A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

40. AJÁNDÉKOZGATÁS JOSEY ÉS FRED MÓDRA

Josaphine Morgan szemszöge

Miután Sarah átadta a levelet, szó nélkül kisétált a szobámból. Ezt egyáltalán nem bántam. Szükségem volt néhány percre, míg magamhoz tudtam térni a sokkból.

Lenéztem az összehajtott pergamenlapra. Egy mozdulat kéne, és máris láthatnám Alex cikornyás írását. De nem bírtam rá venni magam a mozgásra. Lefagytam teljesen.

Mégis mi a fenét akar tőlem? Milyen csapás érhette, ami miatt felkeresett engem? Talán bekattant nála valami, vagy esetleg elgondolkodott volna az undorító húzásán? Hogy egy kviddics meccsre szívesebben elment, mintsem hogy a gyászoló barátnője mellett lett volna?

Remegtek a kezeim annak a napnak az emlékétől. Lehunytam szemeimet és mély lélegzeteket vettem. Nincs szükségem arra, hogy ismételten betoppanjon az életembe. Már ha akar, persze. Halványlila gőzöm sincs, hogy mi állhat a levélben.

És nem is akarom tudni.

Tucatnyi darabokra tépkedtem a pergament. Nem vagyok kíváncsi Alex Andersonra. Kivertem a fejemből a létezését is, már hosszú hónapok óta. Már más vette át a helyét a szívemben. Ő róla tudom, hogy soha, még ha öléssel fenyegetnék, akkor sem hagyna el engem.

Alexnak nincs helye se a szívemben, de még az életemben sem.

-----

Másnap reggel a nővéremék szeme láttára dobtam a tűzbe a levél maradványokat. Sarah nem volt meglepődve a tettemen. Büszkén pillantott rám.

Ő benne is nyomott hagyott Alex viselkedése. Sarah elfogadta és megkedvelte őt, s úgy gondolom, hogy az a majom is hasonlóképp viszonyult hozzá. Viszont mikor megtette azt amit, a nővérem elpártolt tőle.

Ahogy teltek múltak az órák, mi úgy készítettük elfelé a finomabbnál finomabb fogásokat. Dél tájt készen is voltunk nagyjából mindennel, már csak a desszert hiányzott.

Addig, míg mi eljátszogattunk a liszttel meg egyéb más hozzávalókkal, Josh bevetette varázserejét és a rendbe szedte a lakást. A kézkezű munkához állítása szerint, nem sikerült lelkileg felkészülnie.

Állandóan az óránkat lestem. Vajon mikor akarnak betoppanni? Fred nem küldött vissza levelet, szóval csak remélni merem, hogy Alfie épségbe hazaért, és hogy barátom időben megkapta az üzenetemet.

Sarahnak ugyanez járt a fejében. Öt percenként az órára pillantott, néha-néha pedig megkérdezett, hogy biztosan eljött e a bagoly hozzám és nem csak álmodtam az egészet.

Fél egy környékén azonban kintről halk pukkanás hallatszódott, nem sokkal azután pedig kopogtattak a bejárati ajtón. Izgatott sikkantás közepette le simítottam az ünnepi ruhámon – ami egy fekete, vállejtős, combközépig érő darab volt – a nem létező ráncokat, majd higgadt fejet vágva, kinyitottam a vendégek előtt az ajtót. Két vörös üstököt pillantottam meg.

- Sziasztok!

Bill bőrkabátban feszített, haja tökéletes copfba volt kötve. Arcán kedves mosoly volt, üdvözlésképp pedig barátságosan megölelgetett és átadott egy csokor virágot.

A hátam mögül hallottam, hogy Josh és Sarah is már a barátjuk elé siettek. Ők se bírtak már magukkal órák óta. Alig várták, hogy üdvözölhessék otthonunkban Billt.

Ekkor tekintetem összeakadt a világ legszebb szempárjával.

Sosincs olyan, hogy Fred ne nézne ki tökéletesen, de most azt hiszem a kinézetével ezt a szót is sikerült felülmúlnia.