A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

46. VÁRATLAN TALÁLKOZÁS

Josaphine Morgan szemszöge

A napok gyorsan elteltek, s mire az ember a fejéhez kapott, már csak azt vettük észre, hogy a csomagjainkkal együtt a Roxfort Expresszre szállunk.

Imádtam minden egyes eltöltött percet az Odúban. Molly és Arthur rövid időn belül belopták magukat a szívembe - remélem nekem is sikerült ilyesmi benyomást elérnem náluk. Sarahtól és Joshtól is el tudtam búcsúzni szerencsére. Az utolsó napon, amit az Odúban töltöttem meglátogatták a Weasley családot. Este könnyek között intettünk búcsút egymásnak.

Bár tényleg nagyon jól, már - már otthon éreztem magam Fredeknél, azért nem bántam, hogy vissza kell mennünk az iskolába. Hiányzott a reggeli nyüzsgés, és hihetetlen, de már az órák is, ahol szinte mindig sikerült valami újat tanulnom. Na meg persze: Katievel is alig várom, hogy leülhessek és egy jót beszélgessek.

Barátnőmmel rövid időn belül össze is találkoztunk a vonat folyosóján, így ő es jómagam meg az ikrek társaságában rögtön el is foglaltunk egy fülkét.

- Nem sokon múlott, hogy lekéssem a vonatot - sóhajtott fel mellőlem Katie. - Nem is én lennék, hogyha nem aludtam volna el.

- Már megszoktuk, hidd el - nevettem fel. - mesélj, hogy telt az ünnep?

Nem kerülte el a figyelmemet, mikor az arca a kérdésemre kipiroslott.

- Nagyon furcsa volt.

- Furcsa? - kérdeztek vissza egyből az ikrek.

- És kellemes

- Katie Bell - tettem csípőre a kezemet anyáskodóan. - Mit műveltél már megint?

- Hidd el, nem voltam semmi rossznak az elrontója.

Ekkor Fred és George sokat sejtően egymásra pillantottak.

- Higgins, mi? - s mikor Katie kurtán bólintott egyet, a fiúk hangosan nevetni, majd pedig kántálni kezdtek - Katie bepasizott! Katie bepasizott!

- Hogy bírtál te napokig összezárva lenni ezzel a két fajankóval? - barátnőm kérdése tompán hallatszódott, mivel az arcát zavarában a tenyerei közé vetette.

Erre csak nem szólván semmit, magamhoz öleltem őt. George és Fred pedig jó barátokhoz híven az út végéig cukkolták Katiet.

-----

A hétvége egyhamar eljött. Még a hét elején megbeszéltük Freddel, hogy amint tehetjük, le nézünk Roxmortsba. Természetesen kettecskén, igy egy újabb csodálatos randinak nézhetünk elébe.

- Brr, még szerencse, hogy nem engem rángatsz le magaddal - jegyezte meg Katie. A paplanja alól csak a feje látszott ki, miközben nézte, ahogy készülődők. - Egy test részemet sem érzem, annyira lefagytam, míg Hagriddal voltunk.

A Legendás lények gondozása ugyanúgy a vadőr kunyhójánál tartódott meg. Hagrid bólintér vadászatra küldött minket. Nem csoda, hogy Katie szörnyen érzi magát. A héten mindennapra jutott nekünk a hóesésből, ezért nem kis mennyiségű hóbuckák jöttek létre a kunyhó és a Tiltott Rengeteg környékén. Az óra végére a diáktársaim a lefagyott lábai miatt panaszkodtak, és ezt még sajnos azt sem tudta orvosolni, hogy Hagrid meleg teával búcsúzott el tőlünk.

- Keresd meg a szívtipródat, biztosan felmelegítene téged - kacsintottam rá, mire válaszul felnyafogott.

- Könyörgöm, legalább te hagyj ezzel békén.

- Miért? Talán nem volt olyan jó vele a?

- De, de! - érvelt hevesen. - Éppen ezzel van a baj.

- Nem értelek - ráztam meg a fejem.