A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

36. ÉN A TIÉD, TE AZ ENYÉM P2.

- mature content - 

A/N : ez a rész rövidebb lett a megszokottnál, sorry. :/ viszont annál izgalmasabb :P 

ígérem, a köviben már több minden lesz! 

puszi nektek! :* 

Fred Weasley szemszöge

- Oh, Josey! - nyögtem fel, majd dobtam hátra a fejemet a párnán.

A nyakam bőre égett a finom csókoktól, amiket Joseytól kaptam. Egy perc leforgása alatt kerültem alá, mikor közöltem vele a szándékaimat.

Mert igen. Egész éjjel benne akarok lenni. 

Most, hogy már átéltük egyszer, hogy milyen, mikor a testeink egybeforrnak, csak még több ilyen alkalom után vágyakozom.

Csodálkoztam magamon, hogy ki bírtam addig, míg Josey is elment. Ugyanis mikor belé nyomultam, egy hajszálon múlott, hogy elélvezzek.

Krisztusom, annyira jó érzéssel töltött el, mikor a nevemet nyögte, vagy mikor azt sóhajtotta, hogy szeretlek"! A szívemet telibe körbe ölelte a melegség.

Nem érdemlem meg, hogy egy ilyen lány szeressen. 

Az ő rajongása felém nem azért létezik, mint a többi lánynak, akikkel eddig dolgom volt. Azok csak a hírnevem miatt foglalkoztak velem. Illetve azért, hogy el tudjanak dicsekedni másoknak azzal, hogy meg voltam nekik.

Josey önmagam miatt szeret. Abba az énembe szeretett bele, amit nem sokan ismernek.

Igazából ebbe a kis csoportba csak a családom, és az én egyetlen igaz barátom, Lee Jordan tartozik bele.

Josey a végsőkig ki tartott mellettem.

Látta, hogy milyen vagyok, mikor elborul az agyam. Látta, mikor igazán boldog vagyok. Látta, hogy milyen lettem, mikor az ő biztonságáról esett szó. Hogy mi mindent megtennék érte... Látta, hogy milyen kétségbeesett pöcs tudok lenni, mikor említésre került az ő elvesztése.

Mindezeket összevéve, látta a jó és a rossz oldalamat. És a sok megannyi ostobaságom ellenére, még így se volt képes el lökni magától. Pedig száz százalékosan megérdemeltem volna.

Azért nem tett így, mert szerelmes belém. Szereti ezt az idióta fejemet.

Én pedig ezt nem fogom neki győzni meghálálni. Életem végéig az adósa leszek azért, amiért megbocsájtott nekem, és ad nekem egy esélyt, hogy megmutassam, mennyire őrülten szükségem van rá.

Josey a combjaimon ült, csodálatosan meztelenül. A farkam ismételten feltöltődött vérrel, s akárhányszor feltérképeztem testét, az megrándult a hasam alján.

Puha combjait szeretgettem az ujjaimmal. Folyton rajta akarom tartani a tekintetemet, a kezeimet vagy pedig a számat. Így legalább tényleg tudatosul bennem, hogy oly hosszú, gyötrelmes idő után, végre az enyém lett. Hozzám tartozik. Testestől és immár lelkestől is.

- Lehetséges lenne, hogy az előbbiek ellenére, csak még jobban akarlak? - sóhajtotta nyakam tövébe, s mellkasomra tette apró kezecskéit, ahol érezhette szívemnek száguldó dobbanásait.

Huncut mosoly húzódott az ajkaimra, a halántékára egy apró puszit nyomtam.

- Igen. - nyúltam dereka után, hogy közelebb húzhassam magamhoz. - És tudod miért? - kérdeztem, mire némán nemlegesen megrázta a fejét. - Azért, mert leengedted azt a falat, amit magad köré építettél. Átadtad magad nekem, mert megbízol bennem. És így beteljesedhetett a szerelmünk is.