Hello Stranger | HYUNIN

22. rész

Nem tudom, hogy Hyunjin merre visz. Viszont van egy érzésem, hogy neki sincs róla fogalma. Olyan, mintha csak körbe-körbe járkálnánk az erdőben, miközben a vihar erősödik és a szél már olyan erős, hogy teljesen átfúj rajtunk. Annyira, hogy már lassan fázok. Viszont egy pillanatra se engedem el a fiú kezét.

- Mindjárt ott vagyunk. - bíztat engem, de erre összevonom a szemöldökömet. Hol vagyunk ott mindjárt?

Ekkor egy kisebb tóhoz érünk, ahol van egy kicsit raktárszerűségű faház. Hyunjin egyből felé veszi az irányt és kinyitja az ajtaját.

- Ide be. - mutatja, hogy menjek be. Nem ellenkezem, bemegyek és ezután a fiú is követ, majd becsukja az ajtót magunk mögött. - Itt biztonságban leszünk reggelig. - mondja, miközben elkezd keresgélni az ottani dolgok között.

Tényleg nagyon kicsi hely van itt bent. Régi polcok vannak, amin különböző tárgyak vannak és egyéb olyan dolgok, mint például a fűrész, gereblye, seprű, lapát és ilyenek. Minden poros és pókhálós. Meleg meg egyáltalán nincsen, hiszen még bent is érezni lehet egy kicsit a szelet. Emiatt pedig mégjobban fázni kezdem.

- Nem sok, de találtam három pokrócot. - veszi le az egyik poros polcról Hyunjin a még porosabb és pókhálósabb pokrócokat. - Nem olyan vastag, de több, mint a semmi. - nyújtja nekem oda az egyiket.

Egyből elveszem és magam köré csavarom, viszont a fiú elkezd lent a földön megágyazni, amit furcsállok.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezek rá értetlenül.

- Nem ácsoroghatsz egész éjjel. - teríti le a földre az egyik pokrócot, majd mutatja, hogy feküdjek oda. Nem szólok bele, inkább odamegyek és le ülök, majd jobban betakarom magamat.

Hyunjin is odafekszik mellém és ő is betakarja magát a pokróccal. Nyakig bevagyok takarózva, de még mindig didergek a hidegtől. A lábujjaimat már rég nem érzem és lassan a kezemet sem érzem.

- Mi van közted és Mark között? - jön a hirtelen kérdés Hyunjintól.

- Micsoda? - kérdezem remegve és hihetetlenül. Hogy jön ide Mark?

- Próbálom elvonni a figyelmedet a fázásról. Csak válaszolj. - pillant le rám, amit még mindig nem nagyon értek.

- Gólyaavatón Minhoékkal szívatott minket. Aztán találkoztunk a buliban is és ittunk. - magyarázom meg, hiszen nem szeretném, hogy valami nagyot képzeljen bele.

- Kérlek ne nagyon barátkozz vele. Nem véletlen nincs már Minhoval jóban. - kér meg rá, amit nem nagyon tudok hova tenni.

- Amúgy se vagyok vele jóba. Alig találkoztam vele 3-szor. - vonom meg a vállamat, mivel nagyon nem érdekel. - Viszont Hyunjin. - szólítom meg.

- Igen?

- Kérlek, amik történtek köztünk - minden, maradhatna közöttünk? - kérdezem reménykedve és félve ránézek. A fiú engem nézve mosolyog és felém nyújtja a kisujját.

- A szavamat adom. - mondja őszintén.

- Főleg Channak ne. - fogom meg a kisujját, mire bólint, majd le is pecsételjük ezt.

- A közös titkunk marad. - hallom a hangján, hogy boldog.

- Minta ezek olyan jó titkok lennének. - forgatom meg a szememet és egy kicsit megremeg a hangom.

- Fázol? - ül közelebb hozzám és óvatosan megérinti a nyakamat, mire kicsit pánikolva nézek rá. - Jéghideg vagy - fogja meg a kezemet is.

- Te meg meleg. - nézek a kezeinkre, miközben jól esik ez a melegség, amit a fiú ad.

- Mindenhogy az vagyok. - rakja hozzá, amin elmosolyodok.