Weasley vagy Malfoy

Hogyan ne legyél leszidva Aurora módra

Hát igen, csak egy kis tehetség és átvághatod az egész tanári kart. Nem a legnehezebb nem kirugatatni magadat, főleg, ha Dumbli az igazgató, nem tudom ennyire naív-e vagy csak idióta, ez ironikus mondjuk a Dumbli miatt, de nem baj. 

Azt terveltük ki, hogy kicseréljük a samponját pink hajfestésre, ezt igazából még nem csináltuk emlékezetem szerint, pedig vicces lett volna, akár Lochartnál is, imádja a haját és biztos vicces lett volna látni a reakcióját.

Pár órával később meg is valósítottuk a tervet, minden jól alakult a következő napig, ugyanis Mcgalagony nem jött rá arra, hogy mi voltunk, mert ugye mi ártatlan kis lelkek vagyunk, de Tomi valahogy rájött, azt mondta azzal a halál nyugodt, mármint halál fejjel és hanggal ami mindig megijeszt, hogy tanítás után beszélni akar velünk. Hogy honnan tudta meg? Nem tudom, de biztosan nem fogom megkérdezni tőle.

Ma sem Lexander, sem Raxas, sem én nem voltunk a toppon. Kicsit sem voltunk ijedtek, pff, dehogy. Hát annyi féle képpen képzeltem el a halálomat, de, hogy a saját testvérem okozza azt soha, bár valószínűleg csak túldramatizálom ez is benne van mindig a pakliban. Főleg miután azt álmodtam nem akarom úgy végezni, mint az a fiú.

Délután a klubbhelységben találkoztunk vele, mindenki húzni akarta Tomin kívül. Bementünk a fiúk szobályába és leültünk Tom-on kívül, ő a szoba közepén állt orrnyergét maszírozva.

-Hogy lehettek ilyen idióták?! - nézett Alexanderre és Abraxasra, amin meglepődtem, hogy engem nem néz villámló szemeivel, a szemöldökeit összehúzta és tekintetével ölni is tudna.- És miért kellett Aurorát belerángatni?! - nézett rájuk még mérgesebben, én meg csak gonoszan vigyorogtam, ugyan nem a legszebb lépés, mégis vicces volt a szituáció.- Mi lett volna, ha lebuktok?! A Mardekár biztosan elveszítené a házkupát és a tekintetét a diákok és a tanárok körében!-kezdett el kiabálni.

Igazából ezek után nem is figyeltem csak magyarázott és magyarázott, mint még pár éve Remi, komolyan kicsit hasonlítanak ebben. Bár Remust senki sem vette komolyan, mert na... ő Remus... Valaki félne amikor Remi kiabál.

Mondjuk ezek után Tomit sem tudnám komolyan venni amikor kiabál, mert erre emlékeznék. 

Pár órával késöbb már a szobámban ültem egyedül és gondolkoztam. Rájöttem arra, hogy mióta nagyon jóban vagyok a fiúkkal eltávolodtam Liziéktől...

Sziasztok!

Hogy vagytok? 

Még mindig ritkán vannak részek, viszont végre sikerült bejelentkeznem a gépemen szóval így gyorsabban megy az írás. Remélem tetszett ez a rész.

                                                                                                                                        Sherfine