A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

2. A FELSZÍNRE TÖRNEK AZ ÉRZELMEK

Josahine Morgan szemszöge

Reggel érdekes módon sokkal kipihentebben ébredtem, mint eddig mostanában.

Igaz, késő este tudtam elaludni, mert a fránya levél miatt, kiment az álmosság a szememből. Vajon ki küldte? És miért? Tuti, hogy szórakozni akar velem valaki. Biztos jót nevetett a markába, miután ide küldte a baglyát. Vagy elveszített egy fogadást, és ezzel büntetik?

Egyébként ennyire nyilvánvaló, hogy nincs velem valami rendben? Biztosan hallott a velem történtekről és talán... megsajnált? Fortyogni kezdtem a gondolatra. Engem ne sajnálgasson, és legfőképp ne pátyolgasson senki üres szavakkal! Meg tudok birkózni egyedül is a gyásszal, nem kell nekem ehhez segítség. Így is magamba kell szívnom a szavakat, mikor a folyosón végig menve csak azt veszem észre, hogy szánakozva néznek végig rajtam. Arról nem is beszélek inkább, hogy milyen érzés a tanároktól visszahallani, hogy mennyire is szerették anyáékat, meg hogy mennyire letaglóztak, mikor megtudták, hogy mi történt. Hát még én, hogy letaglóztam akkor...

És mindent megteszek azért, hogy én láthassam először.

Sok sikert hozzá, haver. Ha tényleg el tudsz érni nálam valamit, akkor megemelem előtted a nem létező kalapom. Komolyan, miért is foglalkozok még mindig ezzel?

Abban a percben elraktam a levelet a fiókomba, amit aztán erősen bevágtam.

Reggeli után az első óránk átváltoztatástan volt. Katievel a középső sor, utolsó előtti padjában ültünk, mint mindig. Míg a többiek egymást dobálták galacsinokkal, addig én álmosan lapozgattam a könyvemet. Következő hetekben a nehezebb szintű varázslatok jönnek, amikbn valószínűleg vizsgaanyagok is lesznek. Utolsó év, utolsó lehetőség arra, hogy elérjek valamit az átlagommal. Angelina Johnson kényes hangjára figyeltem fel, aki két paddal előttem ült.

- ... és azt mondta, hogy felejtsük el, ami köztünk történt. Érted ezt Emily? Kérdezte padtársát, akit nem is hagyott szóhoz jutni. - Engem nem fog csak úgy elfelejteni, ezt garantálhatom. - mérgelődött élesen. Most melyik pasijáról is beszélhet? Ez a lány a fiúkat úgy váltogatja, mint ahogy én szoktam a zoknijaimat.

Egy éles csattanás, és sebes léptek. McGalagony professzor kapkodva adta ki a mai feladatunkat, miközben az asztalán próbált rendet rakni. Egy az előttünk lévő tárgy közül kell kiválasztanunk valamelyiket, azt pedig egy kanállá kell átváltoztatnunk. Túl könnyű. Én a könyvemet választottam, mivel más nem volt a szemem előtt.

Mellettem Katie szorgosan lengette pálcáját, amivel majdnem kiszúrta a szemem. Egy üveg poharat – ami fogalmam sincs, hogy honnan került ide - próbált elvarázsolni .Nem szeretnék idő előtt megvakulni, így ezért megragadtam kezét, hogy megállítsam. Az érintésemtől megijedt és ugrott egyet székében. Csúnyán néztem rá, mire kuncogva bocsánatot kért, és inkább arrébb húzódott.

Én már rég végeztem, így nyugodtan üldögéltem a helyemen, várva a következő utasításra.

Egyszer csak megéreztem, hogy valaki mögöttem piszkálni kezdte a hajamat. Hátra nyúltam, majd ujjaimat csuklója köré fontam, ezzel megállítva az emberünk motoszkálását. Érdeklődve fordultam hátra, és néztem meg magamnak, hogy kinek is fogom a kezét.

- Bocsi, kissé elragadtattam magam. - mosolygott rám Fred, mire én csak biccentettem neki egyet. Egy tollat fogott ujjai között.

- Nem csak te. - böktem fejemmel barátnőm felé, ő pedig kuncogni kezdett. A hangja sokkal mélyebben szólt, mint ahogyan tavaly. Akaratom ellenére is végig mértem a srácot. Igazán szexi látványt nyújtott, bár sose volt csúnya, sőt! A Roxfort legszexibb fiúik közé tartoztak mindig is Georgeval. A lányok megvoltak őrülve értük, amit nem csodálok. Viccesek voltak, bátrak és szemtelenek. Kinek nem jönne be egy ilyen kombináció? Plusz pontként felírhatjuk még azt is, hogy nagyon tehetségesek a kviddicsben. Több pontot összeszedtek már ketten, mint amennyi hajam szála van összesen. Számtalanszor végig hallgattam már Katiet, ahogy dicsérő szavakkal illette őket, ugyanis ő is, mint ahogy az ikrek, benne van a csapatban.