Hello Stranger | HYUNIN

10. rész

- 7400 won lesz. - mondja az eladónő amikor kiszámolja, hogy összesen mennyibe kerülnek azok, amiket épp venni szeretnék.

- Tessék. - nyújtom oda a pontosan kiszámolt összeget készpénzben. A fiatal nő elveszi és átellenőrzi. Ahogy megbizonyosodik róla, hogy jól adtam neki, egy zacskóba bepakolja nekem a termékeket és odanyújtja őket nekem.

- Köszönöm. - veszem el tőle, miközben egy kicsit meghajolok.

Otthon elfogyott a mosószer amivel Hyunjin ruháit akartam kimosni, mellette meg amúgy is el kellett jönnöm pár élelmiszert venni, mert nincs otthon semmi kaja az instant levesen kívül. A bolt nagyon közel volt hozzánk, így nem esik nehezemre ide eljönni. Emiatt nem fordítottam nagy figyelmet az öltözetemre sem. Kényelmes otthoni ruhában vagyok, ami mackónadrágból, pólóból, zokniból és papucsból áll. De mivel még nincs itt teljesen a tavasz, ezért húztam magamra egy kabátot is.

Elköszönve az eladótól, kimegyek a boltból és a szokásos útvonalamon indulok haza. Olyan 10 perc sétára lehet tőlünk ez a kicsi bolt. Én azonban mindig levágom az utat, ami több, mint 5 percet rövidít. Hiába mondja nekem mindig a bátyám, hogy ne menjek arra, hanem inkább sétáljak a biztonságos a rendes úton. Eddig még senkivel se találkoztam errefelé, ezért nem félek. Már esteledik, amikor elindulok és hiába van kevés fény a járdák mellett, számomra még így is hátborzongató a helyzet. Utálok egyedül hosszasan sétálni, ezért is választom azt, hogy inkább a síkatoron keresztül megyek.

Nyugodtan sétálok, miközben magamban dúdolom az egyik jelenlegi kedvenc dalomat. A zene elvonja a figyelmemet, így kevésbé félek a sötétben is. Ahogyan sétálok, egy erőteljesebb férfi hangot hallok meg magam mögött, mire egyből abbahagyom a dúdolást. Hátrafordulok, hogy feltérképezzem, ki hol van. Egy kisebb bandát látok, akik ugyanazon az útvonalon jöttek, mint én.

- Minden rendben Jeongin, ez nem jelent semmit. Csak menj tovább... - beszélek magamnak és hiába nem akarok velük foglalkozni, mégis gyorsítok a tempómon.

Egyre gyorsabban haladok, amikor egy hajléktalan férfi hirtelen a semmiből terem előttem. Olyan szinten megijedek tőle, hogy reflexből fordulok hátra és indulok visszafelé. Befordulok egy innen nyíló kicsi, még sötétebb utcára, ahol ezelőtt egyáltalán nem jártam. Így fogalmam sincs, merre megyek. Én hülye, lehet az az ember semmit sem akart tőlem, de ijedős seggem létére egyből inkább elmegyek egy olyan helyre, amit nem ismerek. Gratulálok, Jeongin.

Amikor azt hiszem, hogy már senki nincs a nyomomban, lassítani kezdek. Kifújom magamat és hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg senki sincs a nyomomban, hátrafordulok. Balszerencsémhez híven, nem hogy nem ráztam le őket, hanem még rosszabbítottam is a helyzeten. Az 5 férfi ugyanarra jött, mint én és mellette egy olyan helyen is voltam, amit nem ismerek. Igaza volt a bátyámnak. Máskor inkább sétálok 10 percet, legyek bármennyire is befosva.

Újra vissza gyorsítok a tempómon. Tényleg fogalmam sincs merre tartok. Hol balra, hol jobbra fordulok. Az egész testem remeg a félelemtől. Ahogy már majdnem futó tempóban közlekedem, egy előttem átszaladó macskától, úgy megijedek, hogy véletlen kiejtem a kezemből a zacskót amiben a mosószer és többi élelmiszer volt. Erre muszáj megállnom összeszedni őket. Így villám tempóban guggoltam le és kezdtem az elgurult dolgokat a szatyorba rakni. Viszont az öt férfi olyan sebesen közeledett felém, hogy nem volt időm ezzel vesztegetni az időmet. Felállok és otthagyva a cuccaimat rohanni kezdek, miközben egy paprikát szorongatok a kezemben, ami véletlen a kezemben maradt. Nem tudom, merre futok, olyan érzésem van, mintha körbe-körbe haladnék. Mindenhol ugyanazok a koszos, sötét és szűk utcák voltak.

Másodpercenként fordulok hátra ellenőrizni, mennyivel vagyok az üldözőim előtt. De amikor már egy jó ideje senkit se látok mögöttem, picit lelassítok. Kifordulok a mellékutcából, viszont ekkor egy nem várt vendég fogad. Telibe elém kerül az öt férfi közül kettő. Érdeklődve néznek engem, miközben vészjóslóan közelednek felém. Egyből sarkon fordulok, hogy a másik irányba menjek. Ekkor meg a másik három alak kerül elém. Körbevettek és még be is esteledett, így nem láttam rendesen. Innen már nincs kiút. Jeongin, a hülye fejedbe. Most már tudom, mi az a karma. Ha nem hallgatok a bátyámra.