A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

35. ÉN A TIÉD, TE AZ ENYÉM

- mature content - 

na, hát elérkeztünk ehhez a pillanathoz is. nem akarok egy regényt írni, csak annyit, hogy remélem elnyeri majd a tetszéseteket. jaaj, ne tudjátok meg mennyit idegeskedtem emiatt a rész miatt. :D 

na mindegy, jó olvasást kívánok! a véleményeteket kiváncsian várom a fejezet végén! 

puszi! :*

Josaphine Morgan szemszöge

- Én is szeretlek, Frederick Gideon Weasley.

Hatalmas megkönnyebbülés ért, mikor végre valahára kimertem mondani és be mertem vallani Frednek az érzéseimet.

Hülyeség volt eltaszítanom magamtól. De esküszöm, nem tehetek róla! Túl makacs vagyok. Az önérzetem mocskosul azt akarta, hogy Frednek is ugyanennyire fájjon ez, mint nekem az, mikor oly sokáig a szemembe hazudott.

Ragaszkodni akartam a döntésemhez, hogy adjunk egymásnak időt. S ez valamennyire működött is. Egészen a ma estéig. Míg George nem közölte velem, hogy Fred itt vár engem, addig... fogjuk rá, türtőztetni tudtam magamat.

Szerintem, hogyha Fred nem hívott volna el, akkor nagy valószínűséggel én kerestem volna fel.

Megtehettem volna, hogy azt mondom, nem érdekel, nem jövök. De nem bírtam ezt mondani. Már akkor minden vágyam az volt, hogy Fred mellett lehessek.

Aztán... alig egy órával később meg már egymás karjai között vallottunk kölcsönösen szerelmet.

Nem akarok belegondolni, hogy mi lett volna, ha végül nemet mondok.

Lemaradtam volna egy gyönyörű éjszakáról. Aminek még csak most nézek elébe.

Mélyen elvesztünk a másik tekintetében. Már tudom, hogy mit is láthattam a szemeiben oly sokszor.

Szerelmet. Szeretetet. Csodálatot.

Fred hatalmas, meleg tenyerét az arcomra tette, majd lágy mozdulatokkal simogatni kezdett.

- Olyan jó ezt a szádból hallani, kicsim. - mondta, vigyorogva egyfolytában. Mintha megrészegült volna a boldogságtól. Hosszú ujjaival lassan kifésülte az arcomra hulló, barna tincseket. - Azt hittem, soha nem fogsz így érezni. Hogy voltam olyan idióta, hogy elrontottam ennek az esélyét is.

- Pedig ha tudnád, mióta tart ez az egész... - suttogtam, felváltva az ajkaira és a szemeibe pillantgatva.

- Mióta? - kérdezett rá rögtön, mire kuncogva mellkason ütöttem. 

És még azt mondják, hogy a mi lányok vagyunk túlságosan türelmetlenek a visszajelzésekkel kapcsolatban. Persze.

- Amióta együtt töltöttük itt az éjszakát.

Még feketébb lett a szeme színe. Biztosan eszébe juthatott, hogy mi történt aznap este.

- Ezek szerint – rakta egyik kezét csupasz combomra. - akkor nagy hatással lehettek rád az ujjaim. - minden egyes szava után egyre feljebb cirógatott, míg nem végül befurakodott teljesen a szoknyám alá. - Igazam van?

Ajkaimba harapva elfojtottam a mosolyomat, miközben a fekete inge legfelső gombjához nyúltam.

- Mi tagadás – kezdtem könnyedén, de közben remegtem az izgalomtól. Lassan kigomboltam az ingét. Végig a felsőtestét bámultam, ami miatt Fred halkan zihálni kezdett felettem. - eléggé jól bánsz velük.