Hello Stranger | HYUNIN

9. rész

Félve lépek be a mérnöki karra a pár napja történt incidens után. Semmi kedvem sincs Hyunjinnal találkozni, de mégis eljöttem a szakkörre; magam sem tudom, miért. Az előző útvonalra emlékezve megyek végig a nagy épületen, és ahogy odaérek, kopogok egyet és benyitok. Egy kicsi szobában van a szakkör ami hasonlít egy könyvtárra, csak még annál is apróbb. Van pár asztal és a szoba közepén körbe vannak rakva a székek. Azokon helyezkednek el a többiek. Rajtam kívül Chan, Jisung, Minho és Changbin van itt.

- Szia Jeongin, ülj le. Meg várunk pár embert. - köszön Jisung és az egyik székre mutat, ami Chan mellett van.

- Rendben.. - mondom halkan és leülök a barátom mellé.

- Felix és Seungmin mindjárt itt van. - pillantok Jisungra, aki csak bólint. Ahogyan ezt kimondom, az ajtó nyílik is és megérkezik a két jó barátom, akik útközben leragadtak egy csoki automatánál, ezért jöttek később.

- Hol van Hyunjin? - kérdezi Minho tőlünk.

- Éppen eszik. - válaszol neki Changbin, mire Minho felhorkant, Jisung pedig elneveti magát.

- Ilyen későn ki eszik? - értetlenkedek, mire Felix megbök, aki mellettem foglal helyet. - Mi az? - fordulok felé kíváncsian.

- Nem úgy eszik, hanem... érted.. - súgja nekem, mire elkerekednek a szemeim. A nagy meglepettségtől muszáj a szám elé raknom a kezemet, hogy ne jöjjön ki hang rajta. Nem értem, hogy ez hogy nem esett le nekem. Chan a reakciómat látva felkuncog. A tette miatt erősen bokán rúgom, mire felszisszen.

- Áú, de szemtelen vagy. - kap a fájó részéhez.

Ekkor nyílik az ajtó, amire egyből odakapom a tekintetemet. Egy enyhén kócos hajú Hyunjin lép be rajta, aki beérve megigazítja az ingén a gombjait. Végig figyelmesen követem a tekintetemmel, ahogy bentebb jön és leül az előttem lévő székre. Bármennyire is idegesít, be kell vallanom, hogy nagyon attraktív ezzel a kinézettel. Pontosan emlékszem erre a részre a manhwámból, amikor Jaewont így rajzoltam le. Alig bírtam haladni, annyira zavarba jöttem attól,, ahogy kinéz. Viszont most itt ül előttem teljes valójában és hiába érzek iránta utálatot, még így is imponál és megmozgatja a fantáziámat.

- Csak idetalált a tékozló fiú. - viccelődik Jisung, miközben a nemrég érkezett személyre néz.

- Az valami bibliai szarság, nem? - húzza össze a szemét Hyunjin.

- Azt hiszem igen, de nem járok templomba. - neveti el magát a mókusként kinéző barátom.

- Ez nem attól függ, hogy jársz-e templomba. Hanem, hogy olvastad-e a történetet. - oktatja ki Minho, amire Jisung felhorkant.

- Honnan tudjam? Nem vagyok vallásos. Isten állítólag mindenkit szeret, aki jó ember de közben meg a papok megvetik a melegeket. Szerintem elég volt ennyit mondanom erről az egészről. - háborodik fel a végére a fiú és hátradől a széken, keresztbe téve a kezeit.

- Ez valami elcseszett coming out volt? - néz rá érdeklődve Seungmin.

- Milyen coming out? - értetlenkedik Jisung. - Már rég tudjátok, hogy meleg vagyok. - mondja teljesen úgy, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Viszont én ezt most hallom először.

Annyira meglepődök rajta, hogy a szemem a kétszeresére tágul. Nem tudtam, hogy Jisung is az. De az nyugtat, hogy a mellettem lévő Felixen is ekkora a megdöbbenés. Jó tudni, hogy nem csak én vagyok tudatlan.

- Egyébként, aki vallásos lenne innen, annak sajnálom, hogy ilyet mondtam. - kér bocsánatot Jisung, majd rám néz.

- Rólad tudom, hogy vallásos vagy Jeongin, sajnálom. - kér tőlem is bocsánatot, amire rázni kezdem a fejemet.