Hello Stranger | HYUNIN

33. rész

Lassan simítok fel Chan meztelen felsőtestén, amikor levette előttem a pólóját. Minden egyes izmán elidőzik mind a tekintetem mind a tenyerem. Neki nem azok a puha, finom kockái vannak, mint Hyunjinnak, hanem sokkal durvábbak és keményebbek. Látszik, hogy sokat foglalkozik a testével.

Felvezetem a kezemet, egészen a fiú nyakáig, és átkarolom azt. Egy ideig szemezek vele, majd mikor az ajkaimra hajol, viszonzom azt neki. Eldönt a kanapénkon, így fölém kerülve folytatja a tetteit.

Ilyenkor jó, hogy senki nincs nálunk otthon, mert így nem fog a lebukás veszélye fenyegetni minket. Igen, együtt vagyunk Channal, viszont én nem szeretném még nyilvánosságra hozni senki előtt sem. Ezért muszáj kiélveznünk az egyedüllétet, mint most is. Tanítási nap van, vagyis az lenne Channak, de helyette inkább velem van.

Lehunyom a szemeimet, amikor megérzem a lágy simogatását az oldalamon. Akaratlanul is, de egyből másnak az érintése jut eszembe, ahogyan ő is ugyanilyen finoman simogatott. Az ajkaimon megérzem azt a bizonyos mentaízt, aminek sikerül egy kicsit felébresztenie az álmodozásból, így elhajtom a csókja elől a fejemet. Helyette inkább a nyakamat szemeli ki új célpontnak, mire egy kisebb sóhaj jön ki a számon.

- Chan... lassítsh.. - szólok rá, amikor már túlságosan is taperol a pólóm alatt és a kezei vészesen közelítenek egy intim hely felé.

- Nem szeretnéd? - hajol el a nyakamtól, enyhén kipirulva.

- Túl gyors... - feszengek alatta, mikor végig simít a V vonalamon.

- Rendben. - veszi el a kezeit, majd a derekamra helyezve az ajkaimra hajol.

Lehunyt szemekkel viszonzom neki, de valami nem tetszik. Az agyam végig Hyunjinon jár, a mézédes ajkai ízén és a vele átélt élményeken. Érzem, hogy a gyomrom kezd felfordulni, ahogyan a mentaíz végigterjed a számban. Muszáj elfordítanom a fejemet tőle, mert a végén még én jövök ki rosszul. Lehet csak idő kell, mire megszokom, hogy Chan van az életemben.

- Jeongin? - fog meg az államnál a fölöttem lévő és maga felé fordít, így arra késztet, hogy a szemeibe nézek.

- Nem tetszik? - kérdezi aggódva.

- Nem, vagyis de. Csak olyan... szokatlan... - vallom be neki.

- Már több, mint két hete ez megy köztünk.

- Tudom, ne haragudj, de tényleg. - nézek szomorúan a szemeibe. - Csak nem bírom elhinni, hogy velem vagy. - füllentek. Végül is annyira nagyot nem hazudtam, mert tényleg nem bírom felfogni.

Úgy látszik, hogy ezt egyáltalán nem kérdőjelezi meg, mert csak egy nagy mosollyal az arcomra puszil.
- Persze, megértem. Nem kell sietni, legyen ahogy neked jó. - bújik hozzám.

Egy nagy kő esik le a szívemről és megkönnyebbülten ölelem át. Ezért is szeretem Chant. Mindig olyan megértő és törődő volt velem.

Percekig ölelkezve maradunk, ami nekem többet jelent, mint a szexuális tettek. Ezt is a telefonom csörgése zavarja meg, amit először teljesen figyelmen kívül hagyok.

- Fel kéne venned. - szól rám Chan, mire egy nagyot sóhajtva nyúlok az asztalhoz, hogy elvegyem onnan a készüléket.

A fülemhez emelem a telefont és, meg nem nézve, hogy ki hív, veszem fel.
- Mi az Minhwa? - szólok unottan a telefonomba.

- Felix vagyok. - hallom meg a vonal másik feléről a barátom hangját.

- Aham.. - gondolkodok hosszasan, amikor realizálom, hogy kivel is beszélek.

Hirtelen ülök fel a kanapén, amitől Chan nagyon meglepődik és ő is felemelkedik. Annyira lesokkolt a hívás, hogy muszáj volt megnéznem a telefonom kijelzőjét, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak beképzelem az egészet a hiánya miatt. Viszont tényleg Lix neve szerepelt a kijelzőn.