Weasley vagy Malfoy

Legjobb megoldás...

-Soul szeretnék segíteni! mondta Per. 

-Rendben...válaszoltam bizonytalanul.

-Van egy ötletem! jelentette ki hirtelen Perselus.

-Mi?kérdztem vissza.

Erre ő csak el kezdett húzni a könyvtár irányába. Mikor a könyvtáros asszony ránk nézzet kicsit megrökönyödve nézett ránk. 

-Dumbledor professzor kért meg minket arra, hogy keressünk meg neki egy könyvet a zárolt szekción!

-Dumbledor küldött titeket? kérdezte a könyvtáros boszorkány.

-Igen, úgy gondolhatta, hogy egy kis plusz pontért a házainknak! válaszoltam.

-Értem, menjetek csak, de ha átvertek! fenyeget minket, közben pedig a mutató ujját rázza.

-Értettük, nagyon kell sietnünk! mondta Per.

Miután letudtuk a könyvtárost és beértünk a zárolt részlegre rengeteg könyv válhatott láthatóvá számunkra. Per és én is tátott szájjal bámultunk a rengeteg könyvre. 

-Ezt mind át kell nyálazni?kérdeztem nyöszörögve.

-Nem dehogy csak egy párat...válaszolja nyúzottan.

-Na akkor kezdjünk bele...mondta tetetett lelkesedéssel Perselus Piton.

Nagyjából 1 óra keresgélés után Per talált valamit.

-Ezt nézd itt azt írja, hogy akkor tudsz visszamenni mikor először itt voltál...mondta Per a könyvet böngészve.

-Hát az nem most volt...válaszoltam bizonytalanul.

-Hogy mész vissza még egyszer a múltba? kérdezte inkább magától mint sem tőlem.

-Tulajdonképpen a jövő múltban...jó ez nem hangzott túl jól...mindegy, voltam már itt, olyan 6. környékén...válaszoltam.

-Akkor van egy kis esélyünk, de az nem most lesz... Esetleg addig beszélni kéne Dumbledoral! mondta nem túl bizosan fekete hajú barátom.

Egy kicsit még beszélgettünk még, majd elindultunk a Nagyterem felé. Útközben beszélgettünk az életünkről, az övéről és az enyémről is. Ahogy beértünk megpillantottam a három jó madarat, Jamie-t, Sisit és Remit. Akik Remuson kívül mind gyanakvó pillantással kísértek. 

Elköszöntem Per-től és megindultam a fiúk felé.

-Sziasztok! köszöntem a három fiúnak.

-Szia Ter! mondta mosolyogva Remi.

-Komolyan ennél jobb nem jutott eszedbe? kérdeztem egy kicsit szamonkérően.

-Mert...válaszolta egy picit bizonytalanul.

-Hugri! kezdett bele Sisi.

-Hunie! folytatta Jamie.

-Miért beszélsz MARDEKÁROSOKKAL?! hangsúlyozták ki a mardekár szót.-Ők gonoszak Hugi értsd meg...

-Nem minden mardekáros gonosz Per például kedves, és segítőkész, ne ítéljetek elsőre! mondtam szinte kiabálva.

-Szerencsétlenségemre ez minket nem hat meg! Nem barátkozhatsz vele, mert csak ki akar használni! válaszolták szintén egyszerre.

-Idióták! ültem volna arrébb, de James megfogta a karom.

-Mi csak védeni szeretnénk, csak te nem látod... mondta a végén már suttogva.

-Értem, de ne bántsátok a barátaimat, neked hogy esne, ha megmondanák neked, hogy nem barátkozhatsz Remus-sal vagy Jamie-vel? kérdeztem.

-Az nem ugyan az...suttogta Sisi.

-Mert miben más?! kérdeztem emelt hangsúlyal.

-Ők nem mardekárosak! emelte fel a hangját.

-Na és? A barátok, barátok, akkor is, ha az egyik Mardekáros és a másik meg Griffendéles! Tudod mit?! Neked kéne mardekárosnak lenned! rohanok ki a Nagyteremből nyomomban a fiúkkal és Lily-vel.

-Állj meg! kiállt utánam a gyerek sereg mögöttem.

De én csak futottam... Mert... tulajdonképpen azért mert az idegeimre mentek, nem fogadták el... Lily-vel és Remivel nincs bajom, de most egyedül akarok lenni...

Sziasztok!

Itt az új rész...

                                                             Sherfine