Eljöttem. És hogy őszinte legyek? Nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem a meccsel kapcsolatban, ami egy egész hétvégét tesz majd ki. Akartam is jönni, hogy végre kiszellőztethessem a fejemet, de ugyanakkor féltem is, mert a képregényben ez a fejezet pontosan benne van. Hyunjinnak egy szót sem szóltam róla, hogy eljövök velük. Sőt, egész héten kerültem, ahol és ahogyan csak tudtam. Így biztos meglepetést fogok neki szerezni.
Az utolsó pillanatban érkeztem a buszhoz, ahol már mindenki fent ül a járgányon, indulásra készen állva. Csak egy-két ember volt még lent, akik között Minho, Jisung és Hyunjin is ott volt. Az utóbbi éppen a bőröndjét pakolta be.
- Sziasztok... - lépek oda hozzájuk, mire Jisung egy nagy mosollyal az arcán köszönt engem, és odajön megölelni engem. Ezt viszonozva nézek Minhora, aki egy intéssel jelez nekem.
- Innie? - fordul felém meglepetten Hyunjin.
- Szia, Hyunjin. - mosolyodom el lágyan, miközben Jisunggal szétválunk az ölelésből.
- Beszállás! Senkit nem várunk meg! - figyelmeztet a tanár.
- Foglalunk helyet nektek. - néz ránk Minho, majd Jisunggal együtt magunkra hagynak.
Kikerülve Hyunjint rakom be a kicsi bőröndömet a csomagok közé. Nem szólt egy szót se, csak néz. Biztos hidegzuhanyként érte a felbukkanásom, nem számított rá, és én ezt is terveztem. Amint beraktam a cuccomat, a fiúval a nyomomban szállok fel a nagy járműre. Az egész focicsapat itt van és mellette mindenki hozott magával egy plusz személyt. Van aki barátnőt, havert, vagy esetleg egy szülőt hozott. Az egész busz tele van és a nagy tömegben alig veszem észre Jisungot vagy Minhot, akik a hátsó sorban foglaltak nekünk kettő helyet egymás mellé. Végig sétálok a hosszú, szűk folyosón és beülök hozzájuk az ablak mellé.
Csak most realizálom, hogy tényleg megcsinálom ezt az egészet. Sodródok az árral és kiélvezem a pillanatot. Valamiért mégis szorongás fog el, és az enyhe feszültség, amikor leül mellém Hyunjin. Nem tudom elengedni magamat.
- Hát eljöttél... - néz rám, még mindig meglepődve.
- Magam sem hiszem el. - nevetek feszülten.
- Fiúk, lányok! - hajol hozzánk előre Jisung, mivel ők mögöttünk vannak. - Mit szólnátok az este valami kis iszogatáshoz?
- Másnap jól akarok teljesíteni. - utasítja őt vissza Hyunjin.
- Komolyan, hogy ilyen maximalista vagy a sportokban. - rázza a fejét Minho. - Egy kis alkohol nem árt. Meg ez amúgy se egy NB1-es szint.
- Meccsidőben nem iszom. Szóval neked se kéne.
Még soha nem láttam őt ilyen komolyan beszélni bármiről is. Nem gondoltam volna, hogy vannak szabályok, amiket betart és ő még maga is szigorúan vesz.
- Akkor majd csinálunk mást. - súgja oda Jisung Minhonak, amit kristálytisztán hallunk.
Akaratlanul is, de a gondolatra, hogy velem és Hyunjinnal olyan történhet, összerándult a gyomrom. Érzem, hogy a rosszullét egyre úrrá lesz rajtam és lassan már ott tartok, hogy megszólalni sem tudok a torkomban lévő gombóctól.
- Aludhatsz a vállamon ha szeretnél. - hajol hozzám Hyunjin. - Látom, hogy rosszul vagy.
- Ha én most a válladon aludnék, simán kidobnám a taccsot. - beszélek vele őszintén. - Mármint félre ne értsd. De nagyon feszült vagyok.
- Látom rajtad. - mosolyodik el és a combomra simít a kezével, ami nem a leghelyesebb ötlet volt tőle. Mély levegőket kezdek venni, hogy rendbe rakhassam magamat.
ESTÁS LEYENDO
Hello Stranger | HYUNIN
Fanfic❝ Csak egy általad kitalált karakter vagyok? ❞ ❝ Sajnálom.. ❞ -- Yang Jeongin elsőéves a művészeti karon, kinek minden álma, hogy rajzfilmeket gyártson. Ezért is kezdett bele a képregényébe, amit már másfél éve Webtoonon ír. Átlagos fiú, átlagos él...
