A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

41. BÜNTETÉS

- mature content -

Josaphine Morgan szemszöge 

Komoly erőfeszítésbe kellett, nehogy beleugorjak Fred ölébe. Egész délután egymást ingereltük az asztal alatt.

Volt, mikor én fogdostam a combja belsejét - direkt közel a férfiasságához - és volt, hogy Fred ujjai csúsztak a ruhám anyaga alá. Az a minimális távolság, ami az ujjai és az alsóneműm között volt, megőrjített. Egészen addig ingerelt, mígnem kicsúszott a számon egy halk nyögés. 

Szerencsémre, csak ő hallott meg. A többiek egymást túl kiabálva röhögcséltek.

- Tartogasd ezeket az édes hangokat későbbre, szerelmem - suttogta a fülembe, ami mögé gyorsan egy puszit hintett. Élesen levegő után kaptam, mikor mutatóujját végig húzta a bugyim anyagán. - Már most annyira nedves vagy. Ennyire beindít a tudat, hogy egész éjjel a nevemet fogod nyögdécselni?

Egyedül akkor lélegezhettem fel, mikor a fiúk felmentek az emeletre, hogy megcsodálhassák barátom ajándékát. Sarah viszont gyanakvóan méregetett.

- Mitől vagy ilyen piros?

- Ó! Biztosan a bortól - legyintettem könnyedén.

Még jó, hogy nem vette észre, hogy egy kortyot sem ittam a poharamból.

Érzem is, hogy levert a víz, s hogy tényleg úgy nézhetek ki, mint egy megérett paradicsom. Akárhogy is próbáltam, mégsem tudtam lecsillapítani magamat. A lábam között a bizsergés egyre csak elhatalmasodott.

Lehunyt szemeim előtt ott lebegett a pár percekkel ezelőtt látottak. Akkor egy sietős pillantást vetettem Fred ölére. A hatalmas dudor tisztán kivehető volt, a farka kőkeményen ágaskodott alsóneműjében.

Merlin szent szakállára... hogy fogom túlélni a mai napot?

Fred Weasley szemszöge

- Zseniális... egyszerűen zseniális!

Bill - akárcsak mint én – el volt ájulva az ajándékomtól. Josh mellette elégedetten vigyorgott.

- Sejtettem, hogy imádni fogod. Anno én is benne voltam a csapatban. Akárcsak mint te, én is terelő voltam. Harmadiktól kezdve az utolsó évemig.

- Na ne szívass! - hüledeztem. - Hát ez csodálatos!

- Fred, öcsi... - motyogott Bill, még mindig a seprűt figyelve. - Ez majdhogynem olyan kaliberű, mint egy Tűzvillám! Wood megfog őrülni.

Wood gondolatára fintorognom kellett. A mai napig nem békéltem még meg azzal a tökfilkóval. Valószínűleg egy jó darabig még nem is fogok.

A pillantásom egy papír fecnire esett, ami közvetlenül a lábaim előtt hevert. Felvettem, hogy kidobhassam, de abban a pillanatban észre vettem valakinek a macskakaparását.

Biztos Josey kapott valakitől levelet. Megismerem már az írását, s ez közel sem hasonlított az övére.

Kíváncsiságom legyőzött, s tudom, nem szép másnak a tulajdonát meglesni... de őszintén, mikor voltam én olyan, aki betartotta a szabályokat? Soha!

Ezért is elkezdtem olvasni a kis fecnit, amit Josey elég szépen szétszaggatott.

Mi a fenének tépte szét?