Fred Weasley szemszöge
Elkerekedett szemekkel, elakadó lélegzettel vizslattam Joseyt, aki valószínűleg az imént vesztette el az eszméletét.
Mondjátok, hogy az előbb csak hallucináltam, és nem az én nevemet hallottam kicsúszni a szájából!
- Mire vár Weasley? Azt akarja, hogy magát meg én cipeljem? Mozduljon meg, nem érek rá egész nap!
Megráztam a fejem, hogy az valamennyire kitisztuljon. Most az egyszer egyet értettem a vén denevérrel, rá érek ezen agyalni az után, miután Joseyt elvittük Madame Pomfreyhoz.
- Perselus? - Madam Pomfrey csodálkozó hangja ütötte meg elsőnek a fülemet, mikor meglátta az előttem besuhanó alakot a gyengélkedőre. - Mi járat- ó, te jó ég! - ekkor amint észre vett minket, a szája elé kapott. - Mi történt?
- Az óra közben történt egy kis baleset. - sóhajtott fel Piton, én közben a legközelebbi ágyra óvatosan leraktam Joseyt. - Igazából én se tudom, hogy hogy történt.
- Elvágta véletlenül az ujját. - közöltem morogva és arrébb álltam az ágytól, hogy Madame Pomfrey a helyemre tudjon lépni.
- Elvágta? Inkább levágta! - hüledezett. - Merlin szerelmére, ma mindenki a vesztét érzi? Kora reggel két elsős gyerek kis híján megfulladt valamilyen édesség miatt. Amit állításuk szerint három jómadár mardekáros adott nekik a reggelinél.
Josey valószínűleg Madame Pomfrey éles hangja miatt elkezdett magához térni. Sziszegve pislogott párat, aztán mikor rá eszmélt arra, hogy hol is van, pánikolni kezdett. - Nyugodj meg, kedvesem.
- Madame Pomfrey? - szólalt fel kábultan, fal fehér arccal.
Aztán feltekintett és... rémülten a szemeimbe nézett. Még sápadtabb lett, mint amilyen volt. Az én arcom az övével ellentétben simán megegyezett a hajam színével.
A héten most volt elsőnek olyan pillanatunk, amikor közelebb lehettünk egymáshoz. Egészen idáig fogalmam se volt arról, hogy mi késztette Joseyt arra, hogy kerüljön engem.
Egy percre se jutott volna az eszembe, hogy ez lehet ennek az oka. Tényleg, mindenre gondoltam csak erre nem.
Kiejtette a száján a nevemet.
Most is, hogy itt állok tőle alig két méterre, küszködnöm kell a normális állással, ugyanis a térdeim az idegesség miatt folytonosan megbicsaklottak.
Hajlamos vagyok arra, hogy túl agyaljam a dolgokat, és ez most sem volt másképp. Egy fikarcnyi reménysugár még ott lebegett a fejem fölött, hogy talán, csak amiatt motyogott ilyet, mert hogy alig volt magánál. Mégis, ez a mondat értelmet adhat annak, hogy miért viselkedett így egész héten.
Nem okoztál nekem csalódást, Gideon.
Rá jött volna? De hogyan?
- Nos, úgy hiszem, Morgan kisasszony a továbbiakban jó kezekben lesz. - mormogott Piton. - Mi akkor nem is zavarnánk. Indulás! - mutatott a kijárat felé rám pillantva.
A parancsa süket fülekre találtak. Továbbra is az ágy végében, legyökerezett lábakkal álltam, készen arra, hogy átsegítsem Joseyt azon, ami az elkövetkezendő órákban fog rá várni.
- Én itt szeretnék maradni vele.
Madame Pomfrey leállt a kotyvasztással és figyelte az előtte lévő műsort, Josey úgy szintén az ágyáról, míg Piton professzor csak szórakozottan horkantott egyet.
YOU ARE READING
A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||
Fanfiction"Újra látni akarom gyönyörű mosolyodat. És mindent megteszek azért, hogy én láthassam először. ----- MINDEN HÉTEN EGY RÉSZ ----- Minden jog J. K. Rowlingot illeti. A fanfic nem követi se a könyvek, se a filmek cselekményét. A felnőtt tartalmakér...
