Hello Stranger | HYUNIN

30.rész

Hevesen kapok Hyunjin ajkai után, miután a mosdó hideg csempéjéhez nyomott engem. Persze, ő ezt csak készségesen viszonozza és szégyentelenül simogat pólóm alatt, míg a másik kezével a nyakamnál tart szorosan.

- Várjh.. - sóhajtom a csókunkba, amikor is a kezei már a hasfalamnál járnak. - Bárki bejöhet. - kuncogok és átkarolom a nyakánál.

- Akkor ott? - bök a fejével a mosdófülke felé.

- Fúj. - fintorgok el, miközben nevetek rajta. - Csak ne simogass. - veszem ki a pólóm alól a kezét és a derekamra rakom.

- Rendben. - mosolyodik el és újra az ajkaimra hajol, de most sokkal óvatosabb csókban részesít.

Nos igen, hogy mi is van köztem és Hyunjin között? Minden, csak nem barátság. Bár eddig se voltunk barátok. Az, hogy békén hagyjon engem, az nem valósult meg. De ez is közös megegyezés alapján történt. A többiek erről semmit se tudnak. Itt az egyetemen inkább csak elvonulva találkozunk, mint most is.

Viszont ez a kicsi közös időnk se tartott sokáig, mert az ajtó nyitódására leszünk figyelmesek, amire egyből szétrobbanunk. Én egyből a mosdókagylóhoz lépek és ott kezdem el mosni a kezemet, mintha semmi nem történt volna. Addig Hyunjin a falnak támaszkodva néz engem egy félmosollyal.

- Ne bámulj! - szólok rá suttogva, amin csak jobban mosolyog.

- Kint megvárlak. - rugaszkodik el a faltól és kisétál a mosdóból, engem egyedül hagyva.

Egy nagyot sóhajtva könnyebbülök meg, amikor kiment és megmosom az arcomat. Őszintén, nagyon stresszes az, hogy így bujkálunk. Úgy megosztanám valakivel, de ki értené meg azt, hogy nem akarok Hyunjintól semmit, de mégis élvezem a társaságát és fontos nekem?

- Jeongin? - szólal meg valaki mellettem, mire felé kapom a fejemet és egy ismerős arccal találom szembe magamat.

- Mark! - lepődök meg rajta és elmosolyodok.
- Hát te?

- Én ide járok a jogra. A jobb kérdés az, hogy te hogy kerülsz ide. - neveti el magát és kicsit eldönti a fejét, ahogyan engem néz.

- Ez egy kicsit hosszú történet. Az egyik... barátommal vagyok itt. - gondolkodom el, mielőtt megnevezném barátomnak Hyunjint.

- Oh, ő hol van? - kérdez rá.

- Kint vár engem. - mondom neki, amire egy összehúzott szemöldököt látok. - Mi az?

- Kint senkit se láttam a mosdó körül. - mondja el, ami miatt egy hirtelen sokk fut végig a testemen. Hyunjin itt hagyott volna?

Villám sebességgel futok ki a mosdóból, míg Mark a nyomomban van. Hála Isten, amint kiértem körbe nézve egyből megpillantom a falnál telefonozó fiút, mire egy nagy kő esik le a szívemről.

- Oh Hála Isten. - könnyebbülök meg, majd Mark felé fordulok érdeklődve, aki komoly fejjel néz egyenesen mögém. - Most... mi az? - nézek rá értetlenül.

- Mit csinálsz itt? - hallom meg Hyunjint, aki szorosan mellém lép és átkarol a derekamnál.

- Szóval Hyunjin az a bizonyos barátod. - vonja fel a szemöldökét és rám néz az előttem álló.

- Ti ismeritek egymást? - kapkodom kettőjük között a tekintetemet.

- Igen. - válaszol Hyunjin. - Mit akarsz tőle? - kérdezi komolyan és kicsit megszorítja a derekamat.

Pontosan olyan feszültséget érzek köztük, mint Chan és Hyunjin között. Sőt, lehet ez még fojtogatóbb is annál. Mégis mi történhetetett?