Fred Weasley szemszöge
Hümmögve, jóllakottan simogattam hasamat. Miután befejeztem a vacsorát, türelmesen vártam, hogy George és Lee is végezzen.
- Mit terveztek a hétvégére? - szólalt fel csámcsogva Lee. - Mondjuk azt, hogy semmit.
- Tudod, hogy én mindig rá érek, haver. Edzés még nem hiszem, hogy lesz. Csodálkozom is, hogy Wood még most se volt képes megbeszélést tartani. Mondjuk, csak rá kell nézni. - röhögött halkan George, és az említett felé vetett egy pillantást. - Teljesen ki van borulva. Rosszabb, mint egy csaj.
- Igen – vigyorgott. - de nem tudok vele együtt érezni. Az a valaki jó munkát végzett, a helyében én is ezt tettem volna. Már régóta nem bírom elviselni a képét... és még hol van év vége?
Nos, az a valaki büszke is magára emiatt.
- Hagyjuk már, Lee! - nevettem fel. - Te még egy legyet is sajnálsz lecsapni. - mondtam, ő pedig puffogva hozzám vágott egy kenyér darabot.
- Nagyon vicces vagy. - gúnyolódott. - Szóval arra gondoltam, hogy mondjuk... szombat este összeülhetnénk egy kis baráti csevejre. Na, meg persze a múltkori buliból is sikerült ki csempésznem két üveg Lángnyelv Whiskeyt, amit már illő lenne elfogyasztani.
- Én benne vagyok. - bólogatott serényen George. - De csak hárman? Ez így nem kóser, kéne még hívni pár embert.
- Majd én azt rendezem, ne aggódj. Te mit szólsz hozzá, Freddie?
- Nekem is oké. - egyeztem bele. Joseyval addigra biztos visszaérünk, és ha úgy van,én majd meghívom őt. Ezt még meg kell vele beszélnem, bár nem hiszem, hogy a mai nap találkoznék már vele. Nem látom sehol.
Csak nem keveredett bele valamibe? A lány már mágnesként vonzza magához a problémákat.
Katie pont ekkor sétált el előttünk, így kaptam az alkalmon és utána kiáltottam, mire rögvest felém fordult.
- Nem tudod hol van Josey? Beszélnem kéne vele.
- Szerintem még a könyvtárban van, bár – ekkor az órájára pillantott. - az nem sokára be fog zárni.
Bólintottam egyet, és lassan feltápászkodtam helyemről.
- Te meg a könyvtár? - nevetett George. - Egy kezemen megtudnám számolni, hányszor mentél be oda a hét év alatt.
Szívélyesen elmosolyogda le néztem rá, előtte még a beszólása miatt megajándékoztam egy erős fejbekólintással.
- Megnyugtatlak, most se a könyvek fognak oda vonzani.
- Hanem Madame Cvikker, tudjuk. - röhögött hatalmasat Lee, George szintén és leöklöztek egymással.
- Seggfejek. - morogtam, és ott hagytam őket, amilyen gyorsan csak tudtam.
Mire a könyvtárhoz értem, az addigra már bezárt. Bosszúsan igyekeztem vissza a nagyterembe, ahol már csak néhány diák és tanár vacsorázott. Josey nem volt közöttük. Biztos már visszaérhetett a klubhelyiségbe. Kis idő múlva, csalódottan vettem észre, hogy a griffendélesek társalgójában sem volt. Korán lefeküdt volna, úgy, hogy a vacsorát is kihagyja emiatt? Érdekes.
Nem csináltam ebből felhajtást, hiszen máskor is előfordult már ez. Bőven lesz még időm beszélni vele, mert még csak hétfő van.
De ennek ellenére nem bántam volna, ha láthattam volna angyali arcát. Később könnyebben tudtam volna elaludni.
YOU ARE READING
A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||
Fanfiction"Újra látni akarom gyönyörű mosolyodat. És mindent megteszek azért, hogy én láthassam először. ----- MINDEN HÉTEN EGY RÉSZ ----- Minden jog J. K. Rowlingot illeti. A fanfic nem követi se a könyvek, se a filmek cselekményét. A felnőtt tartalmakér...
