Weasley vagy Malfoy

Remus Lupin titka és az animágusok szövetsége

Eltelt pár hét, végül kibékültem a fiúkkal és ugyan olyan jóban vagyok Per-el. Jobban megismerkedtem Alice-al és Frank-el, egész kedvesek arról is beszéltek, ha lesz egy fiúk Neville-nek fogják keresztelni. És ott van Mer a szobatársam őt mondthatom Lily és a többiek mellett a legjobb barátomnak.

Ma van az első telihold, segíteni szeretnék Remi-nek, nyilván nem emberi formában, hanem az animágusi formámban, igen mióta ide kerültem valahogy animágusi formám is lett.

Titkon követtem Remust, ahogy a fa alá ment be a szellemszállásra, gyorsan utána eredtem és az utolsó pillanatban becsusszantam a fiú mögött.

Pár percel később meg is érkeztünk és megpillantottuk a teliholdat. Remus elkezdett átváltozni, kínkeserves volt látni ahogy egy 11 éves kisfiú szenved. Szinte éreztem a fájdalmait, ahogy könnybe lábadt a szeme az enyém is, gyorsan észbe kaptam és én is átváltoztam animágusi alakomra, ami egy farkas.

Egész éjjszaka ott maradtam mellette és úgy éreztem nem olyan elhasznált, mint felnőtt korában.

Reggel Remus félájultan visszaváltozott és összeesett. Én elkezdtem elráncigálni a gyengélkedő felé, szerencsére mindenki aludt, mert valahol 5 és 6 óra között járhatott az idő, mikor beértem a gyengélkedő szárnyhoz, ahol a Madam felemelte Remust és lefektette az ágyra.

-Hogy van? kérdeztem kétségbeesetten.

-Jól van, csak pihennie kell... Mondja, honnan tudta? kérdezte gyanakodva Madam Pomfrey.

-Elég, ha Dumbledor professzor tudja! válaszoltam.

-Mit elég tudnom? kérdezte a hirtelen bejövő igazgató.

-Mr Lupin-t Ms Black hozta az előbb ide! De mégis akkor tudnia kell...mondta a végén már suttogva.

-Magam is tapasztaltam, hogy Ms Black egy igen inteligens személy, aki szereti a kalandokat! Esetleg eljönne Kisasszony az irodámba egy teára? kérdezte a professzor.

-Úgy érzem Professzor, hogy így is úgy is kellene csatlakoznom.

-Teljesen igaza van Ms Black! Na akkor induljunk! kezdett el kifelé menni az  ajtón az igazgató úr.

Az utunk végén egy griff szobor előtt, ami ugyan úgy nézett ki, mint a jövőbeli.

-Citrompor! mondta határozottan Dumbli.

Most tűnt csak fel, hogy az öreg igazgató helyett most egy kicsit fiatalabb variációt látok, akinek nincs olyan hosszú szakálla, mint a jövőbelinek...

Ahogy beléptünk az irodába az idősödő professzor helyel kínált és nyilván valóan egy kis citromporral.