A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

18. BÜNTETŐMUNKA

Josaphine Morgan szemszöge

- Jó éjszakát, professzor.

Elköszöntem a még mindig bosszús házvezetőnőnktől, majd beléptem a portré lyukon. Fellélegeztem, ahogy már a klubhelyiségünk nappaliját átszelve siethettem felfelé a szobánkhoz.

Egész úton hallgathattam McGalagony fejmosását, aminek a végére már jócskán kifogytam a türelmemből.

Szégyellnem kéne magamat előtte, de az az igazság, hogy egyáltalán nem érzek így. Úgy gondolom, hogy nem történt semmi olyasmi, amitől a nőnek máshogy kéne néznie ezentúl rám.

Persze, ha tudná a valódi okát a kései kimaradásomnak, akkor talán én se beszélnék most ilyen könnyelműen.

Egyáltalán nem bántam azt, mikor megláttam a szunyókáló Katiet az ágyában. Úgy érzem, hogy most egyáltalán nem tudnák neki semmit sem elmesélni. Még nekem is fel kell dolgoznom azokat, amiket meg tudtam a fiúról.

Gideon.

Egyetlen egy fiú képe se ugrik be a névhez. Miről is beszélek? Lehet, hogy mind végig hazudott nekem, és talán az, hogy amit minden egyes kérdése után csinált velem, az csak figyelemelterelésnek volt jó.

Tizenhét éves. Tehát velem egyidős, vagyis ez azt jelenti... hogy egy évfolyamba járunk.

Ez annyira ijesztő! 

Mármint inkább a tudat, hogy egy héten többször is találkozhatok vele...hiszen ki tudja milyen és mennyi órán vagyunk mi együtt.

Ismerjük egymást, ebben száz százalékig biztos vagyok. Akkor mikor e felől kérdeztem, olyan bizonytalanul válaszolt, ráadásul nem is egyértelműen. Így könnyen le lehetett vonni, hogy mi az igazság.

Elkezdett a türelmemmel játszani. Hiszen nem lehet hülye, láthatta mennyire kétségbeesetten vártam minden egyes válaszát. Ő pedig ezt ki is használta.

Nem mintha bánnám.

Be siettem a fürdőszobába, s mikor a tükörbe néztem és megláttam a nyakamat, azt hittem, hogy ott helyben össze esek. Négy, kisebb nagyobb piros folt értetlenkedett a bőrömön.

Végig húztam óvatosan az ujjamat rajtuk, és felszisszentem, mikor fájdalmat éreztem utána. Ez reggelre még csúnyább lesz.

Mégis mi a fenét fogok csinálni ezzel?

-----

Reggel a szokásosnál rosszabbul ébredtem. 

- Szép jó reggelt! - visította Katie a fülembe, ami miatt úgy megijedtem, hogy lefordultam az ágyamról.

- Katie, bassza meg. - piszkáltam a fájó fülemet. Csoda, hogy nem süketültem meg. - Te nem vagy normális!

- Én csak kiegyenlítettem a számlát. Egy – egy. - kuncogott.

A földön nyújtózkodtam egy jó nagyot, majd nagy nehezen felállva visszahuppantam az ágyamra. Túlságosan kómás voltam még ahhoz, hogy neki lássak készülődni. Pedig nem ártana, kevesebb, mint fél órám maradt, hogy rendbe szedjem magam.

Este amint letettem a fejem a párnámra, azon nyomban elaludtam. Nyugodt éjszakám volt, nem álmodtam semmit sem. Aminek örülnöm kéne, nem? Hiszen se a szüleim, se a srác nem zargatott engem.

Viszont mélyen legbelül csalódott is voltam. Nem akarom bevallani magamnak, de azt hiszem nem bántam volna, ha ő, Gideon újra megjelent volna nekem.

Amint rá jöttem arra, hogy mire is gondolok, egy gyors pofont mértem az arcomra.

Ébresztő, Josey! Ennek most nincs itt az ideje.