:35

Én
felix? hol vagy?

Felix
Oh bocsi jeongin, elfelejtettem szólni, hogy nem tudok menni^^'
látta 19:36

Felix
Jeongin?
látta: 19:40

Felix
Jeongin bocsánat:(

Én
semmi baj, máskor időbe szólj, mert úgy készülök. mi jött közbe?

Felix
Beteg lettem és egész nap aludtam, így teljesen kiment a fejemből:c

Én
oh, akkor jobbulást❤️

Felix
Köszi<3
látta 19:43

Egy nagyot sóhajtva rakom el a telefonomat és hátradőlök az ágyamon, miközben a plafont nézem. Hazudik.

Tudom, hogy nem mond igazat. Nem szokott ilyet csinálni, ha már érzi, hogy beteg lesz, még abban a pillanatban ír, vagy valami. Viszont lehetséges, hogy tényleg nagyon beteg lett és csak az agyam kombinálja túl, mert mostanában elég furán viselkedett.

- Jeongin! - hallom meg a bátyám kiabáló hangját.

- Mivan? - kiáltok neki vissza.

- Van itthon rágcsa? - kiabál nekem továbbra is.

- Nincs. - válaszolok.

- Akkor nem mész le a boltba? Úgy is jön Felix és valamit kell ennetek filmezéskor. - nyit be a szobámba, hogy megkérjen rá, de csak egy nagy horkantást kap tőlem.

- Van két lábad el tudsz menni. És nem jön Felix. - válaszolok nyersen és felülök az ágyamon, majd a telefonom után nyúlok, hogy el tudjam rakni a zsebembe.

- Fizetek én mindent és ami marad az lehet a tiéd. - ajánlja fel, amire már felkapom érdeklődve a fejemet. - Tessék. - nyújt oda nekem egy nagyobb összeget.

Felállok az ágyamról és odasétálva elveszem tőle, majd zsebre vágom.
- Mindjárt jövök. - intézem neki a szavaimat.

A bejárati ajtóhoz megyek és csak egy papucsot veszek fel, na meg a pulcsimat, hiszen estefelé már hidegebb van. Amint meg vagyok mindennel, kimegyek és az utam egyenesen a kisbolt felé vezet.

Már sötét van, viszont meglepetésemre most jók az utcai lámpák, így kevésbé ad félelmet ez a hely, annak ellenére, hogy senki sincs az utcán. Előveszem a telefonomat is, hogy azzal elvonjam a figyelmemet, miközben sétálok a kisbolt felé. A social médiát kezdem el pörgetni, amikor is hangokat fedezek fel az egyik sikátori utcából. Kiabálásokat és motor hangokat hallok, inkább úgy érzem, nekem innen mennem kell.