Hello Stranger | HYUNIN

51. rész

Izgatottan várakozom a megbeszélt italozó előtt, Markot lesve. Soha nem izgultam még ennyire semmi miatt sem. Viszont ma, amióta felkeltem folyamatosan ott van a furcsa, megmagyarázhatatlan görcs a gyomromban.

Már lassan délután 5 múlt, és szomorúan észrevételeztem, hogy Mark késik. Legalább szólhatott volna előre, hogy nagy a forgalom vagy valami. Akkor biztos nem siettem volna ennyire haza az egyetemről, hagyom ki az ebédet, és kapkodva készülődöm össze.

Váltakozva ácsorgok a lábaimon, amikor is feltűnik a távolban a fiú. Egész elegánsan öltözött, hiszen egy barna mintás inget visel, ugyanolyan sötétbarna színű nadrággal. Én meg itt vagyok egy oversized farmerben és a szokásos szürke pulcsimban. Lehet, hogy most már ideje lenne felújítanom a gardróbomat. Nem mintha annyira akarnék új cuccokat, de zavar, hogy az összes fiú akivel kikezdek, elegánsan öltözködik, míg én a szöges ellentétük vagyok. Mármint nem mintha Markkal kikezdenék, de kezd az egésznek randi szaga lenni.

- Szia! - köszönök neki mosolyogva és integetve.

- Szia Jeongin. - mosolyodik el ő is, amikor ideér. - Éhes vagy?

- Hogy őszinte legyek, egy kicsit igen. - vallom be. Azért csak kimaradt egy fontos étkezés.

- Akkor mi lenne ha olyan helyre mennénk, ahol lehet inni és enni is? - kérdezi, mire hevesen bólogatni kezdek.

- Jó, csak ne valami fancy helyre, kérlek. - nevetek kínosan.

- Nem, ne aggódj. Ez nem egy randi, vagy nem tudom, te annak szántad-e. - emeli fel a szemöldökét kíváncsian, miközben elindul.

- Jaj nem. Csak olyan jól vagy felöltözve. - mutatok végig rajta.

- Köszönöm. - nevet a bókomon. - Bár szerintem Hyunjin se díjazná, ha randira vinnélek. - hozza szóba azt, akit legszívesebben elfelejtenék.

- Már vége van vele, szóval nem érdekel a véleménye. - komolyodok el.

- Úgy érzem rátapintottam a lényegre. - pillant rám. - Ne haragudj. - simít végig a vállamon.

- Nem, semmi baj. - rázom a fejemet. - Nem tudhattad.

Egy hangulatos helyre érünk, ahol kint a terasz részen füzérek lógnak és ízlésesen fel van díszítve. Nagyon olyan helynek tűnik, ahova suli után a barátokkal szívesen eljönnék enni és inni. Azt kell hogy mondjan, Márk tökéletes helyet választott ki.

A terasz részre megyünk, ahol nem csak székek és asztalok, de kanapészerű ülőhelyek, és még hintaágy és szék is van. A barna, zöld és világos színek dominálnak. Nem látok be, hogy odabent milyen lehet, de ha ilyen a hely terasza, akkor biztos belül is nagyon szép. Na, ide pontosan illik az öltözékem.

Elfoglalok a sarokban egy kisebb kanapét, amihez egy fotel és egy szék jár, és leülve oda egyből a kezembe veszem az asztalokon kikészített étlapot. Hosszasan gondolkodom, hogy mit egyek, majd végül a választásom egy nagyon megrakott grillszendvicsnél marad.

- Oké, megvan mit eszek. - nézek Markra, aki az itallapot nézegeti.

- Jó, italt kérsz? - kérdezi, mire bólintok.

- Sojut.

- Sörrel?

- Csak magában. - fintorgok el a sör hallatán.

- Egyből magában nem lesz sok? - kuncog rajtam, miközben leinti a pincért, hogy jöjjön oda hozzánk. - Kettő Sojut szeretnénk, egy sört és egy grillezett sajtos szendvicset. - mutogatja a pincérnek az étlapon keresztül.