A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

44. VALÓRA VÁLT ÁLOM

- mature content -

Ezzel a fejezettel kívánok nektek utólag is Boldog Karácsonyt! :) Remélem jól eltelt nektek az a pár nap. 

Egy biztos, a rántotthúst egy életre megutáltam. XDD

Na, nem rizsázok tovább. Jó olvasást nektek! :* 

Josaphine Morgan szemszöge

- Szóval – köszörülte meg a torkát Fred. - mit is csináltunk pontosabban az álmodban, bébi? Meséld el nekem.

Már a faházban voltunk, pontosabban annak a nappalijában. Fred türelmetlenségében azon nyomban vissza hoppanált minket, egyenesen az ajtó elé. Utána még járni sem hagyott, az ölébe emelt, s egészen a bordó, régi kanapéig vitt.

Mivel nem gondolkodtunk előre, így a házban elég hideg volt. Fred azonban gyorsan intézkedett, és egy tíz perc múlva a kandallóban már hatalmas lángok lobbantak fel.

Egy puha, szürke takaró alá bújtunk be, amit Fred hozott magával az Odúból. Ketten bőven elfértünk a kanapén, így nem volt semmi akadálya annak, hogy barátom maga alá gyűrhessen. A feje a mellkasomon pihent, s én egészen idáig csendben játszadoztam szanaszét álló tincseivel. Azonban mikor hirtelenjében megszólalt, az ujjaim megmerevedtek sűrű hajában.

Mai napig elevenen él bennem az a hihetetlenül szép, valóságosnak tűnő álom. A hely valóban mesébe illő volt, s most, hogy tudom létezik is, az egész egyszerűen hihetetlennek tűnik.

Nem kéne azon csodálkoznom, hogy ilyen meg is történhet, hiszen boszorkány vagyok, tudok varázsolni, s több természetfeletti dolgot is megtapasztaltam már. De ilyet még soha sem. Megálmodni egy olyan helyet, ahova később ellátogatok, ráadásul azzal, aki az álmomban is szerepelt. Nem találok rá szavakat. Szimplán hihetetlen az egész.

Aztán ami történt abban az álomban...

Szent Merlin, most tényleg azt akarja, hogy meséljem el neki?

Kihátrálni előle nem tudok, s bevallom őszintén, nem is akarok. Hiszen Fred úgyis mindig megkapja azt, amit akar.

- Öhm... hát, eléggé mozgalmasra sikeredett.

Fred arcára kaján vigyor húzódott. Aztán felemelkedett, de csak annyira, hogy fejem két oldala mellé könyökölhessen.

Rám terpeszkedő testével a matracba nyomott. Éreztem mellkasán a szívének nyugodt verését. Hát, az enyém ellenben az övével úgy zakatolt, mint egy sebes vonat. Ajkaimba harapva pillantottam fel arcára szempilláim mögül.

Fred arcát oldalról a kandallóban pattogó tűz teljesen és tisztán kiemelte. Láttam a szemének huncut csillogását, a feszült arc csontját és állkapcsát. Vörös haja még vakítóbbnak nézett ki.

Egy angyalt láttam magam felett. Bár igaz, néha nevezhetném akár ördögnek is.

- Miért? - kérdezte mit sem sejtően. - Talán... szeretkeztünk?

Éreztem, hogy az arcomat melegség öntötte el. Némán megráztam a fejemet.

- Mondd el, kérlek. Használd azt a szép szádat, Josey.

Felsóhajtva, minden mindegy alapon belekezdtem.

- Először egyedül voltam ott. Annyira gyönyörű volt akkor a rét... Szebbnél szebb virágok vettek körül.