A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

34. ÉRZELMEK VIHARÁBAN

- shlight mature content - 

-- VÁROM A VÉLEMÉNYETEKET GYEREKEK A FEJEZET VÉGÉN! PUSZI! -- 

Josaphine Morgan szemszöge

Mézédes csókok terítették be az ajkaimat, az arcomat és a nyakamat egyaránt.

Ismerős volt ez az érintés.

Túl sokszor kaptam már tőle ilyen finom puszikat.

- Egyszer úgyis meg fogsz nekem bocsájtani. – mormolta nyakam hajlatába, kezeivel a derekamat simogatva. Tovább szórta a csókokat, visszafelé haladt, s meg sem állt egészen addig, míg el nem ért a számig.

Gyengeségemen most sem tudtam túltenni. Csak egyszerűen élvezni akartam, hogy itt van velem.

- Nem sokára újra egymáséi leszünk, édesem. – suttogott ajkaimra. Biztatásképp – és mert imádom ezt csinálni – a hajába túrtam, annál fogva húztam közelebb magamhoz. Ám ahelyett, hogy ajkaink egybeforrtak volna, inkább az orrom hegyére nyomott egy puszit. Boldogan felnevettem, mire az ő arcára is kiült egy széles vigyor. - Akkor nem fogsz tudni elmenekülni tőlem. Csak az enyém leszel. És olyan boldogak fogunk lenni, mint még soha ezelőtt.

Felsóhajtottam és lehunytam a szemeimet.

- Honnan veszed, hogy így lesz?

- Onnan – nyúlt az arcom után, hüvelykujját pedig végig húzta alsó ajkamon. Újra kinyíltak a szemeim, mikor megéreztem a leheletét a bőrömnek csapódni. Fred barna szemeivel – amik már úgy csillogtak, mint majdhogynem a csillagok szoktak – méregetett engem. Majd lassan szólásra nyitotta cseresznye vörös ajkait. - mert szeretjük egymást.

Levegő után kapva eltoltam magamtól, majd feljebb ültem az ágyamon. Fred továbbra is a lábaim között heverészett, könyökeivel az oldalamon megtámaszkodva.

- Tessék?

- Hallottad. - mosolygott fülig pirulva. - Szeretlek. És tudom, hogy te is szeretsz engem.

- MERLIN SZERELMÉRE! URAMISTEN!

Katie ordibálására rögvest felriadtam. Olyannyira, hogy egy az egyben a földön kötöttem ki.

- Igazán leszokhatnál már erről. - dörzsöltem fájó fenekemet. - Olyan szépet álmodtam... Mondd, nem bírtál volna várni még pár percig? - nyafogtam, miközben visszamásztam az ágyamra. - Miért nem kaphat mindenki külön szobát? Akkor legalább nem kéne attól félnem, hogy idő nap előtt megsüketülök!

Igen, nem én vagyok a legkedvesebb ember ilyenkor. Mikor az ember a legszebb álmában vígan el van, erre tessék... pont a legjobb résznél visszarángassák a valóságba.

Valóság... vajon Fred mikor tűnhetett el? Tippelésem szerint nem olyan régen, mert még mindig érzem az illatát a párnámon.

- Jó, na. Ne haragudj, nem akartalak ennyire megijeszteni. - röhögött. Cseppet sem látszódott rajta, hogy megbánta volna az előbbit. - Csak erre visszajönni, hogy így nézel ki... kicsit lesokkolt.

- Miért? Hogy nézek ki? - pislogtam rá bambán, mivel semmi furcsaságot nem vettem észre magamon.

- Szerintem jobb lenne, ha minél hamarabb kezdenél magaddal valamit. - közölte velem, és lerakta az ágyára a pizsamáját, a párnáját meg a takaróját. - Eléggé ferde szemmel fognak rád nézni a többiek, ha így mész ki eléjük.