Hello Stranger | HYUNIN

7.rész

Másnap egy kisebb görccsel a gyomromban ülök be az óráimra. Lassan ebédszünet van, viszont egyáltalán nem akar elmúlni az idegességem. Érzem, hogy valami történni fog, sőt, tudom is mi. Mivel a manhwámban ezen a napon találkozik a két főszereplő. Viszont, ha ez nem reggel, az egyetemre beérve jutott volna az eszembe, akkor biztos, hogy nem jöttem volna be.

Hogy csillapítsam a stresszt, ami most uralkodik a rajtam, dobogni kezdek a lábammal, miközben a tollamat ki-be nyomogatom. Fel se tűnik, amit csinálok, annyira ösztönösen jött mindee. Csak bámulok előre és gondolkodom, nem lenne-e még túl késő itt hagyni az egyetemet és passzolni ezt a napot. Viszont ekkor egy nagyon erős kattogást hallok meg a jobb fülem mellett. Egyből odakapom a fejemet és az enyhén ideges Felixet pillantom meg, aki épp egy tollat nyomogat a fülemnél. A tettére mindent abba hagyok, amit eddig csináltam.

- Miért vagy ideges? - nézek rá értetlenül és lerakom a tollamat a padra.

- Végre már, hogy abbahagytad. - sóhajt fel megkönnyebbülten és hátradől a székében.

- Mert mit csináltam? - értetlenkedek továbbra is.

A barátom rámutat a tollra és a lábamra, amire egy "o" alakot formálok az ajkaimmal, hogy megértettem. Felix csak megrázza a fejét és visszafordul a professzor felé és tovább jegyzetel. Viszont én egyáltalán nem tudok az órára figyelni. Így sunyiban előveszem a telefonomat és Webtoonon megnyitom a „Hot Chocolate" néven futó manhwámat.

- Te meg mit csinálsz? - pillant rám Seungmin érdeklődve.

- Olvasok. - válaszolok neki, miközben kikeresem azt a részt, ami ma játszódik.

- Hát jó.. - hagyja rám a fiú és ezután már nem szól hozzám, mert ő is inkább az órára figyel.

Ahogyan megtalálom a nekem szükséges részt, olvasni kezdek. Az elején még nyugtató érzés fog el, hiszen minden olyan meghitten történik. Viszont amikor ott tartok, hogy Minsoo a barátaival a mérnöki karon ebédel és megjelenik Jaewon is, a gyomrom összeugrik. Pontosan tudom, hogy mi fog következni, hiszen én írtam. De még így is tovább olvasom. Az események nagyon begyorsulnak innentől kezdve, Jaewon behajtja Minsoon az adósságot, ami nem más, mint hogy hozzon neki ebédet. Innen már hamar rá lehet jönni, hogy mi is fog történni.

- Tipikus... nem is értem, hogyan írhattam egy ilyen sablonos történetet egy ilyen sablonos névvel.. - motyogok magamnak, miközben a telefonomat bámulom.

- Hogy mit mondtál? - súgja oda nekem Seungmin.

- Semmi, semmi. - vágom rá egyből és inkább olvasok tovább.

Ahogy görgetem a manhwámat, egyre idegesebb leszek. Akkor telik be a pohár, amikor Minsoo elbotlik és magára önti Hyunjin ételét. Tudtam, hogy ez lesz. De mégis, annyira felzaklat ez a jelenet, hogy tátott szájjal pislogok.

- A faszomat. - káromkodom el magam hangosan, miközben elképedve nézem a lerajzolt jelenetet.

- Igen Jeongin, mi volt a kérdés? - hallom meg a professzor urat, amire egyből felkapom a fejemet. Az egész osztály meredten bámul engem, miközben a tanár úr válaszra vár.

- Mármint öhm... ahh ahh... - nyögök fel és a lábamhoz kapok. - A lábam.... begörcsölt.. - találok ki valamit hirtelen, amire a professzor egy nagyot sóhajtva megrázza a fejét és tovább folytatja a tanítást. Hála isten, a többiek is egyből elkapják rólam a tekintetüket, így abbahagyom a színlelést.

- Minden rendben? - néz rám Felix kicsit aggódva.

- Ühüm,... igen. - füllentek és elrakom a telefonomat a zsebembe. A barátomon látszik, hogy nem hisz nekem, viszont inkább nem firtatja tovább a dolgot.