Hello Stranger | HYUNIN

45. rész

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy Felix bevallja az érzéseit Chan iránt. Sőt, teljesen máshogy képzeltem el ezt a szituációt. Arra számítottam, hogy majd kiakadok és kiabálni fogok vele. Viszont most, ahogy jelenleg átélem a helyzetet, vele szemben ülve, teljesen nyugodt vagyok és megértem őt. Lehet azért, mert nem először hallom, vagy csak mert szerelmes.

- Még Minho buliján történt. De már előtte is, amikor Chan a nyarait Ausztráliában töltötte, intimebb volt a kapcsolatunk, mint a sima barátoknak. Viszont Minho bulija mindent megváltoztatott. Mind a ketten részegek voltunk és... csak egymásnak estünk. - meséli nekem, miközben hol a földet, hol engem néz. Látom rajta, hogy nagyon zavarban van és borzasztóan őrli a bűntudat.

- Utána meg találkozgatni kezdtünk, puszta alkalmakra. Érted. - pillant rám, mire egy bólintással jelzek neki, hogy értem és figyelek. - Közben te is annyira elvoltál Hyunjinnal és azt hittem minden jó lesz. De aztán a táborban kiakadtál, hogy mennyire szereted Chant, ami miatt én brutálisan bepánikoltam, hogy mi legyen, majd már azt vettem észre, hogy együtt vagytok. - meséli továbbra is.

- Innen tovább már én is ismerem a sztorit. - állítom meg a magyarázkodásban. - Felix miért nem mondtad el, hogy bejön Chan? Ezt az egészet el tudtuk volna kerülni. - sóhajtok egy nagyot és beletúrok a hajamba.

Elképzelni nem tudom, hogy milyen érzés lehetett neki végignézni minket. Főleg úgy, hogy én nem is tudtam megadni azt a szeretetet Channak, amit Felix teljes egészében meg tudott volna.

- Féltem, oké? - akad ki. - Több, mint 4 éve oda-vissza vagy érte. Csak azt akartam, hogy végre boldog legyél.

- Máskor beszéljük meg, ha ilyen van, mert ez egy túl hosszú idő volt. - hajtom hátra a fejemet. Érdekes, úgy érzem megnyugodott a lelkem.

- Miért nem vagy kiakadva? - kérdezi félve.

- Tudtam. Hyunjin adott egy fülest és összeraktam a képet. Viszont reménykedtem, hogy nem igaz, főleg, mert semmit nem mondtatok róla. - pillantok a barátomra. - De a szakításnál Chan véletlen elmondta. Akkor tényleg ki voltam akadva.

- Sajnálom..

-I tt nem csak te hibáztál, hanem mindannyian. Köztük én is. - állok fel a kanapéról, majd odasétálva hozzá, leülök mellé és megölelem őt.

Egy darabig halkan összebújva maradtunk és gondolkodtunk. Nem tudok rá haragudni, de már Chanra sem. Főleg, hogy tudom én mit vétettem. Nincs jogom elítélni ezért őket, mert ők ugyanúgy elitélhetnének engem. Csak egyetlen egy kérdés maradt a fejemben. Miért akart velem ilyen hirtelen összejönni Chan, ha ott volt Felix? Bárhogyan is nézem, a megérzéseim rosszat mondanak.

- Szóval, akkor mi is van a projekttel, amit elkezdtél? - tér vissza az első kérdésre, ami egy nevetést eredményez ki belőlem.

- Seungmin, te és én? - kérdezem meg, hogy csináljuk együtt.

- Benne vagyok. - enged el az ölelésből. - Mi legyen a téma?

- Seungmin a szerelmet hozta fel témának. Mit gondolsz róla?

- Hmm. Nagyon ideillő téma. - mosolyog rajta. - A hónaphoz is, az évszakhoz is, na meg mind a hárman azonosulni tudunk vele. - bök meg, mire elnevetem magamat.

- Nem vagyok szerelmes Hyunjinba. - mire ezt kimondom, már el is pirultam. Az tény, hogy nagyon az ujjai köré csavart.

- Én pedig hetero vagyok, drága Jeongin. - hülyít.

- Részben az is vagy, nem? - nézek rá kíváncsian, na meg örülök neki, hogy meg tudom cáfolni.

- Ez most mellékes. - legyint. - Milyen az ágyban? - pörög be.