Már lassan egy hét telt el a csókunk óta Channal. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kisebb dolog ennyire helyre tudhatja állítani a kapcsolatunkat. Sőt, én teljesen az ellentétét hittem - hogy kínos lesz utána minden. Viszont ennek csak a pozitívumai tűntek fel. Újra visszakaptam a vele való barátságomat, vagyis, már amennyire ezt lehet annak nevezni. Mindennap egymásnál vagyunk, majd visz is másnap az egyetemre, még ha neki nincs is aznap órája, és utána haza is dob.
De van egy dolog, ami nem tud nyugton hagyni. Az pedig a manhwám és a főszereplője, Hyunjin.
Eddig minden hajszálpontosan úgy történt, ahogy ott is. Viszont ez a kitérőm Channal, teljesen felborította ezt az egész rendszert. És mind tudjuk, hogy ha valami kisiklik az életben, annak soha nem lesz jó vége. Én pont ettől tartok jelenleg.
Az egyetem nagy kapuján kilépve, a buszmegálló felé veszem az irányt. Ma nélkülözhetetlen dolga akadt Channak, így sajnos csak este tudunk találkozni. Addig is én úgy terveztem, meglátogatom anyukámat, mert már jó pár hete nem voltam bent nála és épp itt lenne már az ideje. Még reggel elkészítettem neki az ételét, és a nejlon zacskóban tárolva őrizgettem egész nap, mélyen belül pedig reménykedem, hogy ezt majd elfogyasztja.
- Innie! - hallom meg a nevemet, egy régen hallott ismerős szájából, majd erősebb fogást érzek meg a csuklómnál, ami megállásra késztet.
Egy nagyot sóhajtva fordulok a fiú felé, akivel nem csak, hogy nem találkoztam, de még az utolsó beszélgetésünk sem zárult jól. Én meg azóta is kerülöm őt.
- Mit szeretnél, Hyunjin? - szólítom meg lágy hangon, miközben a mogyoróbarna szemeibe nézek. Nem tudom kiolvasni belőle az érzéseit, nagyon zavarodottnak tűnik.
- Haza vigyelek? - néz rám aggódva.
- Nem kell, a kórházba megyek. - utasítom őt vissza és fordulnék meg, hogy indulhassak, de visszahúz.
- Akkor elviszlek oda.
- Hyunjin. - veszek egy mélyebb levegőt. - Nem szeretném, hogy elvigyél. Inkább mondd, hogy mit szeretnél tőlem. - próbálok vele kedves lenni, bár az elmúlt napokban ennek teljesen az ellentéte voltam.
- Csak beszélni szeretnék veled. - engedi el lassan a csuklómat és szomorúan a szemeimbe néz, amitől érzem, hogy összeszorul a szívem.
Annyira utálom magamat. Nem ezt érdemli. Viszont, hogy mondhatnám meg neki a dolgokat, ha én is tele vagyok kételyekkel?
- Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e. - vallom be. - Tényleg nem akarok este hazaérni. - siettetem meg a beszélgetést.
- Akkor elviszlek.
A kijelentésére egy nagyot sóhajtva megrázom a fejemet, majd oldalra pillantva megpillantom Felixet, ahogy éppen felénk tart. Nagyon régen beszéltem vele is, sőt kicsit olyan, mintha kerülne. De olyan magabiztosan jön felém, hogy biztos vagyok benne, hogy el akar hívni egy régi szokásos "beszéljük ki az életet" címszóval illetett kávézásra.
Ennek a gondolatára egy nagy mosoly lesz az arcomon és teljes testtel felé fordulva integetni kezdek neki, miközben ő rám se nézve elmegy mellettem. A legjobb barátom elment mellettem úgy, hogy rám se nézett.
A mosoly lefagy az arcomról és sokkoltan állok, miközben hagyom, hogy az agyamat elöntse az ezernyi kérdés és teória. Felixnek valami baja van velem. Hónapok óta furcsán viselkedik, de a mostani cselekedete csak megerősített benne. Mit csinálok rosszul?
- Innie, jól vagy? - fordít maga felé Hyunjin és letörli a kibuggyanó könnyeimet. Viszont én egyből levágom magamról a kezeit és pofon vágom.
ESTÁS LEYENDO
Hello Stranger | HYUNIN
Fanfic❝ Csak egy általad kitalált karakter vagyok? ❞ ❝ Sajnálom.. ❞ -- Yang Jeongin elsőéves a művészeti karon, kinek minden álma, hogy rajzfilmeket gyártson. Ezért is kezdett bele a képregényébe, amit már másfél éve Webtoonon ír. Átlagos fiú, átlagos él...
