A MEGSZÁLLOTT || FRED WEASLEY ||

21. PARTY ARCOK

Fred Weasley szemszöge

Csodálatosan éreztem magam Joseyval. Nem tudom meg mondani, hogy mikor élveztem utoljára ennyire nagyon egy lány társaságát.

Ez a nap nagyon jól indult, és remélem, hogy az esténk is így fog le záródni. Örülök annak, hogy ilyen jól kijöttünk egymással, úgy érzem, hogy ezzel a kis együtt töltött időnkkel sikerült elindítani valamit köztünk. 

Barátságot, talán? Úgy hiszem, ezek után többet fogjuk keresni a másikat.

Aminek én persze nagyon örülnék, annak pedig még inkább, ha ebből az egészből kialakulna még valami...komolyabb is.

Már most hiányzik mellőlem, pedig alig pár perce váltunk el egymástól.

Egész nap szenvedtem mellette. Elemi erővel tört rám a boldogság, mikor burkoltan is, de közölte velem, hogy megbízik bennem. Kibaszottul bátor lánynak gondoltam eddig is, de a mai nap után már rá is jöttem.

Más soha nem tette volna be a lábát egy olyan helyre, ahol kis híján majdnem meghalt, de ő...fittyet hányt az egészre. Rám bízta magát, én pedig ha úgy adódott volna a helyzet, teljes testemmel védtem volna meg őt.

- Itt van az én Casanovám. - ugrott a hátamra a semmiből Lee, s elkezdte a vállaimat csapkodni. - Szégyelld el magad, még most se bírtad féken tartani a véred!

- Miről beszélsz? - kérdeztem, de aztán felszisszentem. - Basszus Jordan, akadj már le rólam!

- Aucs, ez fájt. - sipákolt, de aztán végül le ugrott rólam, majd elém állt. - És tudod te nagyon jól kiről beszélek.

- Nem? - tettetem a hülyét, pedig igenis tudtam mire akar kilyukadni.

- Láttam, amit láttam, Fred. - kacsintott rám, én meg csak megforgattam szemeimet. - Ismerlek már, mint a rossz pénzt.

- Na, és mondd. Mit láttál? - kérdeztem tőle kihívóan, s mellkasom előtt összefontam karjaimat, úgy néztem le a barátomra. - Nem hinném, hogy olyan érdekes látványt nyújtottunk volna.

- Ó, pedig de. Az a baj, hogy a csajszin kívül ezt jó páran észre is vették. - sóhajtott fel drámaian. - Úgy figyelted őt, mintha ő lenne a világ nyolcadik csodája. 

Összeszorítottam ajkaimat, halkan megköszörültem a torkom és inkább elfordultam tőle.

- Szép időnk van, nem? - tereltem a témát, mire Lee röhögni kezdett.

- Hagyjad már a mellébeszélést, haver! - vágott karon. - Inkább valld be, hogy bejön neked.

- És akkor mi van? - kérdeztem őt fennhangon. Kissé felhúztam magam, hogy ilyen egyszerűen levágta a helyzetet. Ha ő átlátott ezen, - pedig valljuk be, Lee nem a legokosabb ember – akkor ezek szerint más a kisujjából is kirázhatta az igazságot. - Ha igennel válaszolnék, akkor mi történne?

- Semmi gond nem történne, csak tudod... azt hittem, hogy neked az olyan lányok kellenek inkább... mint mondjuk, akik úgy viselkednek-

- Mint Angie? - kérdeztem, s fintorogva elhúztam a számat. - Már sokadjára említem, de inkább felakasztom magam, minthogy újra egy újjal is hozzáérjek.

Lee arcára döbbenet ült ki, s elismerőn bólintott egyet.

- Végre, hogy helyre állt az eszed, drága barátom. - mosolygott rám büszkén. Igen, az évek során, már nem egyszer osztotta meg velem a híres szerelmi tanácsait. Amit én jó formán meg se fogadtam. Hiába volt ő az iskola egyik legőrültebb diákja, – utánunk, persze – tojt úgyszintén a szabályokra, mint mi. De ennek ellenére, a szíve mindig is a helyén volt, s ő ezt nem győzte kifele mutatni. - Csak úgy hiszem akadt egy kis gondod. - húzta el a száját, majd az öltözők felé pillantott gyorsan. Aztán sugdolózni kezdett. - Szerintem Oliver is rá kattant a csajra. A meccs előtt lent az öltözőknél beszéltem Georgeval, s akkor fél füllel meghallottam, hogy valakivel róla beszélt.