A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

42. ÜDV AZ ODÚBAN, JOSEY!

Hi! 

Na, megérkeztem a következő résszel! Igaz, rövidebb a megszokottnál - emiatt elnézést is kérek -, de már nem akartam tovább húzni az időt. Így is múthétre ígértem, és na... ma már szerda van. 

A következő pikánsabb és hosszabb lesz! Nem vagyok megelégedve ezzel a résszel annyira, de azért remélem nektek tetszeni fog.

A COMN-et fogalmam sincs, hogy mikor fogom frissíteni, de igyekszek oda is minél hamarabb részeket hozni. 

Köszönöm a türelmet... most már mehettek olvasni! :D :*

Puszi nektek! 

Fred Weasley szemszöge

Másnap reggel nekem sikerült hamarabb felkelnem. Csodálkoztam is ezen, hiszen ritkán kelek fel fél hétkor, de ezúttal egyáltalán nem bántam. Az elém táruló látvány minden elvesztegetett időt megért.

Elmosolyodva tekintettem le a szuszogó lányra, aki a meztelen mellkasomon feküdt. Az egyenletes levegővételeivel melengette bőrömet.

A gyönyörű arcát kezdtem bámulni. Nem tudtam elfojtani vigyorgásomat, ahogy végig néztem vonásain. Ajkai kicsi „o" betűre voltak elnyílva, és pirosak meg duzzadtak voltak. Este nem nagyon hagytam békén azokat. Mi tagadás... az egyik kedvenc elfoglaltságom lett a száját csókolgatni.

Amikor mélyet szippantottam a levegőből, Josey hajának epres illata nyomban az orromba kúszott. Hogy lehet valaminek ennyire finom illata? Egész nap tudnám szagolgatni!

Az ujjaimat lágyan húzogatni kezdtem gerince vonalán. Josey egy sóhaj közben még közelebb bújt hozzám.

- Ébresztő, szerelmem – suttogtam, s homlokára nyomtam ajkaimat. Aztán a halántékára, onnan pedig végig csókolgattam arcát és állvonalát. Josey halkan nyöszörögve ujjaival a bicepszembe mart. - Jó reggelt, Csipkerózsika. Hasadra süt a nap!

Szempillái megrebegtek, végül lassan kinyíltak íriszei. Kék színe szinte világított, a beszűrődő, kora reggeli szürkület miatt még jobban kiemelték különleges árnyalatát.

- Nem is süt a nap – jegyezte meg rekedtesen, majd nagyot ásított. - Egyébként neked is jó reggelt, szívem. Bár még igazán aludhattál volna...

- Fel kell készülnünk a mai napra, bébi – vigyorogtam le rá. - Végre bemutathatlak a családomnak.

Josey elmosolyodva a mellkasomra hintett egy nedves puszit.

- Alig várom, hogy jobban megismerjem őket.

Pár percig néma csend burkolózott a szobára. Nem volt ez kínos, inkább mondanám kellemesnek.

Szeptember elején nem gondoltam volna, hogy az ünnepeket Joseyval fogom eltölteni. Csak reménykedtem abban, hogy minden, amibe belekezdtem, csakis jól fog elsülni. Nem is alakulhatott volna jobban a kapcsolatunk. Olyannyira kötődünk egymáshoz, hogy az valami hihetetlen. Évekig alig szóltunk egymáshoz, s örülök annak, hogy ezt a hiányt sikerült bepótolnunk ilyen rövid idő alatt.

Tegnap kissé elborult az agyam, nem tagadom. A féltékenység elkezdett dolgozni bennem, és így a birtoklási vágyam is hamar felül tudott kerekedni rajtam. A gondolat, hogy az a patkány akar még tőle valamit, megőrjített. Csak tudjam meg, hogy a közelébe akar férkőzni Joseynak! Jobban jár, ha inkább minél messzebb elkerüli, különben garantálhatom, hogy ő is – mint Wood –, megismerheti a jobb és bal öklömet.