Hello Stranger | HYUNIN

31. rész

- Észrevetted, hogy Felix mostanában mennyire fura? - kérdezi meg tőlem Seungmin, miközben elhelyezkedik a kanapénkon. Én addig is a konyhában keresgélek egy kis ennivalót.

- Persze, hogy észrevettem. Már zsinórban nem tudom hányadik találkozót mondta le, mint most is. - sóhajtok fel szomorúan. Sikeresen találok egy kis rágcsát, amit kitöltve egy nagyobb tálba, odaviszem a barátomhoz és leülök hozzá a kanapéra.

- Tábor óta ilyen. - gondolkodik Seungmin és lassan el is kezdi eszegetni a hozott nasit.

- Nem, nem a tábor, hanem Minho bulija óta. - egészítem ki egy nagy sóhaj mellett.

- Buli? Dehát az két hónapja volt. - húzza össze a szemöldökét a fiú. - Azóta is nagyon kívánja a májam a piát.

- Nem is szoktál inni. - nevetek rajta és beleeszek én is a chipsbe.

- De egy kicsit igen. - pillant rám és elmosolyodik. - De miért gondolod, hogy a buli óta? - kérdezi meg, teljes testtel felém fordulva.

- Nos, Hyunjin mondott nekem valamit... és nem tudom, hogy igaza van-e. De nem is akarok erre gondolni. - meredek magam elé, ahogyan újra eszembe jutnak a gondolatok. Az nem lehetséges, Hyunjin biztosan csak féltékenységből mondhatta ezeket, hogy tuti megszerezzen magának. Viszont nem ilyennek ismerem őt.

- Tudnál kérlek kicsit pontosítani? Ilyen nagy ívben erről beszélve csak annyit értek, hogy Hyunjin. - kér meg, hiszen nem érti az egészet. - Tényleg, egyébként is, mi van Hyunjinnal? Mostanában nagyon jóba lettetek. - dönti el oldalra a fejét, miközben engem néz. Erre odakapom a fejemet és csak némán nézem őt.

- Semmi. - zárom le ennyivel ezt a témát.

Amióta beszéltem Channal, azóta egyáltalán nem keresett Hyunjin, bár én se őt. Kicsit hiányzik a törődése, viszont Chan most egyre közvetlenebb lett velem az egyetemen is. Még mindig nem akarom elhinni, hogy tényleg ő is ugyanúgy érez, mint én. Olyan, mintha egy álomban lennék.

- Semmi? Pár hete még láttalak titeket többször is beszélgetni. - húzza össze a szemöldökét, tanakodva.

Már szólásra nyitom a számat, amikor is ezerrel elkezd pityegni a telefonom. Egy morcosabb sóhaj után nyúlok érte, hogy lenémítsam, de ekkor látom meg, hogy ki az, aki keres engem.

11:33

Chan
Szia

Chan
Jeongin

Chan
Mit csinálsz ma?

Chan
Lenne kedved ma eljönni velem egy kávézóba?

Chan
Délután

Én
hánykor?

Chan
1kor, érted megyek

Én
hmm... benne vagyok
Látta: 11:45

Egy nagyot sóhajtva rakom le a telefonomat a megbeszélt program után és Seungminre nézek, aki csak érdeklődő tekintettel néz engem.

- Na? - kéri, hogy számoljak be.

- Azt hiszem, ma randim lesz Channal. - avatom be, mire félrenyeli az éppen szájában levő chipset es köhögni kezd.

- Hogy mid lesz Channal? Micsoda? Mióta? Miért nem mondtad? - akad ki teljesen és feljebb ül a kanapén.

- Ez... nem publikus. Pár napja Chan vallott nekem és most.. éppen kibontakozik a kapcsolatunk. - mesélem el neki, ami miatt láttam, hogy majdnem teljesen kiugrik az örömtől.